Ha csokit eszik az ember, amikor tanul egy vizsgára, akkor ha csokit eszik a vizsga alatt, jobban fog emlékezni a tanultakra. Már ezért a mondatért megérte Kökéndy Ákos keddi előadását meghallgatni – élőben vagy online. Az Alapítvány kuratóriumának tagja ezúttal az érzékelés világába kalauzolta el a hallgatóságot, ahogyan csak ő tud: humorral, meglepő példákkal és szinte tapintható lelkesedéssel.
Bár online is átjött Ákos magával ragadó előadói stílusa, élőben még inkább megmozgatta az érzékeinket – különösen, mert ez volt az est témája: maga az érzékelés.
Ha valaki azt hitte, csupán a klasszikus érzékekről – látás, hallás, szaglás, tapintás, ízlelés – lesz szó, hamar kibillent az egyensúlyából. És ez jól is van így, hiszen az egyensúlyérzékelés, a mozgásérzékelés, sőt a belső testi érzékelés (interocepció) legalább ennyire fontos részei annak, ahogyan a világot – és saját magunkat – érzékeljük.
Az előadás során szó esett arról, hogy:
- hideg szobában, de meleg lábakkal alszunk a legjobban;
- a fájdalmat nem minden esetben kell azonnal csillapítani;
- és hogy ha becsukjuk az egyik szemünket, még mindig „látjuk” a kezünket – de ezt már az agyunk teszi lehetővé.
Kökéndy Ákos számos példát hozott arra, hogyan csaphat be bennünket az érzékelésünk. Például ha Bordeaux-ban bort kóstolunk, ne bízzunk túlzottan a szemünkben. Gonosz kísérletek bizonyítják, hogy ha a fehérborba piros ételfesték kerül, sokan vörösbornak érzékelik – kivéve, ha csukva van a szemük. A vizuális inger ugyanis gyakran felülírja a többi érzékünket. A „hisszük, ha látjuk” elv itt könnyedén csapdává válhat.
Az előadás után hazafelé menet már nehéz lett volna nem érzékelni a hársfa illatát a Széchenyi téren, a naplementét a Lánchídon, egy anyai simogatást egy gyerek fején, vagy éppen a 4-es–6-os villamos semmivel össze nem téveszthető nyári szagát.
Egy előadás, amely nemcsak informált, hanem emlékeztetett is arra, hogy érzékelni – jó. És hogy mennyi minden van, amit csak akkor veszünk észre, ha tényleg odafigyelünk.
