Gyakori kérdések felnőtteknek

Különélő szülők problémái, láthatás, kapcsolattartás

Kinek a joga a kapcsolattartás?


A kapcsolattartás minden esetben a gyerekek joga (1991. LXIV. törvény 9. cikk, 2013. évi V. törvény 4:178 §). Joguk van mindkét szülővel (és más hozzátartozóikkal) kapcsolatot tartani, és joguk van ahhoz is, hogy a szüleik minden lehetséges támogatást megadjanak számukra ehhez. Ez az egyszerű és tiszta szabály a hatóságok gyakorlata miatt – és azért, mert az általuk alkalmazott jogszabályok nem a gyereket, hanem a felnőttet „jogosítják” fel a kapcsolattartásra – sajnos sok esetben nem tud jól érvényesülni. Gyakran felmerül továbbá a kényszer-kapcsolattartás kérdése is (amikor a gyereket szükséglete és akarata ellenére kötelezik kapcsolattartásra egy olyan felnőttel, akivel ő nem szeretne találkozni).

A gyerek nem akar kapcsolatot tartani a külön élő szülőjével?


Az egyik legnehezebb helyzet, amikor a gyerek nem akar találkozni a külön élő szülőjével. Sok esetben a legtöbb szülő „örül” ennek, mintegy bizonyítékként arra, hogy „lám, a gyerek sem akar vele találkozni, nem véletlenül váltam el én is tőle”. Fontos azonban azt szem előtt tartani, hogy a gyereknek (bántalmazó, a gyerek egészséges fejlődését veszélyeztető szülők kivételével) mindkét szülőjére szüksége van. Érdemes egy pillanatra feltenni magunknak azt a kérdést, hogy – ha nem merül fel a bántalmazás – vajon a gyerek azért nem akar a másik szülővel találkozni, mert neki van valami problémája vele, vagy azért nem, mert én, a szülő nem bízom meg a volt partneremben, esetleg negatívan nyilatkozom róla a gyerek előtt.

Az első esetben érdemes arról beszélgetni a gyerekkel, hogy miért érez úgy, ahogy, hogyan tudna erről a másik szülővel is beszélgetni. A másik esetben azonban igyekezni kell a saját érzéseinket vagy sérelmeinket félretenni, és arról beszélgetni a gyerekkel, hogy miért fontos neki, hogy találkozzon a másik szülővel is. Bántalmazásgyanú esetén az adott ügy egyedi körülményeire tekintettel lehet érvényesíteni „a gyereket az erőszaktól óvjuk, nem a szülőtől” alapelvét, és biztonságos körülmények között lehetőséget teremteni a gyerek szükségleteinek és legfőbb érdekének elsődlegessége mellett a kapcsolattartásra, illetve ilyen esetekben lehet (kell) érvényt szerezni a bántalmazó szülővel való kapcsolattartás megszüntetésére.

Hogyan készítsem fel a gyereket a kapcsolattartásra?


A gyerekeknek szükségük van a családjukra, apára és anyára is egyaránt. Fontos, hogy a gyerekkel élő szülő függetleníteni tudja a saját, másik szülővel kapcsolatos érzéseit: hogy felismerje azt, hogy a gyereknek nagyon fontos referencia az, ahogyan ő viszonyul a szülőtárshoz; hogy felül tudjon emelkedni a saját korábbi sérelmein, és a gyerek érdekében nem a másik szülő „szidását” helyezze előtérbe, hanem a gyerek életkorának megfelelően beszéljen neki arról, hogy mi várható a kapcsolattartáson, miért fontos a gyereknek (még ha ő nem is érzi épp úgy), hogy találkozzon a másik szülőjével.

