Fiatalkorúak és a büntető igazságszolgáltatás

Az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának 24. számú új átfogó kommentárja felváltja a korábbi, a fiatalkorúak igazságszolgáltatásában a gyermekjogokról szóló 10. számú általános kommentárt.

A Gyermekjogi Egyezmény – 24. számú új átfogó kommentár

Az újabb kommentár tükrözi azokat a fejleményeket, amelyek 2007 óta következtek be és valósultak meg a gyermek- és fiatalkorú elkövetők igazságszolgáltatása terén: a változó nemzetközi és regionális normák és joggyakorlat, a gyerekek és serdülők fejlődését érintő új ismeretek, valamint a már bizonyítottan bevált és működő gyakorlatok eredményeképp, ideértve a resztoratív igazságszolgáltatást is.

Emellett a kommentár olyan joggyakorlatokkal szembeni aggályokat is megfogalmaz, mint a büntetőjogi felelősségre vonás minimális korhatárával kapcsolatos tendenciák, illetve a gyerekekkel és fiatalokkal szembeni szabadságvesztés büntetés kiszabásának elsődleges és rendületlen alkalmazása. A dokumentum tartalma számos jelentős kérdésre kiterjed – például a fegyveres konfliktusok által érintett gyerekek besorozási feltételeire –, de az ENSZ Gyermekjogi Egyezményében foglalt gyermekjogok további magyarázata is fontos részét képezi. Emellett pedig útmutatást nyújt a részes államok számára a gyermekjogokat előmozdító és védő fiatalkorúak és gyermekek igazságszolgáltatási rendszerek gyermekközpontú megvalósításában.

Az alábbiakban összegyűjtöttük a legfontosabb kérdéseket és szabályokat, melyeket a 24. számú átfogó kommentár tartalmaz.

Megkülönböztetés tilalma

A részes államoknak minden szükséges intézkedést meg kell tenniük annak érdekében, hogy valamennyi, igazságszolgáltatással kapcsolatba kerülő gyereket egyenlő bánásmódban részesítsenek. Külön figyelmet kell fordítani a kiszolgáltatottabb gyerekekre, például az utcagyerekekre, faji, etnikai vagy vallási, nyelvi kisebbségekre, őslakosokra, lánygyerekekre és a fogyatékossággal élő gyerekekre. Fontos a fiatalkorúak igazságszolgáltatásában dolgozó szakemberek képzése, valamint olyan szabályok, rendeletek, illetve protokollok kidolgozása, amelyek elősegítik a gyermek-bűnelkövetőkkel szembeni egyenlő bánásmódot, illetve amelyek rendelkeznek jóvátételről, jogorvoslatról és kártérítésről. Intézkedésekre van szükség a gyermek-bűnelkövetők megfelelő ellátásához és támogatásához, hogy vissza tudjanak illeszkedni a társadalomba.

Fontos, hogy a törvényhozás ne tegyen különbséget aszerint, hogy egy adott bűncselekményt felnőtt vagy gyerek követ-e el. A Bizottság javasolja, hogy a részes államok ne szabályozzanak olyan bűncselekményeket, amelyek kizárólag meghatározott életkor alatti elkövető esetén büntetendőek annak érdekében, hogy a gyerekek és felnőttek közötti egyenlő bánásmód megvalósuljon.

A gyerek legfőbb érdeke

A gyerek legfőbb érdekének védelme többek között azt jelenti, hogy a büntető igazságszolgáltatás hagyományos céljai – mint pl. a megtorlás/büntetés –helyett a gyermekelkövetők esetén a rehabilitációs és a helyreállító igazságszolgáltatási célok kerüljenek előtérbe.

Az élethez, életben maradáshoz és fejlődéshez való jog

Ez a minden gyereket megillető, elidegeníthetetlen jog útmutatóként kell, hogy szolgáljon a részes államok felé a fiatalkori bűnmegelőzést célzó nemzeti politika és programok kialakításakor, ugyanis magától értetődő, hogy a bűnözésnek súlyosan negatív hatása van a gyerekek fejlődésére. A 37. cikk b) pontja kifejezetten kimondja, hogy a szabadságtól való megfosztás – ideértve a letartóztatást, az őrizetbe vételt és a szabadságvesztést – csak végső eszközként lehet alkalmazni a lehető legrövidebb időtartamban annak érdekében, hogy a gyerek fejlődéshez való joga ne sérüljön és maximálisan biztosítva legyen.

