Rendben van-e az óvodai képek megosztása facebook-csoportban?

Mit lehet tenni, ha egy óvoda rendszeresen képeket oszt meg a gyerekekről ? Kivel oszthatóak meg a képek? Jogosan aggódik- e a szülő, ha nem ismer mindenkit azok közül, akivel a képeket megosztják? Van -e erre jó gyakorlat? Óvodai esettanulmány a képmegosztásról.

Egy család azzal kereste fel Alapítványunkat hogy az óvodában naponta több fotót készítenek a gyerekekről és azokat rendszeresen megosztják egy zárt facebook csoportban. A csoport tagjai elsősorban az óvodás gyerekek szülei, ritkán nagyszülők, de a csoportban találhatók álprofillal is bejelentkező felhasználók. A szülők nagy mennyiségű megosztott fotón és az óvoda adatkezelési gyakorlatán aggódtak és problémásnak találták az álprofillal résztvevő felnőttek jelenlétét is a csoportban.

A Gyermekjogi Központ rendszeresen publikált, anonimizált esettanulmányai segítenek a felelős felnőtteknek a gyerek legfőbb érdekére fókuszálni az egyes gyerekeket érintő ügyekben. Alapítványunk minden esetben gyermekjogi megközelítést alkalmaz, mely szerint függetlenül attól, ki keres fel minket, mi az ügyben érintett gyerekek érdeke felől közelítünk a felmerülő problémához. Ennek megfelelően tájékoztattuk a szülőt, hogy a fent leírt óvodai gyakorlat valóban felvet több aggályos körülményt gyermekjogi szempontból.

A szülői közösség és az óvoda közötti bizalom

A szülők és egy adott oktatási-nevelési intézmény viszonyát tekintve az együttműködés szándéka prioritásként jelenik meg, hiszen a szülők és az óvoda közös célja ugyanaz: a gyerek jólléte és biztonsága. Fontos azonban látni, hogy míg egy intézménynek egyértelmű és átlátható szabályok szerint kell működnie, addig a szülői közösségnek sokféle célja, módszere és egyáltalán véleménye lehet arról, hogyan van biztonságban és jól a gyereke az óvodában. Ha azonban akár csak egyetlen gyerek érdeke, biztonsága vagy személyes adatainak védelme is veszélyeztetve van egy óvodai gyakorlat miatt, sem az intézménynek, sem a szülői közösségnek nem szabad olyan döntést hoznia, ami ezt a veszélyeztető állapotot előidézi, vagy fenntartja. A közösség/többség akarata tehát nem lehet erősebb, mint bármelyik gyerek egyéni jólléte és biztonsága. Ha egy intézménynek nincsenek átlátható és egyértelmű szabályai pl. az óvodai fényképkészítésről vagy a gyerekek személyes adatainak kezeléséről, az intézményi előírások hiánya sem lehet jogos alap arra, hogy egy gyerek érdekeit felülírja a szülői közösség többségének kívánalma (pl. tömeges fotókészítés és megosztás igénye napi szinten az óvodától).

Fontos lenne tehát az intézmény (vezetés, óvodapedagógusok) és a szülői közösség között tisztázni, hogy ez a rendszeres és nagyszámú folyamatos képkészítés, és megosztás a csoportban egy-egy szülői igényből eredő kérés az intézmény/pedagógusok felé, vagy az óvodapedagógusok pusztán “jó szándékkal” szeretnének minden alkalommal egy megnyugtató képet adni a szülők felé arról, hogy a gyerekeik rendben vannak és jól érzik magukat ott. Azonban nem csak a gyerek ott töltött idejének dokumentálása útján lehetséges megnyugtatni a szülőket. Az óvodapedagógusoknak minden bizonnyal nagyon fontos a gyerekek jólléte, illetve szüleik elégedettsége. Ha azonban a megkeresésben említett képmegosztási tevékenység bárki számára nem megnyugtató, akkor ez a gyakorlat az óvoda részéről épp hogy nem fogja elérni a szülők megnyugtatásának, elégedettségének célját.

Úgyhogy a kérdés igazából, hogy mi az, ami megnyugtató is és komfortos megoldás lehet a gyerekek, a szülői közösség és egyúttal az intézmény számára. Emögött pedig felmerül az is, hogy valójában mitől nőne úgy meg a szülők bizalma az adott intézmény felé, hogy ne kelljen fényképekkel demonstrálni azt, hogy jó helyen vannak a gyerekek vagy épp jól érzik magukat. Ezért érdemes átgondolni, hogy hogyan lehet a legjobban szavatolni mindezt, abszolút előtérbe helyezni minden egyes gyerek érdekét és biztonságát.

