Tudástár – Gyermekbántalmazás, erőszak
Lelki, fizikai, szexuális erőszak. Zaklatás. Kizsákmányolás. Elhanyagolás.
Senkinek nem szabadna megtapasztalni ezeket. Hiszünk abban, hogy a gyermekbántalmazás minden formája megelőzhető, és egyetlen formája sem megengedhető. Itt olyan anyagokat találsz, amelyek abban segítenek, hogy felismerd a bántalmazás jeleit, és jól kezeld a helyzetet.
Segítségre van szükséged? Nézz körül letölthető szakmai anyagaink között!
Vigyázz magadra! – Miért és hogyan vonjuk be a gyerekeket az erőszak elleni védelembe?
Szeretnénk, hogy a gyerekek szólnának, ha bántják őket vagy másokat, lépjenek fel az erőszak ellen. De hogyan érjük ezt el? Ha kíváncsi vagy válaszainkra, válassz az alábbi adományösszegek közül, és töltsd le kiadványunkat!
Többet szeretnél tudni? Jelentkezz még ma képzéseinkre!
Kíváncsi vagy a gyakorlati példákra is? Lapozz bele a témáról szóló esettanulmányainkba!
Olvasd el a hozzánk beérkező, leggyakoribb kérdéseket is a témában!
A gyerekemet online zaklatja az osztálytársa. Kihez fordulhatok?
Az emberi méltósághoz való jog mindenkit – így az oktatás valamennyi szereplőjét – megillető alkotmányos alapjog, amely alapján – többek között – tilos a tanulók testi és lelki bántalmazása. A 2011. évi CXC. törvény (köznevelési törvény, Kntv.) kimondja a zéró toleranciát a gyerekekkel szembeni erőszakkal szemben, azonban az oktatási intézmények esetén a törvény rendelkezéseit konkrét formában a házirend és az szervezeti és működési szabályzat (SZMSZ) tartalmazza – az esetleges egyedi, egyéni szükségleteknek, szabályozási elvárásoknak megfelelően. A netes zaklatás soha nem csak a zaklatóról és az áldozatáról szól. Mindig érintettek azok is, akik megfigyelőként, kívülállóként látják, olvassák, ami történik, és tanúi az erőszaknak.
A megfigyelők szerepe elképesztően fontos, mert hozzáállásukkal és reakciójukkal befolyásolni tudják az erőszak súlyosságát. Ha csendben maradnak, ha semmit nem csinálnak, annak ugyanúgy következménye van, mintha kiállnak az áldozat mellett, vagy ha lájkolják a bántó kommentet. Ez a hatás pedig észrevétlenül, de magára a megfigyelőre is visszahat. Tudjuk, hogy ha egy kortárs közösségen belül fordul elő bántalmazás, az mindig az egész közösséget érinti. Ha online térben történik a bántalmazás osztálytársak között, az iskola nem hunyhat szemet, és egy ilyen problémánál fontos látni, hogy az az egész közösséget érinti. A kialakult helyzet csak egységként kezelve, valamennyi érintett bevonásával rendeződhet mindenki számára megnyugtató módon – és erre az SZMSZ, a házirend és a Kntv. is lehetőséget ad (egyeztető eljárás címén).
Nem a feljelentés megtétele és büntető eljárás indulása fogja előrevinni az ügyet, a jog ezekben a helyzetekben legtöbbször alkalmatlan a változás elősegítésére – megjegyezve, hogy a büntethetőségi korhatár jelen esetben 14 év. A 2017-ben elfogadott Digitális Jólét Program és a Digitális Oktatás Stratégia sem kriminalizálni akarja az internetes zaklatást, hanem megelőzni és hatékonyan kezelni: előadásokkal és őszinte beszélgetésekkel a gyerekekkel.
Hogyan tudunk megoldani egy évek óta elhúzódó bántalmazást, ami csak néhány gyereket érint?
A Köznevelési törvény (Kntv.) előírásai szerint a gyerekek védelmének, biztonságának és felügyeletének folyamatos szavatolása az iskola feladata. (Kntv. 4. § 10. pont szerint: a gyermek, tanuló felügyelete a nevelési-oktatási intézményben: a gyermek, tanuló testi épségének megóvásáról és erkölcsi védelméről való gondoskodás, a nevelési-oktatási intézménybe történő belépéstől a nevelési-oktatási intézmény jogszerű elhagyásáig terjedő időben, továbbá a pedagógiai program részeként kötelező, a nevelési-oktatási intézményen kívül tartott foglalkozások, programok ideje alatt)
Az évek óta jelen lévő, elhúzódó konfliktus mielőbbi rendezése tevőleges, aktív magatartást kíván az intézménytől, amihez javasolt intézményen kívüli olyan támogató szolgáltatások bevonása, mint a közvetítő, mediátor. Ha egy kortárs közösségen belül fordul elő bántalmazás, az mindig az egész közösséget érinti, akkor is, ha látszólag csak néhány gyereket érint. A kialakult helyzet csak egységként kezelve, valamennyi érintett bevonásával rendeződhet mindenki számára megnyugtató módon – és erre a szervezeti és működési szabályzat, a házirend és a Kntv. is lehetőséget ad (egyeztető eljárás címén).
Mi számít erőszaknak?
