Tudástár – Online biztonság
Az aggódás önmagában nem elég
Emlékszel még az első mobilodra? Hány éves voltál amikor kézbe vetted? A gyereked hány évesen használt először mobilt? Tudod, mit csinál a gyereked a neten? Milyen appokat használ? Ezernyi kérdés kavarog a szülőkben, szakemberekben, gyerekekben, ha online biztonságról van szó, mi pedig megpróbálunk segíteni nektek, hogy választ kapjatok a legfontosabbakra.
Segítségre van szükséged ? Nézz körül letölthető szakmai anyagaink között!
Tanárként a digitális osztályteremben
Összeállítottunk egy segítő anyagot a tanároknak, melyben az aktuális helyzettől a digitális gyerekeken át a konkrét praktikákig, technikákig, valamint a magunkról való gondoskodásig számos, hasznos információt gyűjtöttek össze. Válassz az alábbi adományösszegek közül és töltsd összefoglalónkat!
Többet szeretnél tudni a témáról? Jelentkezz még ma képzésünkre!
Kíváncsi vagy a gyakorlati példákra is? Lapozz bele a témáról szóló esettanulmányainkba!
Olvasd el a hozzánk beérkező, leggyakoribb kérdéseket is a témában!
A gyerekemet online zaklatja az osztálytársa. Kihez fordulhatok?
Az emberi méltósághoz való jog mindenkit – így az oktatás valamennyi szereplőjét – megillető alkotmányos alapjog, amely alapján – többek között – tilos a tanulók testi és lelki bántalmazása. A 2011. évi CXC. törvény (köznevelési törvény, Kntv.) kimondja a zéró toleranciát a gyerekekkel szembeni erőszakkal szemben, azonban az oktatási intézmények esetén a törvény rendelkezéseit konkrét formában a házirend és az szervezeti és működési szabályzat (SZMSZ) tartalmazza – az esetleges egyedi, egyéni szükségleteknek, szabályozási elvárásoknak megfelelően. A netes zaklatás soha nem csak a zaklatóról és az áldozatáról szól. Mindig érintettek azok is, akik megfigyelőként, kívülállóként látják, olvassák, ami történik, és tanúi az erőszaknak.
A megfigyelők szerepe elképesztően fontos, mert hozzáállásukkal és reakciójukkal befolyásolni tudják az erőszak súlyosságát. Ha csendben maradnak, ha semmit nem csinálnak, annak ugyanúgy következménye van, mintha kiállnak az áldozat mellett, vagy ha lájkolják a bántó kommentet. Ez a hatás pedig észrevétlenül, de magára a megfigyelőre is visszahat. Tudjuk, hogy ha egy kortárs közösségen belül fordul elő bántalmazás, az mindig az egész közösséget érinti. Ha online térben történik a bántalmazás osztálytársak között, az iskola nem hunyhat szemet, és egy ilyen problémánál fontos látni, hogy az az egész közösséget érinti. A kialakult helyzet csak egységként kezelve, valamennyi érintett bevonásával rendeződhet mindenki számára megnyugtató módon – és erre az SZMSZ, a házirend és a Kntv. is lehetőséget ad (egyeztető eljárás címén).
Nem a feljelentés megtétele és büntető eljárás indulása fogja előrevinni az ügyet, a jog ezekben a helyzetekben legtöbbször alkalmatlan a változás elősegítésére – megjegyezve, hogy a büntethetőségi korhatár jelen esetben 14 év. A 2017-ben elfogadott Digitális Jólét Program és a Digitális Oktatás Stratégia sem kriminalizálni akarja az internetes zaklatást, hanem megelőzni és hatékonyan kezelni: előadásokkal és őszinte beszélgetésekkel a gyerekekkel. Esettanulmányunkat az iskolai zaklatásról itt olvashatod el.
Jogtalanul felhasználják a gyermekem képeit. Mit tehetek?
Az internetre feltöltött képei utàn mindenkit szerzői jog illet meg, így annak felhasznàlàsa, posztolàsa a készítő engedélyéhez kötött.
