Erőszak, szexuális erőszak/visszaélés/bántalmazás/bűncselekmény
Mi számít erőszaknak?
Az erőszaknak számos formája van, de mindegyik megengedhetetlen: fizikai erőszak, lelki, érzelmi bántalmazás, mérgező szavak, a másik megalázása, kiszolgáltatott helyzetbe hozása, elzárása a külvilágtól, anyagi ellehetetlenítése, közvetett módon való bántalmazása (például más családtagon keresztül) vagy zaklatása, szexuális együttlétre kényszerítése, szexuális kihasználása és zaklatása – ez mind-mind erőszaknak számít. Magyarországon zéró tolerancia van hatályban a gyermekbántalmazás és gyermekekkel szembeni erőszak valamennyi formájával szemben az 1991. LXIV. törvény 19. cikk és a 1997. XXXI. törvény 6. § (5) alapján. Ez a szabályozás igazából nem biztosít „extra” védelmet a gyerekeknek, hiszen a felnőttekkel (de még az állatokkal) kapcsolatban is érvényes a zéró tolerancia. A gyerekekkel szembeni erőszak esetén négy alapvető formát különböztetünk meg, amelyek között nincs hierarchia, tehát egyenrangú védelem illeti meg a 18 éven aluli gyerekeket a fizikai, az érzelmi (lelki) és a szexuális erőszaktól, valamint az elhanyagolástól.
Egy pofontól nem lesz baja. Minek a zéró tolerancia?
A gyerekekkel szembeni erőszak egyetlen formája sem elfogadható, és minden formája megelőzhető. A gyerek megverése lehet, hogy testileg jobban fáj, mint ha „csak egy pofont adunk”, de mindkettő az erőszak skáláján helyezkedik el, és mindkettő sérti a gyerek emberi méltóságának és testi épségének tiszteletben tartásához való jogát. Számos kutatás kimutatta, hogy a testi fenyítés enyhébb formái súlyos erőszakhoz vezethetnek, ami a bántalmazásra jellemző. Ha érdekelnek a miértek, ismerd meg a Válaszok a testi fenyítéssel kapcsolatban gyakran felmerülő kérdésekre kiadványt!
A gyereket nem bántotta… csak hallotta, hogy kiabálunk…
Az a gyerek, aki szem- vagy fültanúja a bántalmazásnak, ugyanúgy érintett abban az erőszakban, ami megtörtént. Ugyanolyan pszichés károkat okoz, mintha ő kapta volna a pofonokat, szidásokat. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatósága által kiadott módszertani útmutató szerint: „Amennyiben a hozzátartozók közötti erőszaknak a gyermek is szemtanúja, azt úgy kell tekinteni, hogy ő is veszélyeztetett, mintegy a bántalmazás ellene is irányul.” A szülők közötti folyamatos konfliktus a gyerek veszélyeztetése szempontjából magas kockázatú helyzetnek minősül, így más bántalmazási formák minősítése nélkül önmagában is súlyosan veszélyeztető kockázatnak számít.
Kinek és hogyan jelezzem, ha azt gyanítom, hogy bántanak egy gyereket?
Amennyiben felmerül a gyermekbántalmazás gyanúja, fontos, hogy jelezzük a megfelelő hatóságnak, amelynek minden jelzést meg kell vizsgálnia. A jelzés célja, hogy felhívja a figyelmet a gyereket érő elhanyagolásra, nem megfelelő nevelésre, bántalmazásra, illetve a gyerek magatartásában észlelt, aggodalomra okot adó dolgokra. A jelzésnek a gyerekről kell szólnia, és arról, hogy a felnőtt vagy szakember mit tapasztalt a gyerekkel kapcsolatban (mit mesélt, hogyan viselkedett, milyen fizikai tünetet észlelt). A jelzésnek azt kell tartalmaznia amit LÁT, TAPASZTAL az, aki a gyerekkel találkozik, és nem azt, hogy mit gondol, ki miatt viselkedik így a gyerek. Jelzést a gyermekjóléti szolgálatnál vagy gyámhivatalnál tehetünk.
Mi számít szexuális erőszaknak?
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) definíciója szerint szexuális zaklatásnak minősül minden olyan magatartás, amely a felnőtt szexuális érdeklődésének, vágyának kielégítése céljából használja fel a gyereket olyan tevékenységekre, amelyek nem a gyerek életkorának, fejlődésének megfelelőek. Ebbe beletartozik minden, amit a gyerek nem ért teljesen, és amihez ezért nem adhatja a valódi hozzájárulását. Ilyen, ha a felnőtt megfogja a gyerek cicijét, ha megerőszakolja, de az is, ha pornót néz előtte, vagy szándékosan a szeme előtt él nemi életet. Ha teljes definíciót akarunk adni, akkor a szexuális erőszak kizsákmányoló és kereskedelmi formáit is ide kell sorolnunk, mint a prostitúció, a pornográfia, a szexturizmus, a gyerekek házasságra kényszerítése vagy a nemi szervek csonkítása.
