Büszke szülőként nagy a kísértés, hogy okos, ügyes és gyönyörű gyermekünkkel büszkélkedjünk, amire a közösségi média tökéletes terep lehet. A csábítás nagy, de gyermeked érdekében is nagyon fontos észnél lenni, az internet ugyanis nem felejt. Nézzük, miért ne posztoljunk (sok) mindent!
1. Miért ne tehetnék ki képet a Facebookra/Instagramra/bárhová a saját gyerekemről? Nem értem, mi ezzel a probléma!
Pedig ezzel számos probléma van. Az egyik, hogy az internet egy nagyon széles körnek biztosít hozzáférést a gyerekkel kapcsolatos fotókhoz, felvételekhez, történetekhez, adatokhoz, amikkel vissza lehet élni. A másik, hogy az internet nem felejt, így a gyereked digitális lábnyomát az ő hozzájárulása, beleegyezése nélkül alakítod, amiből később gondja lehet. Az online személyiségünk ma már szerves része az életünknek: nem véletlen, hogy a közösségi média felületeken van minimum korhatár (általában 13 év). Jó lenne, ha a szülők miatt nem lenne masszív digitális személyisége olyan életkorú gyerekeknek, akik jogszerűen nem is lehetnének fenn az oldalon. S végül a „saját gyereked” nem a tulajdonod. Megilleti a magánélet védelme és a biztonság az interneten is.
2. Régen is hordták a szülők a gyerekük képét a pénztárcájukban, ez végül is ugyanaz a helyzet, nem?
Az internet minőségi változást hozott a gyerekekről készült felvételek megismerhetőségében. Egy nagyon agitatív és a gyereke fotóját boldogboldogtalanra rátukmáló szülő sem tudta naponta többször több száz ismerősének (és virtuális „barátjának”) megmutatni a pénztárcájában hordozott fotót, szemben az internettel, ahol a közösségi médiás felületeken ez könnyen elérhető. Ezért igen, van olyan, hogy a méret a lényeg. A sok (korlátozás nélküli, teljes körű) megosztás komoly kockázat a gyerek biztonságára és jóllétére nézve, a boldog szülő-gyerek kapcsolat veszélyeztetéséről nem is beszélve.
3. Én igenis büszke vagyok a gyerekemre és szeretem időről időre megmutatni őt az ismerőseimnek. Nem gondolom, hogy ezzel bármiféle kárt okozhatnék neki.
Ha zárt körben, olyanoknak mutatod meg, akik a gyereket közvetlenül és valóban ismerik, plusz a megosztás előtt a gyereked véleményét kikérted, és ő hozzájárult, akkor valóban kicsi az esélye annak, hogy kárt okozz. De még ezekben az esetekben is ott van annak a kockázata, hogy a gyerekkort mint olyat „árulja ki” a szülő. A gyerekkor ugyanis egy konstrukció. Kevés a saját élményünk, sokat jelentenek a rólunk mesélt történetek, sztorik, a rólunk készült képek. Ezeknek megvan a maga funkciója, és komoly intimitást jelentenek. Ha viszont a történeteim publikusak, ha nem csak az enyémek, ha mások is tudhattak róla, akkor sérül az a bizalom és biztonság, ami ezekhez az emlékekhez és az abban szereplő emberekhez köt engem. Nem ugyanaz vicces ötévesen vagy egy ötévesnek, mint egy kamasznak, vagy mint egy fiatal felnőttnek. A gyerekkorral kapcsolatos viszonyulásaink változását könnyebben le lehet követni, ha csak a fotóalbumot kell eldugni, vagy éppen elővenni. Ha azonban a képeim és történeteim mások számára is hozzáférhetőek, akkor már nem vagyok az „ura” a saját történeteimnek. Ez pedig nem hat jól általában az azokkal való kapcsolatomra, akik ezeket a történeteket/tartalmakat mások számára is hozzáférhetővé tették.
4. Miért baj az, ha kiteszek a gyerekemről egy fotót, ahol szerintem – és a környezetemben lévő más felnőttek szerint – vicces?
Mert nem mindenkinek ugyanaz vicces, és nem ugyanaz vicces a gyerekkor különböző szakaszaiban. Ezenkívül ami az egyik embernek vicces, a másik érezheti megalázónak, vagy lehet számára a helyzet kiszolgáltatott. Az ilyen helyzetekben érdemes végiggondolni, hogy ha rólam készülne egy ilyen fotó, vagy én lennék az adott történet főhőse, akkor akarnám-e, hogy ez mások számára is nyilvános legyen (akár még úgy is, hogy egyébként viccesnek tartom). Ne csináljunk olyat, amit nem szeretnénk, hogy velünk csináljanak – ez egy elég jó hüvelykujjszabály.
5. Hallottam róla, hogy idegenek visszaélhetnek a gyerekem fotójával, de mégis ki és miért akarna visszaélni egy ártalmatlan gyerekfotóval?!
A darkneten elég masszív pedofilhálózatok vannak, ahova a meztelen, félmeztelen, fürdőruhás, pizsamás, fekvő, kitárulkozó vagy éppen felnőttes pozícióban szereplő gyerek képe egy pillanat alatt felkerül, hogy aztán arra vadidegenek maszturbáljanak. Ez az egyik kockázat. A másik kockázat az, hogy bármilyen kép alkalmas lehet arra, hogy amiatt egy gyereket cikizzenek, zaklassanak, vagy trollkodjanak vele. Ez a jelen és a jövő kockázata is. Például az „ötévesen vicces volt Petike, hogy tiszta maszat, ahogy tortát eszik” című kép 15 évesen simán alapja lehet egy online bullying/zaklatási ügynek, ha valaki ráakad a neten. Szakértőnk: Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő, Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány.
A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány a magyarországi gyerekekért dolgozik, és mindig a gyerekek legfőbb érdekét képviseli. www.hintalovon.hu
+1 Akkor az a megoldás, hogy soha semmilyen fotót ne osszak meg a gyerekemről?
Nem. Azt kérjük csak, hogy legyen minden szülő tudatos és felelős felhasználó, és tartson be néhány alapvető szabályt azzal kapcsolatban, hogy kikkel osztja meg a képeket, sztorikat (valódi, közeli, a gyereket jól ismerő emberek szűk körével), milyen képeket tuti soha ne osszon meg (ahol a gyerek meztelen, kiszolgáltatott, sérülékeny stb. helyzetben van), illetve hogy ne kerüljenek ki olyan képek, történetek, amikhez a gyerek nem adott hozzájárulást. És igen: ha a gyerek túl kicsi ahhoz, hogy valódi hozzájárulást adjon, akkor nem posztolunk róla nyilvánosan.
forrás: Apamagazin https://apamagazin.hu/
Kiemelt kép innen.