Ha mégis valaki ilyeneket tenne gyermekünk engedélye nélkül, annak jogi következményei lehetnek: bírósághoz is lehet fordulni és kérni, hogy az illető törölje a tartalmakat, hogy hagyja abba és többé ne tehesse ezt meg, vagy akár adjon elégtételt, esetleg sérelemdíjat azért, amit tett. A bírósághoz a gyerekünk velünk együtt fordulhat, de ha 14 éves elmúlt, akár önállóan is megteheti ezt.
Ezen kívül egyes platformok folyamatosan ellenőrzik a saját szabályzataikban leírtak, így a szerzői jokora vonatkozó szabàlyok betartását. Ha a rendszer észleli, hogy megsértette ezeket valaki, le is tilthatja, eltávolíthatja a sértő tartalmakat.
Emellett lehetőség van az adott oldalon történő önàlló bejelentésre is, amelynek szintén lehet bìrósàgi következménye is. Az Instagram sajàt útmutatàsa itt olvasható: https://help.instagram.com/126382350847838?helpref=page_content
Belenézhetek-e a gyerekem telefonjàba, laptopjàba, vagy profiljába, levelezéseibe?
Röviden a válasz: nem. Mindenkinek van magánélete, a gyerekeknek is, amit minden embernek tiszteletben kell tartania, így a szülőknek, testvéreknek, tanároknak, idegeneknek is.
Mindenkinek lehetnek olyan személyes dolgai, beszélgetései, amik csak rá tartoznak. Ilyen például a magánlevelezés joga, amely a magánélethez való jog része, ami minden gyereket megillet. Ugyanez vonatkozik az összes tárgyra, amik a gyermek személyes gondolatait, emlékeit, holmijait jelentik: mobiltelefon, tablet, számítógép, levelek, saját napló és ezek személyes tartalmai.
A gyerekeknek szóló levelet, e-mailt vagy beszélgetést az engedélyük nélkül tehát nem olvashatjuk el sem otthon, sem az iskolàban.
Egy tanórai levelezésért a tanár szólhat ugyan, sőt akár el is kobozhatja átmenetileg a levelezést vagy a telefont, de nem olvashat bele ezek tartalmába.
A fentiek alól kivételes eset, amikor gyermekünk biztonsága veszélyeztetve van, feltehetően veszélyben van, valaki zaklatja, stb. Ilyenkor ugyanis a szülők a gyermek biztonsága érdekében akár a beleegyezése nélkül is megnézhetik az érintett tartalmakat.
Számonkérhető egy gyerek az iskolában a közösségi médiára kirakott posztjai miatt?
A közösségi médiában való jelenlét a gyermekünk magánügye, a magánélethez való jogànak része. Ha kiposztolja véleményét valamiről, például egy iskolai történetről, ahhoz szintén joga van, ez az úgynevezett véleménynyilvánításhoz való jogának része.
Fontos azonban, hogy ennek komoly korlátai vannak: miközben valaki kiifejti a véleményét egy iskolai történről, tiszteletben kell tartania mások jogait, méltóságát, becsületét. Egy-egy ilyen poszt kapcsán például érdemes elkerülni a konkrét neveket, minősítést stb.
Az adott iskola házirendjét pedig mindig érdemes áttanulmányozni, mert abban írhatják le, hogy egyáltalán megoszthatóak-e ilyen tartalmak. Ha például nem megfelelően nyilatkozik valakiről, akkor az iskola házirendjében meghatározottak szerint felelősségre is vonható!
Eltiltható-e egy gyerek az internettől?
A gyerekeknek joguk van ahhoz, hogy tanuljanak és ismereteket szerezzenek a világról, az őket körülvevő emberekről és dolgokról. Mivel napjainkban ez màr javarészt az internet segítségével történik, nem akadályozható meg annak használata. Ezt szülőként figyelembe kell ezt venni, így az iskolai tanulmányok kapcsán nem tilthatóak el a gyerekek az internethasználattól.
Különösen akkor nem, ha a tanuláshoz szükséges információhoz csak online lehet hozzáférni, máshogy nem.
