Az életében bekövetkezett változás minden esetben együtt jár azzal, hogy valami, ami eddig biztos volt- még akkor is, ha az rossz- bizonytalanná válik, hiszen pontosan tudjuk, hogy az a bizonyos volt már nem lesz vagy biztosan másképp lesz. Ebben a helyzetben megjelenik az újtól való félelem, az izgatottság, a kíváncsiság és egy csomó megválaszolhatatlannak tűnő kérdés. S bár a közhelyeket nem szeretjük, de sajnos éppen igazságtartalmuk miatt váltak közhellyé, – talán ezért is írtózunk annyira tőlük. A szokás nagy úr. Ebben az egyszerűnek tűnő mondatban benne van, hogy talán azért nem tudunk változtatni, lépni, mert ennek az Úrnak a hatalma alól nem tudunk vagy nem akarunk kibújni. Másképp fogalmazva A szokás hatalma. Ugye, így is ismerős.

Ha azonban szülőként felismerjük, hogy az iskolai közösségben gyermekünket már csupán ez a bizonyos nagy Úr tartja és egyetlen más pozitív évret nem tudunk rakni a mérleg másik serpenyőjébe, akkor az esti vacsoraasztalon egyszer csak terítékre kerül az iskolaváltás kérdése. Vajon szülőként tudjuk azt, hogy az iskolaváltást a gyerekek maguk is kezdeményezhetik, s hogy a szülőnek joga van megválasztani a gyerekének adandó nevelést?

Szakmai anyagunk abban segít, hogy amikor tényleg terítéken találjuk az iskolaváltás kérdését tudjuk, hogy milyen okai, módjai és menete van annak, hogy gyermekünk az egyik oktatási intézményből egy másikba kerüljön. Hogy mit is jelent pontosan az, hogy körzetes iskola, s hogy miután a gyerekek 16 éves korig tankötelesek, mi a teendő a középiskolai váltás esetében, illetve, hogy milyen szerepet játszhatnak a folyamatban a pedagógiai szakszolgálatok.