Mi számít szexuális bűncselekménynek?
Minden olyan tevékenységet ide sorolunk, amikor a felnőtt saját szexuális vágyának kielégítésére használja a gyereket. Ha a büntetőjog felől közelítünk, akkor alapvetően három kategóriája van a szexuális bántalmazásnak: ez a szexuális kényszerítés, a szexuális erőszak és a szexuális visszaélés. Ez utóbbit csak gyerekkel szemben lehet elkövetni, míg az első két kategóriában súlyosabb büntetést kap az elkövető, ha gyerek az áldozat. Mivel a Büntető törvénykönyvünk „szexuális cselekményt” fogalmaz meg, ezért a szó hétköznapi értelmében vett nemi erőszakon kívül ide tartoznak az egyéb szexuális tevékenységek is, mint például az orális szex, de az is, ha a gyereket pornográf tartalom nézésére kényszetítik, vagy szándékosan önkielégítenek előtte.
A korhatárok tekintetében érdemes megjegyezni, hogy a beleegyezéses szexuális kapcsolat létrehozásának korhatára 12 év, ha a partner 18 éven aluli. Ennek megfelelően egy 12 éves egy másik gyerekkel (aki nincs még 18 éves) létesíthet úgy szexuális kapcsolatot, hogy annak nincs büntetőjogi következménye. Ha a partner 18 éves elmúlt, akkor ez a korhatár a beleegyezésen alapuló szexuális kapcsolatban 14 év. A beleegyezésen alapuló szexuális kapcsolat feltételezi, hogy nincsen kényszerítés, ami azonban nemcsak fizikai erőszak lehet, hanem fenyegetés vagy zsarolás is.
Milyen jelei vannak a szexuális bántalmazásnak?
Minden gyerek más, mégis vannak olyan jelek, amik utalhatnak arra, hogy erőszak történt. Nagyon egyértelmű tünet, ha a gyerek nem az életkorának megfelelő tudással bír a szexualitásról, ha életszerűen elbeszéli a történteket, nemi betegsége, felszíni sérülései vannak, vagy átszexualizált az egész működése. A szexuális trauma mellett viszont más problémának is jele lehet az evészavar, az alvászavar, a testképzavar, amikor a kamasz megpróbálja elrejteni a testét, például hirtelen meghízik vagy nagyon lefogy.
Honnan tudom, hogy a gyerek igazat mond?
Minden erőszak esetén, de a szexuális erőszaknál különösen fontos, hogy azt komolyan vegyük. Az erőszak a gyerekben súlyos gátakat képezhet, amik akadályozzák őt abban, hogy beszéljen arról, mi történt vele. A legtöbb gyerek (és felnőtt is) szexuális erőszak után magát hibáztatja, önvád marcangolja, azt hiszi, hogy ő tehet arról, amin keresztülment, és szégyelli az egészet. Ha mindezeket leküzdve egy gyerek elkezd beszélni, fontos, hogy ne vonjuk kétségbe, amit mond, hogy meghallgassuk, hogy értő fülekre találjon. Ha valami nem pontosan úgy történt, akkor is oka van annak, hogy a gyerek története olyan, amilyen. Okkal meséli úgy az eseményeket, és a felnőtt feladata, hogy ilyenkor ezen a kapun keresztül, amit a gyerek kinyitott, megtalálja ezt az okot – és így jól tudjon segíteni a gyereknek. Minden gyerek más, mégis vannak olyan jelek, amik utalhatnak arra, hogy erőszak történt.
Nagyon egyértelmű tünet, ha a gyerek nem az életkorának megfelelő tudással bír a szexualitásról, ha életszerűen elbeszéli a történteket, nemi betegsége, felszíni sérülései vannak, vagy átszexualizált az egész működése. A szexuális trauma mellett viszont más problémának is jele lehet az evészavar, az alvászavar, a testképzavar, amikor a kamasz megpróbálja elrejteni a testét, például hirtelen meghízik vagy nagyon lefogy.
Mi a különbség a jelzés és a feljelentés között?