Ezen kívül érdemes àtgondolni: vajon mennyiben reàlis egyàltalàn, hogy elzàrjuk a netezés lehetőségét valaki elől? Kamasz gyermekünk könnyedén besétàlhat egy kàvézóba netezni, vagy az iskolai gépeket hasznàlja, esetleg titokban kölcsönkér egy eszközt baràtaitól. Ha pedig a wifi kódot vàltoztatjuk meg, felcsatlakozik a szomszédéra. Ebből kifolyólag nem csak a tàjékozódáshoz és a magànélet kibontakoztatásàhoz való jogait korlàtoznànk a tiltàssal, de adott esetben fölösleges szakadékot is kreàlnànk magunk közé.
Hogyan lehet a gyerekek által létrehozott netes csoportokat moderálni, hiszen ha ezekbe egy felnőtt bekerül, gond nélkül létrehoznak egy új csoportot. Valamit mégis csinálni kellene, mert ezekben a csoportokban rengeteg zaklatás (bullying) és bántás történik, ami befolyásolja a társas kapcsolataikat, rombolja az önképüket. Mit tehet a szülő és mit tehet a pedagógus?
Ebben a kérdésben is a megelőzés a legjobb taktika, hiszen a felnőtt által biztosított moderálás valóban nem működik. A gyerekeket az előtt kell felkészíteni arra, hogyan tudnak biztonságos és jól működő chat csoportokat létrehozni, mielőtt az első ilyenbe beléptek volna. Meg kell tanítani őket az erőszakmentes kommunikációra (ez nem csak a netezés miatt fontos), és természetesen arra is, hogy ha azt érzik, valami olyan történik ami nem oké, azt hogyan és kinek tudják jelezni.
A gyerekek nem azért bántják egymást, mert neteznek. Az internet csak egy felület, ahol megjelennek a problémák elsősorban azért, mert a net gyors, sokszor névtelenséget biztosít és gyakran következmények nélkül lehet elkövetni olyan dolgokat, amiket a valóságban nem mer, vagy nem akar egy gyerek elkövetni. A neten legtöbbször anélkül lehet valakit bántani, hogy szembesülni kelljen annak következményeivel (nem látszik az áldozat arca, a reakciói, az okozott kár). Ezért amikor “moderálásról” beszélünk, elsősorban abban kell segíteni a gyerekeket – még mielőtt chat csoportok tagjává válnának -, hogy értsék és érezzék hol húzódik a bántalmazás és erőszak határa: mi az, amit nem tehetünk meg. Ebben természetesen szintén fontos a felnőttek példamutatása, pozitív mintaadása.
Összegezve, kontroll és ellenőrzés helyett a megoldás a felkészítés, érzékenyítés és példamutatás, illetve annak a bizalmi kapcsolatnak a kiépítése, amelyben baj esetén jelezhetnek a bizalmi felnőttnek.
Szülőként hogyan védjem még 7-8 éves gyermekemet az online visszaélésektől, ha a gyerek az iskolában van? Mit tehet az iskola vezetője annak érdekében, hogy megakadályozza a mobiljukat használó tanulókat abban, hogy visszaéljenek az eszközeik nyújtotta lehetőségekkel az intézményben? (Például: elvételek készítése más diákokról és annak megosztása lejárató céllal.) Van-e az iskolának olyan törvény adta joga, amivel élve keretek közé szoríthatja az iskolába bevitt telefonok használatát?
Ez a kérdés 2024. szeptemberétől, az életbe lépett jogszabály változások miatt némiképp leegyszerűsödött: a mobiltelefonok iskolai használatát megtiltották. Az új rendelkezés a tanároknak továbbra is lehetőséget ad arra, hogy ha egy digitális eszköz használata az oktatási tevékenységhez szükséges, akkor arra engedélyt adjanak a gyerekeknek. Ezzel együtt is, ez a korlátozás nem fog egycsapásra megoldani minden problémát. Szükség van a gyerekek felkészítésére és érzékenyítésére a biztonságos internethasználattal kapcsolatban. Ilyen foglalkozásokat lehetőség szerint minden érintett korcsoportban tartani kellene az oktatási intézményekben (tanórán vagy tanórán kívüli programként), minden évben, visszatérő jelleggel.