Az erőszaknak számos formája van, de mindegyik megengedhetetlen: fizikai erőszak, lelki, érzelmi bántalmazás, mérgező szavak, a másik megalázása, kiszolgáltatott helyzetbe hozása, elzárása a külvilágtól, anyagi ellehetetlenítése, közvetett módon való bántalmazása (például más családtagon keresztül) vagy zaklatása, szexuális együttlétre kényszerítése, szexuális kihasználása és zaklatása – ez mind-mind erőszaknak számít. Magyarországon zéró tolerancia van hatályban a gyermekbántalmazás és gyermekekkel szembeni erőszak valamennyi formájával szemben az 1991. LXIV. törvény 19. cikk és a 1997. XXXI. törvény 6. § (5) alapján. Ez a szabályozás igazából nem biztosít „extra” védelmet a gyerekeknek, hiszen a felnőttekkel (de még az állatokkal) kapcsolatban is érvényes a zéró tolerancia. A gyerekekkel szembeni erőszak esetén négy alapvető formát különböztetünk meg, amelyek között nincs hierarchia, tehát egyenrangú védelem illeti meg a 18 éven aluli gyerekeket a fizikai, az érzelmi (lelki) és a szexuális erőszaktól, valamint az elhanyagolástól.
Egy pofontól nem lesz baja. Minek a zéró tolerancia?
A gyerekekkel szembeni erőszak egyetlen formája sem elfogadható, és minden formája megelőzhető. A gyerek megverése lehet, hogy testileg jobban fáj, mint ha „csak egy pofont adunk”, de mindkettő az erőszak skáláján helyezkedik el, és mindkettő sérti a gyerek emberi méltóságának és testi épségének tiszteletben tartásához való jogát. Számos kutatás kimutatta, hogy a testi fenyítés enyhébb formái súlyos erőszakhoz vezethetnek, ami a bántalmazásra jellemző.
A gyereket nem bántotta… csak hallotta, hogy kiabálunk…
Az a gyerek, aki szem- vagy fültanúja a bántalmazásnak, ugyanúgy érintett abban az erőszakban, ami megtörtént. Ugyanolyan pszichés károkat okoz, mintha ő kapta volna a pofonokat, szidásokat. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatósága által kiadott módszertani útmutató szerint: „Amennyiben a hozzátartozók közötti erőszaknak a gyermek is szemtanúja, azt úgy kell tekinteni, hogy ő is veszélyeztetett, mintegy a bántalmazás ellene is irányul.” A szülők közötti folyamatos konfliktus a gyerek veszélyeztetése szempontjából magas kockázatú helyzetnek minősül, így más bántalmazási formák minősítése nélkül önmagában is súlyosan veszélyeztető kockázatnak számít.
Kinek és hogyan jelezzem, ha azt gyanítom, hogy bántanak egy gyereket?
Amennyiben felmerül a gyermekbántalmazás gyanúja, fontos, hogy jelezzük a megfelelő hatóságnak, amelynek minden jelzést meg kell vizsgálnia. A jelzés célja, hogy felhívja a figyelmet a gyereket érő elhanyagolásra, nem megfelelő nevelésre, bántalmazásra, illetve a gyerek magatartásában észlelt, aggodalomra okot adó dolgokra. A jelzésnek a gyerekről kell szólnia, és arról, hogy a felnőtt vagy szakember mit tapasztalt a gyerekkel kapcsolatban (mit mesélt, hogyan viselkedett, milyen fizikai tünetet észlelt). A jelzésnek azt kell tartalmaznia amit LÁT, TAPASZTAL az, aki a gyerekkel találkozik, és nem azt, hogy mit gondol, ki miatt viselkedik így a gyerek. Jelzést a gyermekjóléti szolgálatnál vagy gyámhivatalnál tehetünk.
Mi számít szexuális erőszaknak?
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) definíciója szerint szexuális zaklatásnak minősül minden olyan magatartás, amely a felnőtt szexuális érdeklődésének, vágyának kielégítése céljából használja fel a gyereket olyan tevékenységekre, amelyek nem a gyerek életkorának, fejlődésének megfelelőek. Ebbe beletartozik minden, amit a gyerek nem ért teljesen, és amihez ezért nem adhatja a valódi hozzájárulását. Ilyen, ha a felnőtt megfogja a gyerek cicijét, ha megerőszakolja, de az is, ha pornót néz előtte, vagy szándékosan a szeme előtt él nemi életet. Ha teljes definíciót akarunk adni, akkor a szexuális erőszak kizsákmányoló és kereskedelmi formáit is ide kell sorolnunk, mint a prostitúció, a pornográfia, a szexturizmus, a gyerekek házasságra kényszerítése vagy a nemi szervek csonkítása.
Mi számít szexuális bűncselekménynek?
Minden olyan tevékenységet ide sorolunk, amikor a felnőtt saját szexuális vágyának kielégítésére használja a gyereket. Ha a büntetőjog felől közelítünk, akkor alapvetően három kategóriája van a szexuális bántalmazásnak: ez a szexuális kényszerítés, a szexuális erőszak és a szexuális visszaélés. Ez utóbbit csak gyerekkel szemben lehet elkövetni, míg az első két kategóriában súlyosabb büntetést kap az elkövető, ha gyerek az áldozat. Mivel a Büntető törvénykönyvünk „szexuális cselekményt” fogalmaz meg, ezért a szó hétköznapi értelmében vett nemi erőszakon kívül ide tartoznak az egyéb szexuális tevékenységek is, mint például az orális szex, de az is, ha a gyereket pornográf tartalom nézésére kényszetítik, vagy szándékosan önkielégítenek előtte.