Hogyan hat a gyakori fotókészítés a gyerek egészséges fejlődésére?

Gyermekjogi szempontból kérdéseket vet fel az is, hogyan érinti a gyerekeket ha rendszeresen sok fotó készül róluk? Sok gyerek kifejezetten nem szereti, ha fotózzák – pláne ha ezt rendszeresen teszik vele. Aggodalomra ad okot, hogy egyáltalán nem biztos, hogy ezt a diszkomfortot minden gyerek – főleg kicsi korban – jelezni is tudja az őt fotózó pedagógus felé, hogy ezt ő most nem akarja.

A kisgyerek viselkedése akár inadekváttá, mesterségessé válhat, ha rendszeresen megörökítik az óvodai életének minden hétköznapi eseményét. Ráadásul az az óvodapedagógus, aki sok időt tölt azzal, hogy fotókat készít, abban az időben nyilvánvalóan nem foglalkozik a gyerekekkel. Igaz, hogy ezek a fotók néhány másodperc alatt elkészíthetőek, mégis, a túl sok kép készítése, majd kiválogatása, feltöltése rendkívül időigényes lehet, ami alatt ő épp nem tud a gyerekekre vigyázni. Nem beszélve arról, hogy nem csak az óvónő, hanem maguk a gyerekek is sokszor „kiesnek a pillanatból” a fotókészítés alatt, tehát a dolog kontraproduktív jellegénél fogva megszakítja a gyerekek spontán játékát, viselkedését.

Nagyon fontos kérdés az is, hogy mit szólnának ehhez a gyakorlathoz maguk a gyerekek, ha minderről – koruknál és érettségüknél fogva is – valóban ”tudnának”, felfognák a jelentőségét. Az ilyen esetekre javasolt egy egyszerű teszt: képzeljük el, mi történne, ha ugyanennek a sztorinak a szereplői nem gyerekek, hanem felnőttek lennének. Képzeljünk el egy olyan munkahelyet, ahol a munkavállalók mindennapi tevékenységeit (ahogy dolgoznak, ahogy beszélgetnek, ahogy kávéznak, esznek, a mosdót használják, esetleg épp szomorúak vagy dühösek stb.) folyamatosan fotók, videók tömegével dokumentálná a vezetés. Érdemes elgondolkodni azon, hogy a munkavállalókra – mint felnőttekre – milyen jelentős negatív érzelmi hatással bírna egy ilyen groteszk helyzet. És akkor hasonlítsuk össze mindezt a megkeresésben említett óvodás gyerekek mindennapjaival. Könnyen belátható tehát, hogy mennyi veszélyt rejt a gyerekek egészséges fejlődése szempontjából egy ilyen intézményi gyakorlat. Nagyon sok szülő számára sajnos nem szempont, hogy a gyereknek lehet saját véleménye. Ha nem is ovis korban, de iskolás korban már fontos lesz számára az, hogy milyen róla készült képek vannak az interneten, ami onnan nagyon nehezen eltávolítható, a zárt csoport pedig csupán látszat-biztonságot ad.

Az is meghatározó szempont, hogy sok olyan szülő van, aki nagyon szeretne odafigyelni arra, hogy milyen képeket oszt meg a saját gyerekéről. Így nem szeretné még egy zárt csoportban sem kontrollálatlanul hagyni ezt a kérdést. Az ő szempontjaikat és véleményüket is mind a szülői közösség, mind az intézmény köteles figyelembe venni.

Jogszabályi háttér

Az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye szerint minden gyereknek biztosítani kell a megfelelő testi, szellemi, lelki, erkölcsi és társadalmi fejlődést, mely nem csak a szülőknek, de a gyerekért felelős más személyeknek is alapvető feladata – így többek között a napközben rájuk vigyázó, róluk gondoskodó óvodapedagógusoknak. Az Óvodai nevelés országos alapprogramjáról szóló 363/2012. (XII. 17.) Korm. rendelet szerint a személyiség szabad kibontakozásában a gyereket körülvevő személyi és tárgyi környezet szerepe meghatározó. Az óvodai nevelés a családi neveléssel együtt szolgálja a gyerek fejlődését, melynek alapvető feltétele a családdal való szoros együttműködés. Az óvodapedagógus figyelembe veszi a családok sajátosságait, miközben egyúttal segítenie kell a gyerek erkölcsi, szociális érzékenységének fejlődését is.