Tudnak-e ajánlani olyan szoftvert, amit számítógépre/mobiltelefonra lehet telepíteni (pl. Microsoft Family Safety vagy egyéb)?
Szűrőprogramok használatát minden olyan készülék esetén javasoljuk, amihez gyereknek is hozzáférése lehet. Ilyen módon a káros erőszakos és pornográf tartalmaknak több mint 60 százalékát ki lehet szűrni. Az NMHH is ajánl ilyen szűrőprogramot: https://nmhh.hu/cikk/187272/Szuroszoftverek_a_karos_internetes_tartalmak_ellen_gyerekzar
Ezen túlmenően azt javasoljuk a szülőknek, hogy a mobil eszközök és az azokra letöltött alkalmazások esetében is mindig ellenőrizze a biztonsági (és szűrési) beállításokat. Lehetőség szerint a gyerekkel közösen, ezzel is tanítva őt arra, hogy ezek a beállítások fontosak.
“Boomer anyukaként” érdekelne, van-e tapasztalatuk arról, hogyan tudják a gyerekek feltörni a Family linket és tetszőlegesen felülírni a beállított értékekeket? Van-e lehetőség ennek a kiküszöbölésére, azon kívül, hogy rendszeresen ellenőrizni kellene a beállításokat?
Tapasztalatunk szerint a gyerekek nagyon ügyesen kerülnek ki bármiféle szabályt és korlátot, amit eléjük állítunk – vagy legalábbis megpróbálják megkerülni őket. Fontosak a beállítások, a szabályozott környezet kialakítása a netes aktivitások területén is, ezt azonban érdemes nem “hatalmi” szóval, hanem együttműködéssel elérni. A gyerekek sokkal nagyobb hajlandóságot mutatnak azoknak a szabályoknak a betartására, amiknek a létrehozásában ők is részt vettek. A bevonásuk a család internetes házirendjének kialakításába kulcsfontosságú lehet a siker szempontjából. Az is jó gyakorlat, hogy szabályokat nem csak a gyerekek számára alkotunk, hanem az egész családnak.
Erre jó kiindulópont lehet az alábbi segédanyag.
Mit lehet tenni szülőként a függőség kialakulása ellen? Mi van, ha az online világban él a gyerek és erről beszél egyfolytában?
Szülőként gyakran hamarabb érezzük azt, hogy a gyerekünk “netfüggő” lett, mint hogy ténylegesen megállapítható vagy diagnosztizálható lenne egy ilyen kórkép. Ez nem jelenti azt, hogy ne lenne jogos, vagy megalapozott egy olyan szülő félelme, aggodalma, aki úgy érzi, hogy a gyereke túl sokat lóg a neten. Egyszerűen csak arról van szó, hogy gyakran a szülők olyan helyzeteket is függőségnek minősítenek, amiben erről nincs szó, viszont ezt a címkét a gyerek megszégyenítőnek és megbélyegzőnek érezheti, ami nem a helyzet megoldása felé vezet, hanem a szülő és a gyerek közötti szakadékot mélyíti.
De mikortól beszélünk netes függőségről? Ezt nem a digitális eszközökkel töltött idő mennyisége alapján állapíthatjuk meg – az gyakran ugyanis megtévesztő. Sokkal inkább érdemes ezeket a kérdéseket feltenni: milyen gyakran fordul elő, hogy a gyerek elveszíti az időérzékét a gép előtt ülve (pl. szeret sportolni, de lemarad az edzésről a videojátékozás miatt); változott-e a gyerek személyes higiéniája, változtak-e a táplálkozási szokásai; hogyan alakul az online és offline aktivitások aránya; hogyan reagál a gyerek, ha hosszabb-rövidebb ideig nem fér hozza az internethez; milyen adatokat kapunk, ha egy-két hétig naplózzuk minden családtag valamennyi tevékenységét (mivel, hogyan töltik az idejüket a gyerekek és a szülők).