A korhatárok tekintetében érdemes megjegyezni, hogy a beleegyezéses szexuális kapcsolat létrehozásának korhatára 12 év, ha a partner 18 éven aluli. Ennek megfelelően egy 12 éves egy másik gyerekkel (aki nincs még 18 éves) létesíthet úgy szexuális kapcsolatot, hogy annak nincs büntetőjogi következménye. Ha a partner 18 éves elmúlt, akkor ez a korhatár a beleegyezésen alapuló szexuális kapcsolatban 14 év. A beleegyezésen alapuló szexuális kapcsolat feltételezi, hogy nincsen kényszerítés, ami azonban nemcsak fizikai erőszak lehet, hanem fenyegetés vagy zsarolás is.
Milyen jelei vannak a szexuális bántalmazásnak?
A szexuális bántalmazásnak mindig van olyan jele, amelyet észre lehet venni. Ezek a jelek lehetnek nyilvánvalóbb testi tünetek, mint viszketés, fájdalom, vagy sérülés a nemi szervek környékén, nemi betegségek, terhesség, hirtelen súlycsökkenés, vagy súlygyarapodás. Megváltozhat a gyerek viselkedése, ez lehet feltűnő magatartásváltozás, vagy épp visszahúzódás a korábbi viselkedéséhez képest. Előfordulhat tanulási, vagy koncentrálási nehézség, romlás az iskolai teljesítményben, a kortárs és más társas kapcsolatokból való kimaradás, korai iskolába érkezés, félelem a hazameneteltől, átszexualizált viselkedés, ennek megjelenése a kortársakka való játékban (ovis korosztálynál), rajzaiban, elmesélt történeteiben. A kamasz korosztálynál gyakoribb az önbántalmazás előfordulása, akár az öngyilkossági kísérlet. A mentális változások között megfigyelhető a csökkent önértékelés, a bűntudat, szégyen erősödése, az álmatlanság, rémálmok, szorongás és nyugtalanság.
Honnan tudom, hogy a gyerek igazat mond?
Minden erőszak esetén, de a szexuális erőszaknál különösen fontos, hogy azt komolyan vegyük. Az erőszak a gyerekben súlyos gátakat képezhet, amik akadályozzák őt abban, hogy beszéljen arról, mi történt vele. A legtöbb gyerek (és felnőtt is) szexuális erőszak után magát hibáztatja, önvád marcangolja, azt hiszi, hogy ő tehet arról, amin keresztülment, és szégyelli az egészet. Ha mindezeket leküzdve egy gyerek elkezd beszélni, fontos, hogy ne vonjuk kétségbe, amit mond, hogy meghallgassuk, hogy értő fülekre találjon. Ha valami nem pontosan úgy történt, akkor is oka van annak, hogy a gyerek története olyan, amilyen. Okkal meséli úgy az eseményeket, és a felnőtt feladata, hogy ilyenkor ezen a kapun keresztül, amit a gyerek kinyitott, megtalálja ezt az okot – és így jól tudjon segíteni a gyereknek. Minden gyerek más, mégis vannak olyan jelek, amik utalhatnak arra, hogy erőszak történt.
Nagyon egyértelmű tünet, ha a gyerek nem az életkorának megfelelő tudással bír a szexualitásról, ha életszerűen elbeszéli a történteket, nemi betegsége, felszíni sérülései vannak, vagy átszexualizált az egész működése. A szexuális trauma mellett viszont más problémának is jele lehet az evészavar, az alvászavar, a testképzavar, amikor a kamasz megpróbálja elrejteni a testét, például hirtelen meghízik vagy nagyon lefogy.
Mi a különbség jelzés és feljelentés között?
A jelzés célja, hogy felhívja a figyelmet a gyereket érő elhanyagolásra, nem megfelelő nevelésre, bántalmazásra, illetve a gyerek magatartásában észlelt, aggodalomra okot adó dolgokra. A jelzésnek a gyerekről kell szólnia, és arról, hogy a szakember mit tapasztalt a gyerekkel kapcsolatban (mit mesélt, hogyan viselkedett, milyen fizikai tünetet észlelt). A jelzésnek azt kell tartalmaznia amit LÁT, TAPASZTAL az, aki a gyerekkel találkozik, és nem azt, hogy mit gondol, ki miatt viselkedik így a gyerek. Jelzést a gyermekjóléti szolgálatnál vagy gyámhivatalnál tehetünk. Ezzel szemben feljelentést a rendőrségen lehet tenni, szóban/írásban (akár e-mailben vagy ügyfélkapun keresztül is). A feljelentést követően a rendőrség nyomozni kezd, bizonyítékokat keres, tanúkat hallgat meg.
Mit tegyek, ha trauma érte a gyereket?
Minden olyan esetben, amikor trauma ér egy gyereket, érdemes és fontos külső segítséget is igénybe venni. Az átélt események olyan mértékben befolyásolhatják az addigi életminőséget, hogy a szokásos, addig bevált problémamegoldó eszközökkel a gyerek nem boldogul. A pszichológus abban nyújthat támogatást, hogy a gyerekkel együtt megtalálják azokat az erőforrásokat, képességeket, amelyek a kialakult krízis megoldását segíthetik elő. A hozzátartozók elfogadó és támogató attitűdje rendkívül fontos abban, hogy a gyerek megfelelő segítséget kapjon.
Miért menjen a gyerek pszichológushoz?