A fentiek értelmében – noha a gyerekek tudatosításának növelésében az elsődleges felelősség nyilvánvalóan a szülőé (illetve a családi környezeté) – kiemelt szerep, feladat hárul az óvodapedagógusokra is. A pedagógus ugyanis az a felnőtt személy, akinek szerepe megmutatkozik egyfelől az ismeretek átadásában, másfelől a gyerekek digitális lábnyomának tiszteletében is. Azonban a tapasztalatok azt mutatják, hogy sajnos jelenleg még nem terjedt el az óvodák és pedagógusok szélesebb körében ez a tudatos és gyermekjogi szempontból érzékenyebb hozzáállás és odafigyelés.

A jogszabályok ráadásul hivatalosan a fotók készítésével és felhasználhatóságával kapcsolatban rendelkeznek csupán, arról nem, hogy hány képet tölthetnek fel, oszthatnak meg a pedagógusok egy nap alatt a gyerekekről. Tehát lehet, hogy az óvodai beiratkozáskor aláíratnak egy hozzájárulást a szülővel, hogy hozzájáruljon a gyerekéről való képek elkészítéséhez és óvodai felhasználásához, és ezzel az intézmény „kipipáltnak” tekinti a jogszabályoknak való megfelelést. Azonban pusztán ezzel sem a gyerek egészséges fejlődése, sem az adatvédelmi vagy egyéb gyermekjogi kockázatcsökkentő intézkedések nincsenek biztosítva a gyerekek számára. E terület részletszabályozásának kidolgozása, egy áttekinthető szempontrendszer kiépítése, és az óvodapedagógusok érzékenyítése a gyerekek védelmében nem felsőbb jogszabályi szinten jelenik meg jelenleg, épp ezért az sokkal inkább az adott intézmény feladata lenne.

Így erre a konkrét, de koránt sem egyedi helyzetre sem feltétlenül a jog eszközén keresztül lehet megoldást találni első körben. Ehelyett érdemes megvizsgálni a szülői közösség és az óvoda közös együttműködésével azt, hogy mi áll a nagy mennyiségű óvodai fotókészítés gyakorlatának hátterében, és hogyan lehet ezen úgy változtatni, hogy az semmilyen szempontból ne veszélyeztesse az adott óvodába járó gyerekek jóllétét.

Adatvédelmi, adatkezelési kritériumok

Lényegesek az adatvédelmi szempontok is: milyen eszközzel készülnek ezek a képek (óvodai fényképezőgéppel vagy magántelefonnal), hogyan alakul a készített képek – mint gyerekeket érintő szenzitív személyes adatok – tárolása, kezelése, végleges törlése, ki felel ezekért a folyamatokért egy intézményen belül? Mivel tudjuk, hogy az internet valójában nem felejt – tehát ami egyszer felkerült a netre, az örökre ott is marad – a gyerekekről nem lenne szabad semmilyen olyan személyes adatot megosztani, amelyet nem egy szélesebb közönségnek szánnak. Amikor a gyerekek biztonságáról van szó tehát (akár offline, akár online), mindent meg kell tenni azért, hogy a lehetséges kockázatokat minimalizáljuk. Általános tapasztalat, hogy mivel nem áll rendelkezésre egy hivatalos, intézményi kapcsolattartási forma (hivatalos e-mail cím, e-mail levelezőcsoport stb.), így a “zárt” Facebook vagy Viber csoport a szokásos módja az óvodai kommunikációnak a pedagógusok és a szülők között. Sokan nincsenek tisztában a közösségi média felületek felhasználásának veszélyeivel, és különösen zárt csoportok esetén nem feltételezik a visszaélést.

Azonban az igazság az, hogy a megosztott tartalmak felett később már nem lehet kontrollt gyakorolni, még akkor sem, ha a képmegosztás egy nem nyilvános csoportban történik. Hiszen attól a pillanattól kezdve azt senki sem tudja biztosítani, hogy a csoportban megosztott képek végül hol végzik, különösen, ha egy ilyen közösség tagjai között találhatók nem valódi névvel, személyiséggel szereplő felnőttek is, akiknek álprofilja mögött a szülők sem tudhatják, ki állhat valójában.