A válaszok alapján alkothatunk pontosabb képet, hogy valójában mivel állunk szemben. Érdemes minden esetben a családot egységként kezelni, és nem csak a gyerekekkel foglalkozni. Miként az is nagyon fontos, hogy próbáljunk meg kíváncsisággal és érdeklődéssel közelíteni és megérteni, mit jelent a gyereknek az internet, és mit ad neki az ott töltött idő. A tiltás, korlátozás helyett mindenekelőtt próbáljunk meg többet megtudni a gyerektől arról, hogy mivel tölti az idejét netezés közben, így szülőként is jobban megérthetjük őt, illetve könnyebben is tudunk beszélgetni vele az őt érdeklő dolgokról, de az online biztonságról és az online-offline világ egyensúlyáról is.
Hasznos tartalmak a témában:
https://hintalovon.hu/termek/mit-mondj-ahelyett-hogy-elveszem-a-telefonod/
https://hintalovon.hu/termek/hogyan-legyel-eleg-jo-digitalis-szulo-7-napos-email-kurzus/
https://wmn.hu/ugy/62452-gyerekek-es-az-okostelefon-a-24-oraban-vagyunk
Egy második osztályos gyereknél ma már napi szinten felmerül a “Mikor kaphatok én is telefont?”- kérdés, meg hogy “A többiek már mind játszanak a telefonon csak én nem!”. Meddig lehet és meddig érdemes várni a mai világban az online eszközök használatával, és ha kap valamit a gyermek, mivel érdemes indítani?
Bár jogszabály mondja ki, hogy a gyerekek digitális jólléte fontos, nincs olyan rendelkezés, ami egyértelműen fogalmazna az iskola felelőssége kapcsán, ha internetes bántalmazásról, zaklatásról van szó. Ezért vannak intézmények és tankerületek, ahol úgy kezelik a témát, hogy iskola csak a tanítási idő alatt, az iskola épületében elkövetett bántalmazás esetekért felelős, ezekben az ügyekben kell eljárnia, míg más intézmények és fenntartóik azon az állásponton vannak, hogy ha egy diákot bántalmazás ér egy olyan személy, vagy egy olyan esemény kapcsán, ami az iskolához is köthető, akkor annak kapcsán fel kell lépniük.
Egyes iskolák az internetes bántalmazásokkal kapcsolatos álláspontjukat nyilvános alapdokumentumaikban (Pedagógiai Program, Szervezeti és Működési Szabályzat, Házirend, stb.) is rögzítik, mások viszont nem. Erre vonatkozóan szintén nincs egységes gyakorlat, ezért minden szülőnek azt javasoljuk, hogy ilyen helyzetben először is nézze át az iskola dokumentumait, és ellenőrizze az abban foglaltakat. Ha vannak vonatkozó rendelkezések, akkor azok iránymutatóak abban, hogy hova, kinek, mikor, hogyan jelezheti a szülő és/vagy a gyerek a problémát. Ha nincs ilyen rendelkezés, akkor lehet egy kísérletet tenni annak érdekében, hogy az iskola/fenntartó reagáljon az esetre. Javasoljuk, hogy az online bántalmazásra vonatkozó jelzést minden esetben írásban tegye meg a szülő, és levelében akkor is határozzon meg az iskola számára egy határidőt a válaszadáshoz, ha ilyen szabályt nem talál az intézményi dokumentumokban.
Ha az iskola nem tesz lépéseket (nem indít vizsgálatot, fegyelmi eljárást vagy mediációt), vagy azok eredményét a szülő nem tartja megfelelőnek, következő lépésként a fenntartóhoz lehet fordulni, ill. érdemes felvenni a kapcsolatot az iskolai szociális segítővel, aki tájékoztatást adhat arról, hogy a gyermekvédelmi rendszeren belül milyen lehetőségei vannak annak, hogy a netes bántalmazással érintett gyerek segítséget kapjon.
Az iskolai eljárást a fentieken túl is számos tényező befolyásolhatja: az érintett gyerekek életkora, az elkövetett cselekmény súlya (szükséges-e a jelzésen túl a hatóságok felé feljelentést is tenni).
Kihez fordulhat egy gyermek, ha internetes bántalmazás éri az iskolában vagy iskolán kívül, de egy iskolatársai által? Mi erre a hivatalos iskolai protokoll? Van-e jogszabályban leírt iskolai eljárásrend?