Szakmai szemmel itt a kapcsolattartást kísérő vagy azt segítő szakemberek feladata az, hogy arra is ráirányítsák a figyelmet, hogy milyen fontos a gyerek életében, hogy saját élményei legyenek. Elmondások vagy az egyik szülő történetei alapján egyetlen gyerek sem tud valódi viszonyulást kialakítani. Nyilván a „saját élmény szerzése” nem járhat veszélyeztetéssel, de minden más esetben az egyéni tapasztalatoknak komoly jelentősége van a gyerek szempontjából. Sok félresikerült kapcsolattartási alkalom után egyre nehezebb helyreállítani a kapcsolatot a gyerek és a külön élő szülő között. Nemcsak a gyereknek, hanem a gyerekkel együtt élő szülőnek is az az érdeke, hogy a kapcsolattartás normalizálódjon, hogy ő maga mindent megtegyen, hogy ne fokozza azt a feszültséget, ami a gyerekben a korábbi rossz tapasztalatok alapján kialakulhatott. Ismerd meg a Kapcsolattartás 1×1 című összefoglalónkat.

Hívhatok rendőrt, ha a kapcsolattartás a gyerekkel nem valósul meg?


Néhány esetben a szülők közötti konfliktus odáig fajulhat, hogy az egyik szülő nem biztosítja, hogy a gyerek kapcsolatot tartson a másik szülővel, ezért rendőrt hívnak, hogy kikényszerítsék az „átadást”. Alapítványunk gyermekközpontú megközelítése szerint ez semmiképp nem vezet jó eredményre. A rendőrség hatósági tanúként lehet jelen ezekben a helyzetekben, tehát tanúsítja, hogy a kapcsolattartás nem jött létre. A közvélekedéssel ellentétben nem avatkozhat be jogszerűen, és nem járhat el a kapcsolattartás létrejötte érdekében. Fontos kiemelni, hogy a kapcsolattartás a gyerek joga, míg a szülőnek joga és kötelessége. A gyerek ebben a helyzetben egy tehetetlen harmadik félnek érzi magát, egy számára megoldhatatlan érzelmi döntés harapófogójában. Ezt a szorongást fokozza tovább a rendőrség megjelenése.

Hol tudom kérni a kapcsolattartás megváltoztatását?


Elsődlegesen a szülők közötti megállapodást javasoljuk, akár ügyvédi, akár mediátori közvetítéssel, ha a szülők közvetlenül nem tudnak megegyezni. Amennyiben ez nem lehetséges, és házassági vagy a szülői felügyelet rendezése iránti per nincs folyamatban, a kapcsolattartásról a gyámhatóság/bíróság dönt. A döntés előtt a szülőket és a gyereket meg kell hallgatni. A kapcsolattartás megváltoztatása iránti eljárás mindig kérelemre indul. Fő szabály szerint a gyámhivatal is megkísérli az egyezség létrehozását. Egyezség hiányában az eljáró hatóság (elviekben, ha az ENSZ Gyermekjogi egyezményének szellemében jár el) a gyerek érdekét szem előtt tartva szabályozza a kapcsolattartás módját, gyakoriságát, időtartamát és a járulékos kérdéseket. Ha a kapcsolattartásra jogosult a gyereket súlyosan veszélyeztette, a kapcsolattartást a veszélyeztetettség mértékétől függően megvonhatja, szüneteltetheti, korlátozhatja.

Az eljárásra az a gyámhatóság illetékes, amelynek területén a gyerek lakóhelye található. Ha a szülői felügyeletet együttesen gyakorló szülők lakóhelye különböző gyámhatóságok illetékességi területén található, a gyámhatóság illetékességét a gyerek lakóhelye határozza meg. Fontos, hogy ha korábban a kapcsolattartás kérdésében a bíróság döntött, annak megváltoztatását a határozat jogerőre emelkedésétől számított két éven belül csak a bíróságnál lehet kérni. A kérelemben ki kell térni azokra a körülményekre, amelyek lényegesen megváltoztak a korábbi kapcsolattartást szabályozó döntés óta, és arra is, hogy a kapcsolattartás újraszabályozása hogyan és miért szolgálja a gyerek érdekét.

Mi az és hogyan zajlik a gyermekvédelmi közvetítői eljárás?