Ez a sokat hangoztatott mondat még mindig nagyon jellemző, ha felmerül a kérdés, hogy érdemes-e segítséget kérni, pszichológushoz fordulni. Ha fáj a fogunk, ugyan egy darabig nem megyünk el a fogorvoshoz, de pár napos szenvedés után belátjuk, hogy a fájdalom bizony magától nem fog elmúlni, így felkeressük a fogorvost. A lelki fájdalom talán nem ilyen nyilvánvaló és feltűnő módon jelentkezik, veszélyessége azonban éppen ebben rejlik. Kész megoldásokat, válaszokat és direkt tanácsokat biztosan nem nyújt egy pszichológus, azonban egy olyan közeget teremt, ahol a gyerek biztonságban érezheti magát, ahol nyugodtan, titoktartás mellett oszthatja meg a gondolatait, érzelmeit, félelmeit, szorongásait. Az egyéni terápiát követően érdemes a csoporton belüli foglalkozást is elkezdeni.
Érdemes büntetőeljárást indítani? Mire figyeljek, ha úgy döntök, hogy feljelentem?
Általánosságban elmondható, hogy nehéz az ilyen ügyekben a bizonyítás. Ennek fő oka, hogy általában nincsenek tanúk. Adott az elkövető, aki megfélemlíti vagy manipulálja az áldozatot, és az áldozat, aki rendszerint szégyelli, ami történt, vagy magát hibáztatja. Ezt súlyosbítja, hogy az esetek kilencven százalékában a gyerek számára ismert személy (családtag, barát, hozzátartozó, más ismerős) követi el a szexuális erőszakot. A gyereknek egy pillanat alatt nagyon nehéz helyzetben találja magát, mert fél, hogy ha elmondja, mire kényszerítette őt a család barátja, nem hinnének neki.
Ezeket a lelki, érzelmi tényezőket érdemes szem előtt tartani, amikor a büntetőeljárást megindítjuk. Javasoljuk a feljelentést ismeretlen tettes ellen tenni, abban az esetben is, ha tudjuk ki az elkövető – a vallomásunkban meg tudjuk nevezni. Ez azért fontos, mert a gyanúsítottak gyakran megpróbálják megfenyegetni a tanúkat és az áldozatot, hogy ha „nem lesz sikeres” a büntetőeljárás, akkor bepereli őket hamis vád miatt vagy hamis tanúzásért. Az alapvető és nyilvánvaló, hogy mindenkinek a legjobb tudása szerint a valóságról kell számot adnia ezekben az eljárásokban. Az „ismeretlen tettes” ellen tett feljelentés azonban adhat egyfajta védettséget az áldozatnak, hogy később akkor sem vonható eljárás alá, ha bizonyítékok vagy bűncselekmény hiányában zárul le az eljárás. Az új Büntetőeljárási törvény számos eljárásjogi garanciát vezetett be, amik a gyerekeket védik az eljárás során – függetlenül attól, hogy milyen szereplői az eljárásnak.
Hogy néz ki egy büntetőeljárás, milyen szakaszai vannak?
- A rendőrség tudomást szerez arról, hogy bűncselekmény történt (valaki feljelentést tesz, tetten érik az elkövetőt, stb). A feljelentést lehet szóban, írásban vagy akár online (ügyfélkapun keresztül) is tenni. Az ügyben eljáró hatóságnak 3 nap áll rendelkezésére, hogy megvizsgálja a feljelentést. Dönthet úgy, hogy elrendeli a nyomozást, amennyiben a feljelentés alapján bűncselekmény alapos gyanúja áll fenn. Azonban dönthet úgy is, hogy a feljelentést elutasítja, és további lépéseket nem tesz az ügyben.
- Elkezdődik a nyomozás annak kiderítésére, hogy mi történt pontosan, és ki mit csinált. Ennek része, hogy beidézik mindazokat, akik valamilyen információval szolgálhatnak (ők a tanúk). A nyomozás során bizonyítékokat gyűjtenek, pl. házkutatást tarthatnak, lefoglalhatnak tárgyi bizonyítékokat, szakértői véleményeket kérhetnek. Sor kerülhet szembesítésre (18 éven aluli sértett esetén vagy beismerő vallomás esetén mellőzhető).
- A bizonyítékok alapján megállapítják a tényállást, azt, hogy mi történt, és hogy az milyen bűncselekménynek felel meg. Ezután az ügyészség vádat emel.
- Itt kezdődik a bírósági szakasz. A bíróság megvizsgálja a vádat, és dönt a vádlott felelősségre vonásáról. A közvetlenség elve miatt itt ismét tanúk beidézése, bizonyítékok vizsgálata zajlik.
– Ha nincs elég bizonyíték, akkor a bíróság bizonyítékok hiányában lezárja az eljárást.
– Ha úgy ítéli meg a bíróság, hogy ami történt, az nem bűncselekmény, akkor is lezárja az eljárást, és nem szab ki büntetést.
– Ha úgy találja a bíróság, hogy megáll a vád, akkor ítéletben büntetést szab ki a vádlottra. - A bíróság döntésével szemben fellebbezéssel lehet élni. Fellebbezés esetén az ügy másodfokra kerül. Ha senki nem fellebbez, akkor a bíróság döntése jogerőssé válik (ami azt jelenti, hogy ez lesz a végleges ítélet).
- Másodfokon a bíróság vagy helyben hagyja az elsőfokú bíróság döntését, vagy megváltoztatja, vagy új eljárás lefolytatására szólítja fel az elsőfokú bíróságot (mert hibás volt az eljárás).