Bár jogszabály mondja ki, hogy a gyerekek digitális jólléte fontos, nincs olyan rendelkezés, ami egyértelműen fogalmazna az iskola felelőssége kapcsán, ha internetes bántalmazásról, zaklatásról van szó. Ezért vannak intézmények és tankerületek, ahol úgy kezelik a témát, hogy iskola csak a tanítási idő alatt, az iskola épületében elkövetett bántalmazás esetekért felelős, ezekben az ügyekben kell eljárnia, míg más intézmények és fenntartóik azon az állásponton vannak, hogy ha egy diákot bántalmazás ér egy olyan személy, vagy egy olyan esemény kapcsán, ami az iskolához is köthető, akkor annak kapcsán fel kell lépniük.
Egyes iskolák az internetes bántalmazásokkal kapcsolatos álláspontjukat nyilvános alapdokumentumaikban (Pedagógiai Program, Szervezeti és Működési Szabályzat, Házirend, stb.) is rögzítik, mások viszont nem. Erre vonatkozóan szintén nincs egységes gyakorlat, ezért minden szülőnek azt javasoljuk, hogy ilyen helyzetben először is nézze át az iskola dokumentumait, és ellenőrizze az abban foglaltakat. Ha vannak vonatkozó rendelkezések, akkor azok iránymutatóak abban, hogy hova, kinek, mikor, hogyan jelezheti a szülő és/vagy a gyerek a problémát. Ha nincs ilyen rendelkezés, akkor lehet egy kísérletet tenni annak érdekében, hogy az iskola/fenntartó reagáljon az esetre. Javasoljuk, hogy az online bántalmazásra vonatkozó jelzést minden esetben írásban tegye meg a szülő, és levelében akkor is határozzon meg az iskola számára egy határidőt a válaszadáshoz, ha ilyen szabályt nem talál az intézményi dokumentumokban.
Ha az iskola nem tesz lépéseket (nem indít vizsgálatot, fegyelmi eljárást vagy mediációt), vagy azok eredményét a szülő nem tartja megfelelőnek, következő lépésként a fenntartóhoz lehet fordulni, ill. érdemes felvenni a kapcsolatot az iskolai szociális segítővel, aki tájékoztatást adhat arról, hogy a gyermekvédelmi rendszeren belül milyen lehetőségei vannak annak, hogy a netes bántalmazással érintett gyerek segítséget kapjon.
Az iskolai eljárást a fentieken túl is számos tényező befolyásolhatja: az érintett gyerekek életkora, az elkövetett cselekmény súlya (szükséges-e a jelzésen túl a hatóságok felé feljelentést is tenni).
Milyen felelőssége illetve kötelezettsége van egy osztályban tanító pedagógusnak, ha ő szerez tudomást internetes zaklatásról?
Gyermekjogi, gyermekvédelmi szempontból alaptétel, hogy minden bántalmazás esetet komolyan kell venni. A gyerekek egészséges fejlődése szempontjából ugyanúgy veszélyeztető a fizikai erőszak, a bántalmazás, és a zaklatás, mint az érzelmi és verbális erőszak vagy a szexuális visszaélés – akár az iskola épületében, akár az online térben történik. A pedagógusnak tehát először is megfelelő tudással és felkészítéssel kell rendelkeznie ahhoz, hogy felismerje a bántalmazást, annak jeleit és tüneteit. Fontos az is, hogy egy gyerek közösségben ne csak akkor legyen téma az internetes biztonság, ha baj van, hanem proaktívan (megelőzési céllal) is foglalkozzanak a témával.
A bántalmazás ügyeket minden esetben a lehető leghamarabb és a lehető leghatékonyabban kell kezelni – az egész közösség szempontjából.
A témával kapcsolatban pedagógusok számára fejlesztett online képzésünk elérhető itt: https://hintalovon.hu/termek/a-gyermekekkel-szembeni-eroszak-es-kortars-bantalmazas-pedagogus-tovabbkepzes/
Szociális szakemberek számára fejlesztett képzésünk a témában itt érhető el: https://hintalovon.hu/termek/online-biztonsag-akkreditalt-kepzes/
Természetesen valamennyi képzésünket elvégezhetik szülők és más szakemberek is (számukra azonban az akkrediációs pontok nem lesznek elérhetőek).