Gyermekjogi javaslataink:

  • Mivel az egész közösséget érintő esetről van szó, érdemes az intézmény vezetése felé fordulni, írásban megfogalmazni a felmerülő aggályokat; célravezető tárgyilagosan elmagyarázni, hogy miért nem szeretnék a szülők a képek közzétételét, és hogy mindez az online biztonság szempontjából hogyan és miért lehet veszélyes;
  • érdemes megvizsgálni, hogy az adott intézményben hogy van szabályozva a fényképek készítése (ill. pontosan milyen eszközzel: pl. ne a pedagógusok magánkészülékével, hanem legyen egy erre szolgáló intézményi fényképezőgép/telefon vagy rendeljenek erre a célra hivatalos fotóst, stb.) és a készített képek, mint gyerekekről készült rendkívül szenzitív adatok tárolása konkrétan hogyan történik, és mit tesz az intézmény ezeknek az adatoknak a védelméért? a jogszabályok szerint ugyanis valamennyi intézmény kizárólag az adatvédelmi alapelvek, etikai szabályok és ajánlások betartása mellett kezelhet személyes adatokat, és minimum rendelkeznie kell egy adatvédelmi tájékoztatóval és kidolgozott részletszabályokkal arra nézve, hogy mi mindent tesznek meg az általuk felügyelt gyerekek és adataik védelme, illetve a kockázatok csökkentése érdekében;
  • érdemes azt is szabályozni, hogyha mindenképp igény van a zárt közösségi média csoportra, akkor azt ki kezeli és hogyan “engedik be” oda a tagokat (a megkeresésben említett álprofilok ugyanis valóban magas kockázatú veszélyt jelentenek), kell tehát erre is egy működési szabályzat, ami minden érintett jogait figyelembe véve tisztázza a csoporthoz tartozás feltételeit is;
  • ezt követően a szülői közösségen belül lenne érdemes beszélni a kérdésről, szavazni erről (akár titkosan, hiszen egy-egy szülő esetleg nem szeretné, hogy úgy tűnjön a többiek felé, hogy ő esetleg “szabotálja” a fotóáradatot, stb.);
  • fontos letisztázni azt is, hogy ha akár egy valaki van akinek a képkészítés nem komfortos, akkor hanyagolják ezt a gyakorlatot az intézmény részéről, hiszen utána az adott gyerekkel nem lehet azt megtenni, hogy mindenkit fotóznak, csak őt nem és ezért egy ponton túl kirekesztve fogja magát érezni;
  • a napi rendszeres fotógyártás helyett érdemes együtt köztes, áthidaló megoldásokat keresni, pl.: a szülői közösség és az óvoda megegyezhet abban, hogy csupán nagyobb ünnepek alkalmával készülnek csoportképek a gyerekekről, amiket minden szülővel meg lehet osztani, és közös megegyezés tárgya lehet az is, hogy mi számít pontosan ilyen nagyobb ünnepnek (hogy ebből se legyenek félreértések);
  • a szülőknek érdemes lehet megbeszélni a gyerekükkel otthon, hogy a gyerek mit szól ehhez a mindennapi képkészítéshez, milyen érzései vannak, számára kényelmetlen-e, mer-e szólni az óvónéninek, hogy ő ezt most nem akarja, stb.

Végezetül fontos kiemelni, hogy a képmegosztás és a „zárt” csoport tulajdonképpen a szülő-szakember közötti kommunikációt is megtestesíti (még akkor is, ha a maga a közösségi média felülete vagy a megosztott tartalom természetesen aggályos), de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a kezdő szándék az intézményi oldalról feltételezhetően nem volt negatív, és alapvetően az egy nagyon jó út, ha mindkét oldalról (szülő és pedagógusok) van igény és nyitottság a kommunikációra. Viszont ha ez a kiindulópont, érdemes ezt tudatosabban olyan tartalommal megtölteni, ami mindenki számára megnyugtató és komfortos.

Az esettanulmányaink valódi történeten alapszanak, de a felismerhetőség elkerülése miatt, az érintett gyerek(ek) védelme érdekében minden egyedi körülményt és jellemzőt megváltoztattunk, így bármilyen egyezés csak a véletlen műve lehet.

Kiemelt kép innen