A büntetőeljárás után mi lesz?
A büntetőeljárás fontosabb kimenetele az áldozat szempontjából, hogy ő hogyan értékeli azt. Meghozta-e számára azt az eredményt, amire számított, elérte-e az eljárás a célját? A büntetőeljárás nem okozott-e további traumát a gyereknek? Nagyon fontos, hogy az eljárás alatt és azt követően is a gyerek megfelelően legyen tájékoztatva a körülötte zajló eseményekről. Az ügy hivatalos lezárultával sajnos nem ér véget a történet. Érdemes a gyereknek és sok esetben még a hozzátartozónak is pszichológusi segítséget igénybe venni, hiszen a gyermekkori bántalmazásnak szinte mindig van kihatása a felnőtt életre. A traumából való felgyógyulás általában hosszú és összetett folyamat. Azok a gyerekek, akik szexuális bántalmazás áldozataivá váltak, felnőttkorukban gyakran számolnak be kapcsolati, párkapcsolati problémákról, szorongásról, depresszióról, alvászavarról, evési problémákról.
Hogyan beszélgessünk a bántalmazásról?
Ahhoz, hogy az áldozat beszélni tudjon a vele történtekről, elsősorban biztonságban kell éreznie magát, fontos tudnia, hogy bízhat az őt meghallgatóban, és elég idő áll rendelkezésre a meghallgatáshoz. A gyerek által elmondott történet talán eleinte nem elég részletes, vagy épp ellenkezőleg, nagyon részletesen tud leírni bizonyos emlékeket. Az is előfordulhat, hogy nem összefüggő a történet, többszöri ismétlés után lehetnek benne ellentmondások, érthetetlen részletek. Nem szabad siettetni, félrevezető kérdésekkel befolyásolni a történetmesélést. Szexuális bántalmazás esetén fontos tudni, hogy a legtöbb esetben az erőszakot az áldozat számára ismert helyen, az általa ismert személy követi el. Jellemző, hogy óriási az áldozat bűntudata, hogy mit tehetett volna másként, ezért fontos megerősíteni, hogy nem az ő hibája ami történt, nem ő felelős a bántalmazásért.
Kis telepulesen, kis közösségben, hátrányos helyzetű (más szempontból is sérülékeny gyerekeknel) milyen szempontokat lehet különösen figyelembe venni, ha felmerül a gyerekekkel szembeni szexuális erőszak gyanúja?
A gyerekkel szembeni szexuális visszaélés komoly tabunak számít, ezért nehéz róla beszélni – főleg kis közösségekben. Ehhez járul még az is, hogy a kis közösségek zártabbak, az egyes emberek közötti kapcsolódások sokrétűbbek, és gyakran a segítő szakemberek, a hatóságok tagjai is a közösségből kerülnek ki, tehát nem csak szakember mivoltukra hat egy ilyen eset, hanem a közösségen belüli helyüket, megítélésüket is befolyásolhatja.
Ezekkel a nehézséggel tisztában kell lenni, végig kell gondolni őket, de bármilyen kicsi és zárt is egy közösség, a gyerekkel szembeni szexuális visszaélés nem maradhat rejtve, a megfelelő lépéseket – kellő körültekintéssel, és megfelelő előkészítés mellett, de meg kell tenni.
Egy ilyen helyzetben lévő szakember (jelzést tevő) helyzetét könnyítheti annak végiggondolása:
- kik tudják őt támogatni a közösségen belül (hogy ne maradjon egyedül ebben a helyzetben),
- korábban volt-e hasonló ügy, annak mik voltak a tanulságai (mit érdemes ugyanúgy csinálni, milyen csapdákat kell elkerülni),
- mi a gyerek érdeke, szükséglete – mit lehet tenni a gyerek érdekében azon túl is, hogy jelzést tesznek a bántalmazás gyanújáról,
- a jelzés nem arról szól, hogy “ki, mit csinált”, hanem arról, hogy a gyerek hogyan van, milyen tünetek, jelek alapján merült fel a szexuális bántalmazás gyanúja. A jelzés nem “vádaskodás”. Ennek tudatosítása fontos a közösség felé is.
Minden ilyen helyzetben, amikor a jelzés megtételével a szakember azt kockáztathatja, hogy bizalmi (és szakmai) kapcsolatai sérülnek, első körben azért kell tenni, hogy ez ne következzen be ill. azt kell végiggondolni hogyan lehet csökkenteni a bizalomvesztés kockázatát. Ennek eszközei lehetnek: részvételi megközelítés (horizontális szakmai munka) – az esetről tudomással bírók és érintettek bevonása a szakmai munkába, a jelzéstétel folyamatába, a dilemmák közös végigbeszélése, teret engedni a félelmek megfogalmazásának, közös válaszok keresése a legsúlyosabb, legsürgetőbb dilemmákra (pl. olyanokra, amik a jelzéstevő vagy az áldozat fizikai biztonságát szolgálják).
Már ezekből az elemekből is látszik, hogy nagyon fontos: a szakember ne maradjon magára ezekben az esetekben. Legyen körülötte egy olyan team, aminek tagjaival a folyamatot meg tudja beszélni, és legyen lehetősége intervízióra, szupervízióra is.
Hogyan tájékoztassuk a szülőket, ha arra gyanakszunk, hogy a gyerekét szexuálisan bántalmazták?