A jelzés célja, hogy felhívja a figyelmet a gyereket érő elhanyagolásra, nem megfelelő nevelésre, bántalmazásra, illetve a gyerek magatartásában észlelt, aggodalomra okot adó dolgokra. A jelzésnek a gyerekről kell szólnia, és arról, hogy a szakember mit tapasztalt a gyerekkel kapcsolatban (mit mesélt, hogyan viselkedett, milyen fizikai tünetet észlelt). A jelzésnek azt kell tartalmaznia amit LÁT, TAPASZTAL az, aki a gyerekkel találkozik, és nem azt, hogy mit gondol, ki miatt viselkedik így a gyerek. Jelzést a gyermekjóléti szolgálatnál vagy gyámhivatalnál tehetünk. Ezzel szemben feljelentést a rendőrségen lehet tenni, szóban/írásban (akár e-mailben vagy ügyfélkapun keresztül is). A feljelentést követően a rendőrség nyomozni kezd, bizonyítékokat keres, tanúkat hallgat meg.
Milyen alternatív lehetőségeim vannak?
Minden olyan esetben, amikor trauma ér egy gyereket, érdemes és fontos külső segítséget is igénybe venni. Az átélt események olyan mértékben befolyásolhatják az addigi életminőséget, hogy a szokásos, addig bevált problémamegoldó eszközökkel a gyerek nem boldogul. A pszichológus abban nyújthat támogatást, hogy a gyerekkel együtt megtalálják azokat az erőforrásokat, képességeket, amelyek a kialakult krízis megoldását segíthetik elő. A hozzátartozók elfogadó és támogató attitűdje rendkívül fontos abban, hogy a gyerek megfelelő segítséget kapjon.
Miért menjen a gyerek pszichológushoz? Nem bolond!
Ez a sokat hangoztatott mondat még mindig nagyon jellemző, ha felmerül a kérdés, hogy érdemes-e segítséget kérni, pszichológushoz fordulni. Ha fáj a fogunk, ugyan egy darabig nem megyünk el a fogorvoshoz, de pár napos szenvedés után belátjuk, hogy a fájdalom bizony magától nem fog elmúlni, így felkeressük a fogorvost. A lelki fájdalom talán nem ilyen nyilvánvaló és feltűnő módon jelentkezik, veszélyessége azonban éppen ebben rejlik. Kész megoldásokat, válaszokat és direkt tanácsokat biztosan nem nyújt egy pszichológus, azonban egy olyan közeget teremt, ahol a gyerek biztonságban érezheti magát, ahol nyugodtan, titoktartás mellett oszthatja meg a gondolatait, érzelmeit, félelmeit, szorongásait. Az egyéni terápiát követően érdemes a csoporton belüli foglalkozást is elkezdeni.
Érdemes büntetőeljárást indítani? Mire figyeljek, ha úgy döntök, hogy feljelentem?
Általánosságban elmondható, hogy nehéz az ilyen ügyekben a bizonyítás. Ennek fő oka, hogy általában nincsenek tanúk. Adott az elkövető, aki megfélemlíti vagy manipulálja az áldozatot, és az áldozat, aki rendszerint szégyelli, ami történt, vagy magát hibáztatja. Ezt súlyosbítja, hogy az esetek kilencven százalékában a gyerek számára ismert személy (családtag, barát, hozzátartozó, más ismerős) követi el a szexuális erőszakot. A gyereknek egy pillanat alatt nagyon nehéz helyzetben találja magát, mert fél, hogy ha elmondja, mire kényszerítette őt a család barátja, nem hinnének neki.
Ezeket a lelki, érzelmi tényezőket érdemes szem előtt tartani, amikor a büntetőeljárást megindítjuk. Javasoljuk a feljelentést ismeretlen tettes ellen tenni, abban az esetben is, ha tudjuk ki az elkövető – a vallomásunkban meg tudjuk nevezni. Ez azért fontos, mert a gyanúsítottak gyakran megpróbálják megfenyegetni a tanúkat és az áldozatot, hogy ha „nem lesz sikeres” a büntetőeljárás, akkor bepereli őket hamis vád miatt vagy hamis tanúzásért. Az alapvető és nyilvánvaló, hogy mindenkinek a legjobb tudása szerint a valóságról kell számot adnia ezekben az eljárásokban. Az „ismeretlen tettes” ellen tett feljelentés azonban adhat egyfajta védettséget az áldozatnak, hogy később akkor sem vonható eljárás alá, ha bizonyítékok vagy bűncselekmény hiányában zárul le az eljárás. Az új Büntetőeljárási törvény számos eljárásjogi garanciát vezetett be, amik a gyerekeket védik az eljárás során – függetlenül attól, hogy milyen szereplői az eljárásnak.
Hogy néz ki egy büntetőeljárás, milyen szakaszai vannak?