Ha a szülőtársak a kapcsolattartás tekintetében nem tudnak egyezségre jutni, a gyámhivatal felhívja figyelmüket a gyermekvédelmi közvetítői eljárás (mediáció) igénybevételének lehetőségére, melyre a felek együttes beleegyezésével kerülhet sor. Ezzel a gyámhivatal folyamatban lévő eljárását a mediációs eljárás időtartamára, de legfeljebb négy hónapra felfüggeszti. A felek együttesen állapodnak meg a közvetítő személyében, aki a szülőtársakat és a gyereket (életkortól függően) megbeszélésre hívja meg. Szükség szerint több megbeszélés is tartható. Ha a szülőtársak között egyezség jön létre, a mediátor azt írásba foglalja, és megküldi a gyámhivatalnak, majd a felek kérelmére az egyezséget jóváhagyja. Ha a mediáció nem vezet eredményre, a gyámhivatal a felfüggesztett eljárását folytatja. A mediáció költségeit az ügyfelek viselik. Alapítványunk tapasztalatai alapján fontosnak tartjuk külön is hangsúlyozni, hogy a közvetítői eljárás (mediáció) az egyik legjobb és leghatékonyabb módja a szülők közötti megegyezésnek.

Válás előtt állok, és jól akarom csinálni. Mire figyeljek, hogy ne sérüljön a gyerekünk?


Először is fontos tisztázni, hogy a gyerek nem önmagában a válásban sérül, hanem annak minősége traumatizálhatja őt, ha a szülők közötti viszony szélsőségesen megromlott, egymással szemben nyíltan ellenségesek és agresszívak, vagy teljesen megszűnik közöttük a kommunikáció. A gyerek érdekében fontos, hogy a szülők tudjanak egymással a kapcsolat megromlását követően is kommunikálni, hiszen a későbbiekben is állandó kapcsolatban kell majd maradniuk. Tudniuk kell, hogy még a legbékésebb válások esetén is érzik a gyerekek, hogy valami nincs rendben közöttük. A legjobb, amit egy szülő tehet, hogy őszintén, a gyerek életkorának megfelelően beszél vele a kialakult helyzetről. Odafigyel arra, hogyan reagál a gyerek, válaszol a feltett kérdéseire, és biztosítja arról, hogy nem ő tehet róla, hogy a szülők között a kapcsolat megromlott. Az őszinte és reagáló kommunikáció nagyon sok nehézségen átsegíti a gyerekeket. A szülőtárssal való kommunikációhoz itt találsz segítséget. Ha szeretnél többet tudni a gyermekközpontú válásról, erről bővebben is olvashatsz ebben a kiadványunkban.

Hogyan lehetek jó szülőtárs?


Ha két ember házassága már nem fenntartható, dönthetnek úgy, hogy elválnak, és többé nem lesznek semmilyen kapcsolatban. Ha ugyanebben a helyzetben gyerek is van a családban, már nem ilyen egyszerű a folytatás. A szülőknek kapcsolatban kell maradniuk egymással, bármennyire is nehezükre esik.

Ebben a nehéz helyzetben az alábbi kérdéseket érdemes átgondolni:

  • A gyerekeknek apára és anyára is szükségük van. Attól, hogy neked nem volt jó házastársad, még lehet jó szülőtársad.
  • Tartsd szem előtt a gyerek érdekét.
  • Próbáld meg az adott helyzetet több szempontból is megvizsgálni.
  • A szülőtársad negatív megjegyzéseit ne vedd magadra, válaszd szét a gyerek érdekeit a tiédtől.

Mire jó a szülőcoaching?


A szülő és a gyerek között sok minden akadályozhatja a megfelelő kommunikációt – azt, hogy egymás szándékait pontosan értsék. Ha a szülő–gyerek konfliktus olyan helyzetet teremt, amelyben a szülő nem tudja, hogyan tovább, hogyan javíthatna a kettőjük közötti kapcsolaton, a szülőcoaching segíthet. Ennek során képzett szakember segít a szülőnek abban, hogy kompetensnek és határozottnak érezze magát a gyerekkel való kapcsolatban, és újra rátaláljon annak örömeire.

A szülőcoaching akkor is segíthet, ha a másik szülő vagy a gyerek életét befolyásoló más felnőtt nehezíti a gyereknevelését vagy a vele való kapcsolatot. Ilyenkor a coach azt segít feltárni, hogy milyen eszközei vannak a szülőnek ahhoz, hogy a gyerek fejlődésének és jóllétének leginkább megfelelő megoldásokat találja meg, és hogy a gyerekkel való viszonya a mások által nehezített körülmények között se sérüljön. A szülőcoaching során a coach együtt gondolkodik a szülővel, kíséri őt annak felfedezésében, hogy milyen megoldási lehetőségei vannak. Nem ad tanácsot, nem oldja meg a helyzetet, nem tart terápiás foglalkozást. Azokat a készségeket, képességeket és érzéseket erősíti meg a szülőben, amelyektől a szülő ebben a szerepben kompetensnek érzi magát.