A szülő tájékoztatása a folyamat egy pontján elengedhetetlen, de nem szükségszerű, hogy a legelső lépés legyen azután, hogy a gyerek megosztott velünk egy szexuális bántalmazás történetet, vagy amikor felmerült bennünk a szexuális erőszak gyanúja.
A szülői tájékoztatást megelőzheti: gyerek eljuttatása arra a pontra, hogy el tudja fogadni a szülő tájékoztatását (lásd még: “csigaház protokoll” alkalmazása); a szakember egyeztet a bántalmazás gyanújáról a saját szakmai csapatával, teamjével – ha szükséges, intervíziót tartanak az esetről, szupervíziót biztosítanak.
A szülő tájékoztatását javasolt mindig úgy megtenni, hogy előzetesen ahhoz a gyerek hozzájárult, abba beleegyezett. A gyerek életkorától és belátási képességétől függően javasolt a gyereket bevonni abba a folyamatba, hogy a szülővel milyen információkat oszt meg a szakember. A tényszerűség fontos és nem szabad a szülőnek hazudni.
A szülő tájékoztatása egy folyamat, aminek részeként végig kell gondolni:
- mindkét szülőt kell/lehet értesíteni, vagy csak az egyiket (különösen fontos ez a kérdés akkor, ha a bántalmazás gyanúja az egyik szülővel kapcsolatban merült fel);
- mit közöljünk a szülővel – ezt hogyan tudjuk a gyerekkel is egyeztetni;
- hogyan tudunk felkészülni a beszélgetésre, és hogyan lehet olyan körülményeket teremteni, hogy a szülő számára maga a helyzet ne súlyosbítsa a közlés nehézségét (hagyjunk elég időt a beszélgetésre, ne szervezzünk rá a beszélgetésre egy következő programot, legyen előkészítve zsebkendő, víz, és pár falat snack, stb.);
- legyen elképzelésünk arra, hogy mi a következő lépés (mit kérünk a szülőtől, mit kell megtennie, pl. kinek adhatja tovább a hallottakat, hogyan viselkedjen a gyerekkel, stb.).
Hogyan tudjuk elérni azt, ha felmerül a szexuális abúzus gyanúja a gyermek a legrövidebb időn belül olyan szakértőhöz kerüljön, aki ezt meg tudja állapítani. Milyen olyan lehetőségeket, szervezetek vannak (pl: Barnahuson) amiket, a figyelmünkbe ajánlanátok?
Magyarországon sajnos kevés olyan szakember van, aki gyerekekkel szembeni szexuális visszaélés ügyekre specializálódott. A legtöbb ilyen, gyakorlattal is rendelkező szakértő jelenleg az Országos Gyermekvédelmi Szakszolgálat (OGYSZ) által működtetett Meghallgató és Terápiás Központoknál dolgozik. Jelenleg öt ilyen központ van az ország különböző régióban. Elsődlegesen őket ajánljuk, ha tájékoztatásra és segítségnyújtásra van szükség.
Hogyan kezeljük jól azt a helyzetet, ha a szülő nem hiszi el a gyerekének, hogy szexuálisan bántalmazták?
Amikor egy gyerek bántalmazásról számol be, akkor a legfontosabb, hogy azt meghallgassuk, és hagyjuk, hogy a saját szavaival és a saját tempójában mondja el, hogy mi történt vele. Különösen szexuális bántalmazás esetén szokott felmerülni az a kérdés, hogy vajon igazat mond e a gyerek, esetleg valamilyen célja van azzal, hogy súlyos állításokat fogalmaz meg a bántalmazóval kapcsolatban. Így rendszeresen előfordul, hogy a gyerek szavahihetőségét kérdőjelezik meg, és nem azzal foglalkoznak a felnőttek, amit mond. Nemzetközi kutatások azt mutatják, hogy a hamis vád esetek aránya alacsony. A kutatások négy százalék körülire teszik, és az is döntően nem az önállóan indított büntetőeljárásokban fordul elő, hanem a házassági bontóperek, kapcsolattartási viták következtében, az ilyen eljárások részeként merül fel és indul el. A legjellemzőbb ezekben az esetekben az, hogy nem a gyerek találja ki a történetet, hanem egy felnőtt.
Hogyan kezeljük, ha a gyerek elmeséli a nehéz szexuális élményt, de arra kér hallgass róla?
Ez egy nagyon nehéz helyzet a felnőttnek is, egyedül döntést hozni egy olyan kérdésben, amikor aggódik egy gyerekért. Ugyanakkor fontos tudni, hogy a gyerekek a legtöbbször nem azt kérik, hogy senkinek ne mondjuk el, amit megtudtunk tőle, hanem azt, hogy ne mondjuk el a közeli ismerőseinek (szüleinek, tanárának, családtagjainak stb.), vagy hivatalos szerveknek (rendőrség, gyámhatóság), akik lépni fognak az ügyben. Ez azért fontos,mert más felnőtt segítsége a helyzet értékelésében sokat tud segíteni. Ehhez természetesen a gyerek beleegyezése szükséges.
Ha egy gyerek arra kér, hogy ne mondjuk el másnak a történetét, akkor az ún. Csigaház protokoll szerint érdemes eljárnunk. Ennek lényege, hogy a bizalmi felnőtt addig ne ossza meg mással a rá bízott titkot, és az érintettől se kérje annak megosztását, amíg a gyerek saját maga el nem ért addig a a lelki folyamataiban, hogy erre felhatalmazást tudjon adni.
Természetesen, ha a gyerek testi épsége, szexuális integritása veszélyben van, azonnal lépni kell!