- A rendőrség tudomást szerez arról, hogy bűncselekmény történt (valaki feljelentést tesz, tetten érik az elkövetőt, stb). A feljelentést lehet szóban, írásban vagy akár online (ügyfélkapun keresztül) is tenni. Az ügyben eljáró hatóságnak 3 nap áll rendelkezésére, hogy megvizsgálja a feljelentést. Dönthet úgy, hogy elrendeli a nyomozást, amennyiben a feljelentés alapján bűncselekmény alapos gyanúja áll fenn. Azonban dönthet úgy is, hogy a feljelentést elutasítja, és további lépéseket nem tesz az ügyben.
- Elkezdődik a nyomozás annak kiderítésére, hogy mi történt pontosan, és ki mit csinált. Ennek része, hogy beidézik mindazokat, akik valamilyen információval szolgálhatnak (ők a tanúk). A nyomozás során bizonyítékokat gyűjtenek, pl. házkutatást tarthatnak, lefoglalhatnak tárgyi bizonyítékokat, szakértői véleményeket kérhetnek. Sor kerülhet szembesítésre (18 éven aluli sértett esetén vagy beismerő vallomás esetén mellőzhető).
- A bizonyítékok alapján megállapítják a tényállást, azt, hogy mi történt, és hogy az milyen bűncselekménynek felel meg. Ezután az ügyészség vádat emel.
- Itt kezdődik a bírósági szakasz. A bíróság megvizsgálja a vádat, és dönt a vádlott felelősségre vonásáról. A közvetlenség elve miatt itt ismét tanúk beidézése, bizonyítékok vizsgálata zajlik.
– Ha nincs elég bizonyíték, akkor a bíróság bizonyítékok hiányában lezárja az eljárást.
– Ha úgy ítéli meg a bíróság, hogy ami történt, az nem bűncselekmény, akkor is lezárja az eljárást, és nem szab ki büntetést.
– Ha úgy találja a bíróság, hogy megáll a vád, akkor ítéletben büntetést szab ki a vádlottra. - A bíróság döntésével szemben fellebbezéssel lehet élni. Fellebbezés esetén az ügy másodfokra kerül. Ha senki nem fellebbez, akkor a bíróság döntése jogerőssé válik (ami azt jelenti, hogy ez lesz a végleges ítélet).
- Másodfokon a bíróság vagy helyben hagyja az elsőfokú bíróság döntését, vagy megváltoztatja, vagy új eljárás lefolytatására szólítja fel az elsőfokú bíróságot (mert hibás volt az eljárás).
A büntetőeljárás után mi lesz?
A büntetőeljárás fontosabb kimenetele az áldozat szempontjából, hogy ő hogyan értékeli azt. Meghozta-e számára azt az eredményt, amire számított, elérte-e az eljárás a célját? A büntetőeljárás nem okozott-e további traumát a gyereknek? Nagyon fontos, hogy az eljárás alatt és azt követően is a gyerek megfelelően legyen tájékoztatva a körülötte zajló eseményekről. Az ügy hivatalos lezárultával sajnos nem ér véget a történet. Érdemes a gyereknek és sok esetben még a hozzátartozónak is pszichológusi segítséget igénybe venni, hiszen a gyermekkori bántalmazásnak szinte mindig van kihatása a felnőtt életre. A traumából való felgyógyulás általában hosszú és összetett folyamat. Azok a gyerekek, akik szexuális bántalmazás áldozataivá váltak, felnőttkorukban gyakran számolnak be kapcsolati, párkapcsolati problémákról, szorongásról, depresszióról, alvászavarról, evési problémákról.
Hogyan beszélgessünk a bántalmazásról?
Ahhoz, hogy az áldozat beszélni tudjon a vele történtekről, elsősorban biztonságban kell éreznie magát, fontos tudnia, hogy bízhat az őt meghallgatóban, és elég idő áll rendelkezésre a meghallgatáshoz. A gyerek által elmondott történet talán eleinte nem elég részletes, vagy épp ellenkezőleg, nagyon részletesen tud leírni bizonyos emlékeket. Az is előfordulhat, hogy nem összefüggő a történet, többszöri ismétlés után lehetnek benne ellentmondások, érthetetlen részletek. Nem szabad siettetni, félrevezető kérdésekkel befolyásolni a történetmesélést. Szexuális bántalmazás esetén fontos tudni, hogy a legtöbb esetben az erőszakot az áldozat számára ismert helyen, az általa ismert személy követi el. Jellemző, hogy óriási az áldozat bűntudata, hogy mit tehetett volna másként, ezért fontos megerősíteni, hogy nem az ő hibája ami történt, nem ő felelős a bántalmazásért.