Mit kell fedeznie a tartásdíjnak? Mekkora lehet az összege?


A Polgári Törvénykönyvünk 4:214 §-a szabályozza a kérdést. Eszerint a külön élő szülőnek kötelessége a kiskorú gyermeke tartása nagykorúságának eléréséig, vagy legkésőbb a 20. életéve betöltéséig, ha középiskolai tanulmányokat folytat. A tartásdíj a gyerek „tartását” (étkezés, egyéb szükségletek) fedezi a bíróság/hatóság vagy a szülők megállapodása szerinti mértékben. A szülők megegyezésének hiányában a bíróság dönt az összegről.

A döntésnél a bíróság figyelembe veszi a gyermek indokolt szükségleteit, mindkét szülő jövedelmi viszonyait és vagyoni helyzetét, a szülők háztartásában eltartott más gyermeket és azokat a gyermekeket, akikkel szemben a szülőket tartási kötelezettség terheli. A bíróság nézi a gyermek saját jövedelmét (ha van), valamint a gyermeknek és rá tekintettel az őt nevelő szülőnek juttatott gyermekvédelmi, családtámogatási, társadalombiztosítási és szociális ellátásokat. A tartásdíj a gyereket illeti, és amennyiben nem fizet a külön élő szülő a bírósági végzésben foglaltaknak megfelelően, akkor a nem fizetéstől számított 5 éven belül lehet bírósághoz fordulni. Előfordul, hogy a tartásra kötelezett nehéz anyagi helyzetbe kerül, például megbetegszik vagy elveszíti a munkáját, és ezért marad el a tartásdíjjal. Ilyen esetekben segítséget nyújthat, ha közjegyzőhöz fordulunk.

A tartásra kötelezett ekkor közjegyző előtt ismerheti el a tartozását, és nyilatkozhat arról, hogy mikor és miképpen kívánja rendezni az elmaradást. Ha a bíróság ítélte meg a tartásdíjat, pontosan meghatározva, hogy a kötelezettnek mennyit és mikortól kell fizetnie, akkor ennek a végrehajtását a bíróságtól kell és lehet kérni, amennyiben a tartásdíj nem érkezik meg időben vagy pontosan.

Szeretnék többet találkozni nevelésbe vett gyerekemmel


Ha a gyámhatóság által megállapított kapcsolattartáson bármely formában bővíteni szeretne a szülő, például a kapcsolattartás korlátozásának feloldását kérné, vagy szeretne többet telefonálni, gyakrabban találkozni a gyerekével, akkor azt az illetékes gyámhatóságnál van lehetősége kérni bármikor, a nevelésbe vétel felülvizsgálatának idejétől függetlenül.

Az ilyen kérelmet érdemes írásban benyújtani, de személyesen szóban is elő lehet terjeszteni a hatóságnál. A kérelemben érdemes röviden leírni, hogy jelenleg hogyan van szabályozva a kapcsolattartás, és hogy azt a jövőben pontosan hogyan szeretné bővíteni a szülő, illetve hivatkozni kell arra is, hogy mi változott a körülményekben (milyen új tények merültek fel), ami miatt az újraszabályozást kéri. Fontos, hogy a gyámhatósági eljárásokban érvényesülnie kell a fokozatosság elvének – ezt szem előtt tartva célszerű reális célokat kitűzni a kérelemben (például egy felügyelt kapcsolattartás után jó eséllyel nem engedélyezik egyből a hétvégi otthon alvást). A hatóság a kérelem elbírálása során az érintett gyerek legfőbb érdekét tartja szem előtt, ezért a mérlegeléskor vizsgálja a gyermekvédelmi szakellátás igénybevételének okát, a korábbi határozat alapjául szolgáló körülményekben bekövetkezett változásokat, a kapcsolattartások alakulását, rendszerességét, valamint a szülő magatartását és körülményeit.