Ezen a folyamaton kell végigkísérni a gyereket és beszélgetni a vele, hogy megérthesse, kiket lenne érdemes bevonni a helyzet kezelésébe, és miért van jelentősége annak, hogy a történtekről vele is beszéljen.
Fontos, hogy a gyereknek legyen elég információja és ideje ahhoz, hogy megértse és felkészüljön arra, ami a történetének a megosztása után történhet, vagy történni fog – milyen lehetőségei vannak a helyzet kezelésére, azok milyen beszélgetésekkel, vagy eljárásokkal járhatnak majd.
Akit a gyerek beavatott:
- Figyelmesen hallgassa végig a történetet, fogadja el, amit hall.
- Biztosítsa arról, hogy jól döntött, hogy megosztotta esetét.
- Tájékoztassa arról, hogy az információ nem maradhat teljes titokban.
- Tájékoztassa arról is, hogy mik lesznek a következő lépések.
- Tegyen meg mindent az érintett biztonsága érdekében.
MIlyen és mennyi információ szükséges a jelzés megtételéhez?
Ez egy nagyon nehéz helyzet a felnőttnek is, egyedül döntést hozni egy olyan kérdésben, amikor aggódik egy gyerekért. Ugyanakkor fontos tudni, hogy a gyerekek a legtöbbször nem azt kérik, hogy senkinek ne mondjuk el, amit megtudtunk tőle, hanem azt, hogy ne mondjuk el a közeli ismerőseinek (szüleinek, tanárának, családtagjainak stb.), vagy hivatalos szerveknek (rendőrség, gyámhatóság), akik lépni fognak az ügyben. Ez azért fontos,mert más felnőtt segítsége a helyzet értékelésében sokat tud segíteni. Ehhez természetesen a gyerek beleegyezése szükséges.
Ha egy gyerek arra kér, hogy ne mondjuk el másnak a történetét, akkor az ún. Csigaház protokoll szerint érdemes eljárnunk. Ennek lényege, hogy a bizalmi felnőtt addig ne ossza meg mással a rá bízott titkot, és az érintettől se kérje annak megosztását, amíg a gyerek saját maga el nem ért addig a a lelki folyamataiban, hogy erre felhatalmazást tudjon adni.
Természetesen, ha a gyerek testi épsége, szexuális integritása veszélyben van, azonnal lépni kell!
Ezen a folyamaton kell végigkísérni a gyereket és beszélgetni a vele, hogy megérthesse, kiket lenne érdemes bevonni a helyzet kezelésébe, és miért van jelentősége annak, hogy a történtekről vele is beszéljen.
Fontos, hogy a gyereknek legyen elég információja és ideje ahhoz, hogy megértse és felkészüljön arra, ami a történetének a megosztása után történhet, vagy történni fog – milyen lehetőségei vannak a helyzet kezelésére, azok milyen beszélgetésekkel, vagy eljárásokkal járhatnak majd.
Akit a gyerek beavatott:
- Figyelmesen hallgassa végig a történetet, fogadja el, amit hall.
- Biztosítsa arról, hogy jól döntött, hogy megosztotta esetét.
- Tájékoztassa arról, hogy az információ nem maradhat teljes titokban.
- Tájékoztassa arról is, hogy mik lesznek a következő lépések.
- Tegyen meg mindent az érintett biztonsága érdekében.
Mi az elsődleges teendő, hogyan segíthetünk a gyermeknek, ha felmerül a szexuális bántalmazás gyanúja? Milyen szakemberhez fordulhatunk? Mivel àrthatunk esetleg?
Ha egy gyerek megoszt egy ilyen történetet, azt mindig komolyan kell venni. Elsődlegesen ezzel tudunk segíteni neki: figyelünk rá, ítélkezés mentesen meghallgatjuk őt, és együttérzéssel jelen vagyunk a helyzetben. Ne tegyünk ígéreteket. Törekedjünk rá, hogy a helyzet tisztán legyen keretezve a gyerek felé: amit elmondott, azzal kapcsolatban mi az, amire kiterjed a titoktartásunk, és mi az, amit nem lehet titokban tartani. Ilyen helyzetekben fontos a gyerekkel tisztázni az ún. csigaház protokollt (tehát, hogy engedélye és beleegyezése nélkül nem adjuk tovább az elmondottakat, de ezt az engedélyt fontos, hogy meg tudja adni, ezért a közös út első szakaszán ezzel fogunk dolgozni).
Minden ilyen ügy a segítő szakemberre is hat, ezért fontos hogy ő se maradjon egyedül. Szakmai team, kollégák tudják segíteni őt (optimális esetben intervízió, szupervízió is legyen elérhető számára).
A szakmai teammel együttműködve az alábbi kérdéseket kell tisztázni: hogyan biztosítható a gyerek támogatása, a szülői tájékoztatás kérdése, a szakmai munka tartalmának és folyamatának meghatározása – ennek részeként a jelzéssel kapcsolatos döntés meghozata.
A gyerek sérülésének akkor van kockázata, ha nem tekintik őt partnernek a folyamatban (nem tudja, hogy mi, miért, hogyan, mikor történik – és nincs befolyása az egyes történésekre), tehát a trauma-érzékeny eljárás egyik alapvető jellemzője a gyereknyelvű tájékoztatás, információadás biztosítása. További fontos elem a csigaház protokoll követése (tehát a gyerekkel való bizalmi viszony fenntartása).