Hogyan lehet a gyerekben azt tudatosítani, hogy ami nekik vicces, az nem biztos, hogy másnak is az? Hol a határ ?
Ez a kérdés alapvetően nem az internetes zaklatásokkal függ össze, hanem az érzelmi intelligenciával, aminek fejlesztése, az ezzel való foglalkozás a Nemzeti Alaptantervnek is része. Elérhetőek tananyagok és gyerekeknek szóló foglalkoztató könyvek is.
A témával kapcsolatos iskolai megoldások intézményenként eltérőek lehetnek (erről általában az iskola pedagógiai programja tartalmaz információt), de itt is nagyon fontos, hogy az említett foglalkozások ne csak egy eset kapcsán merüljenek fel, hanem a gyerekek rendszeresen, életkoruknak megfelelően szerezhessenek ismereteket.
Milyen gyakorlati intézkedéseket vezethet be egy iskola az online zaklatás megelőzésére, illetve hogyan tartathatja be hatékonyan a saját szabályait? Mit tehetnek a tanárok és az iskola vezetése a bántalmazás bekövetkezése után?
A legfontosabb, hogy az iskola nem határolódjon el attól, hogy felelősséget vállaljon a gyerekek online biztonságáért és jóllétéért is. Ennek érdekében rendszeresen kell tartani prevenciós, ismeretterjesztő és készségfejlesztő foglalkozásokat szülőknek, pedagógusoknak és gyerekeknek egyaránt. Ez egy olyan téma, amivel nem lehet csak egyszer foglalkozni – a legjobb, ha minden évben (a gyerekek életkorának megfelelő módon) kerül elő a téma. Hatékony lehet kortárs segítők igénybevétele is – sok esetben a felnőttek világát távolinak érzik a gyerekek, azonban ha fiatalok beszélnek nekik az internetbiztonságról és a netes zaklatásokról, arra nyitottabban reagálnak.
Fontos, hogy az erőszak kapcsán az iskola következetesen képviselje a “zéró tolerancia” alapelvét, ami azt jelenti, hogy minden esetet és jelzést komolyan kell venni, és megfelelően reagálni kell rá. Megfelelő reakció alatt nem a büntetést értjük (az a legkevésbé hatékony), hanem a közösségi alapú resztoratív következményeket: olyan felelősségvállalást a bántalmazó részéről, ami a megbékélésen és jóvátételen alapul, és az egész közösség jóllétét szolgálja.
Szintén növeli az internetes biztonságot a felnőttek pozitív, példamutató magatartása. A szülői csoportok, levelezőlisták, és a tanár-szülő online kommunikáció is fontos, hogy erőszakmentes, és a gyerekek számára mintaadó legyen.
Ugyanitt fontos. megjegyezni azt is, hogy van olyan intézmény, amely valamennyi, gyermek bántalmazást érintő esetben alkalmazandó eljárásrendet alapdokumentumaiban (Pedagógiai Program, Szervezeti és Működési Szabályzat, Házirend, stb.) rögzíti, van azonban olyan intézmény is, amely ezt nem teszi, így esetlegesebb, hogy hogyan kezeli a megtörtént online zaklatás eseteket.
Kiemelt projektünk online biztonság kérdéskörben
Nem csak magunkat, őket is ajánljuk!
Adományozás
Mi mindennap azért dolgozunk, hogy jobb hely legyen ma Magyarország a gyerekek számára. De ehhez most rád is szükségünk van.
Így tudsz támogatni bennünket:
- Állíts be egyszeri vagy havi támogatást honlapunkon keresztül vagy utald el adományod a 11600006-00000000-77668686 (ERSTE BANK) számlánkra!
- Hívd 13620-as adományvonalunkat, melynek hívásával 500 forinttal támogathatsz bennünket!
- Nézz körül adományboltunkban és adományért cserébe töltsd le szakmai anyagainkat!
- Használd online adományképeslap küldő felületünket!
Köszönjük!