Hogyan segíthet az a szakember a gyermekeknek, akinek nincs külön képzettsége/kompetenciája a szexuális abúzus felismerésében/ kezelésében, ugyanakkor segíteni szeretne?
Azt tapasztaljuk, hogy szexuális bántalmazás esetekben gyakran elbizonytalanodnak a szakemberek, miközben – bár vannak speciális jellemzői ennek az abúzus típusnak – a szakmai protokollok többsége biztonságosan és jól alkalmazható.
Az első lépésekkel kapcsolatos szakmai javaslatainkról lásd. a korábbi kérdésre adott választ.
A szakmai önbizalmat mindenképpen támogatja, ha több tudással rendelkezik a szakember, ezért ajánljuk online is elvégezhető képzéseinket a témában.
A trauma-szenzitív eljárások alapvető jellemzője a horizontáli, participatórikus megközelítés (az érintett gyerekkel való folyamatos együttműködés biztosítása). Erről is bővebben írtunk a korábbi kérdéseknél.
Mit kell tennünk szakemberként, ha felmerül a gyerekkel szemben elkövetett szexuális bántalmazás gyanúja? Hova fordulhatunk?
Ha felmerül a gyerekbántalmazás gyanúja, fontos, hogy jelezzük a megfelelő hatóságnak, amelynek minden jelzést meg kell vizsgálnia. A jelzés célja, hogy felhívja a figyelmet a gyereket érő elhanyagolásra, nem megfelelő nevelésre, bántalmazásra, illetve a gyerek magatartásában észlelt aggodalomra okot adó dolgokra. A jelzésnek a gyerekről kell szólnia, és arról, hogy a felnőtt vagy szakember mit tapasztalt a gyerekkel kapcsolatban (mit mesélt, hogyan viselkedett, milyen fizikai tünetet mutatott). A jelzést névtelenül is meg lehet tenni laikusként az alábbi intézmények bármelyike felé:
- gyermekjóléti szolgálat
- gyermekjóléti központ
- gyámhatóság (minden településen az interneten megtalálható, hogy hol van és milyen központi elérhetőségei vannak)
- iskolában/óvodában a szociális segítő (az intézményben ki kell, hogy legyen függesztve a neve, elérhetősége, de ha nincs, a vezetőségnek tudnia kell).
Fel lehet-e ismerni a szexuális erőszaktevőket?
A szexuális erőszaktevők ránézésre nem különböznek a többi embertől, de még a viselkedésük is teljesen átlagos lehet. Az esetek döntő többségében ugyanúgy dolgoznak, sportolnak, járnak el szórakozni és ugyanúgy ápolják a baráti kapcsolataikat, mint bárki más. Száz bántalmazási esetből több mint kilencvenet olyan követ el, akit az áldozat ismer. Gyerek áldozatok esetén különösen súlyos következménye van annak, ha a bántalmazást megelőzően a gyerek már elkezdett megbízni a felnőttben, és vannak olyan élményei, amikor a felnőtt figyelemmel, érdeklődéssel fordult felé. A szexuális erőszak ilyenkor bizalommal való visszaélést is jelent.
Miért marad sok szexuális bántalmazásról szóló esett rejtve?
A gyerekek körül lévő felelős felnőttek töredékének van csak tudása arról, hogyan ismerheti fel a bántalmazás tüneteit, és mit kell tennie ilyen esetben. Hiányoznak azok a gyerekvédelmi útmutatók is, amelyek egyértelművé tennék a felelős felnőttek számára, hogy mi a dolguk ezekben az ügyekben. Milyen lépéseket mikor, hogyan kell megtenniük.
- Az áldozattá vált gyerekeket sok esetben megfélemlíti, manipulálja vagy zsarolja az elkövető.
- A kisgyerekek sokszor nem értik, vagy nem tudják elmondani hogy mi történt velük.
- A gyerek saját magát hibáztatja azért ami történt, ezért fél beszélni róla, szégyelli magát.
- A gyerek nem bízik abban, hogy hinnének neki.
- A gyerek próbálta elmondani, hogy mi történt, de akinek elmondta, az nagyon rosszul reagált: nem hitt neki, kétségbe vonta a szavait, vagy azt mondta, hogy az ő hibája az egész.
- A gyerek nem akarja, hogy baja essen az elkövetőnek (mert számára fontos személy, akivel bizalmi kapcsolata van, vagy a gyerek szülőjének (más fontos személynek) van bizalmi kapcsolata a bántalmazóval).
- A gyerek fél attól, hogy eljárás indul.
- Nem akarja a gyerek (vagy a családja), hogy a közösségben a gyereket a bántalmazás miatt megbélyegezzék.
Kiemelt kutatási projektjeink gyerekbántalmazás kérdéskörben
Nem csak magunkat, őket is ajánljuk!
Adományozás
Mi mindennap azért dolgozunk, hogy jobb hely legyen ma Magyarország a gyerekek számára. De ehhez most rád is szükségünk van.
Így tudsz támogatni bennünket:
- Állíts be egyszeri vagy havi támogatást honlapunkon keresztül vagy utald el adományod a 11600006-00000000-77668686 (ERSTE BANK) számlánkra!
- Hívd 13620-as adományvonalunkat, melynek hívásával 500 forinttal támogathatsz bennünket!
- Nézz körül adományboltunkban és adományért cserébe töltsd le szakmai anyagainkat!
- Használd online adományképeslap küldő felületünket!
Köszönjük!