A meghallgatáshoz való jog és az emberi méltóság védelme

A fiatalkorúak igazságszolgáltatásának minden szakaszában teljes mértékben tiszteletben kell tartani és biztosítani kell a gyerek azon jogát, hogy véleményét szabadon kifejthesse valamennyi őt érintő ügyben és kérdésben. A Bizottság álláspontja szerint továbbá nagyobb figyelmet kell fordítani a gyerekek emberi méltóságának védelmére. Ennek tiszteletben tartása különösen igaz a hatósági eljárások során valamennyi érintett szerv – rendőrség, ügyészség, bíróság – részéről egyaránt.

Prevenció és elterelés

A részes államoknak teljes mértékben elősegíteniük és támogatniuk kell a gyerekek, szülők, közösségi vezetők és egyéb kulcsszereplők (pl. a nonprofit szervezetek, a pártfogó felügyelői szolgálatok képviselői és a szociális munkások) részvételét a prevenciós programok fejlesztésében és kivitelezésében. Részvételük meghatározó eleme ugyanis ezen programok sikerének.

A büntetőeljárás során további két lehetséges intézkedés lehet a gyermek-elkövetők érdekében a közbeavatkozás két fajtája:

  1. intézkedések bírósági eljárás igénybevétele nélkül (elterelés); és
  2. intézkedések bírósági eljárás keretében.
  1. Intézkedések bírósági eljárás igénybevétele nélkül:

Gyerek elkövetőknél az esetek többségében az ügyeket a büntetőeljárás, illetve a fiatalkorúak igazságszolgáltatási eljárása helyett az arra alkalmas különböző programok keretében lenne szükséges kezelni. A részes államoknak ezért folyamatosan bővíteniük kell annak a lehetőségét, hogy minél több ilyen bűncselekmény – ideértve adott esetben a súlyosabb cselekményeket is – esetében az elterelés kerüljön alkalmazásra.

2. Intézkedések bírósági eljárás keretében:

A fiatalkorúakat érintő igazságszolgáltatási rendszer széleskörű lehetőségeket kell, hogy biztosítson az igazságszolgáltatással kapcsolatba kerülő gyerekek szociális és/vagy edukációs jellegű intézkedésekkel történő kezelésére, és szigorúan kell korlátoznia a szabadságuktól való megfosztás – mint végső eszköz – alkalmazását, különös tekintettel az előzetes letartóztatásra. Ez azt jelenti, hogy az államoknak jól képzett pártfogó felügyelői szolgálattal kell rendelkezniük, amely lehetővé teszi az olyan intézkedések maximális és hatékony alkalmazását: pl. az útmutatás és felügyelet elrendelése; a próbaidő; a közösségi megfigyelés; a napi megjelenési központok; a fogvatartás korai szakaszában történő szabadon bocsátás lehetősége.

A büntetőjogi felelősség alsó és felső korhatára

A Bizottság a 12 éves kort tartja a büntetőjogi felelősség alsó korhatárának, azonban javasolja a részes államoknak, hogy az alsó korhatárt 14, 15 vagy még inkább 16 évben állapítsák meg. A felső korhatár tekintetében minden, a bűncselekmény elkövetésének időpontjában 18 évesnél fiatalabb személynek joga van a fiatalkorúak igazságszolgáltatásának szabályai szerinti büntetőeljáráshoz egy sajátos és speciális rendszerben, amely különbözik a nagykorúak büntetőeljárásától. Egyes részes államok lehetővé teszik, hogy a 18 éves vagy annál idősebb személyekre – általában 21 éves korukig – a fiatalkorúakra vonatkozó igazságszolgáltatás szabályai kerüljenek alkalmazásra, akár főszabályként, akár kivételes jelleggel.

A fiatalkorúak esetében alkalmazható intézkedések a büntetőjogi nagykorúságot követően

A részes államoknak biztosítaniuk kell, hogy ezen fiatalok folytathassák a programjuk vagy büntetésük letöltését a koruknak, érettségi szintjüknek és szükségleteiknek megfelelő körülmények között, anélkül, hogy felnőtt büntető intézetekbe, intézményekbe küldenék őket. Amennyiben egy fiatalkorú a bűncselekmények egy részét 18 éves kora előtt, más részét pedig azt követően követte el, az államoknak meg kell fontolniuk, hogy minden elkövetett bűncselekményre a fiatalkorúakra irányadó szabályokat alkalmazzák, mivel ez áll a fiatalkorú érdekében.

Meghallgatáshoz való jog

A tisztességes eljárás megköveteli, hogy az igazságszolgáltatással kapcsolatba kerülő gyerek ténylegesen résztvevője tudjon lenni az eljárásnak, ezért a gyereknek meg kell értenie az ellene emelt vádakat, az elkövetett cselekmények lehetséges következményeit és a kiszabható büntetéseket annak érdekében, hogy a jogi képviselőjének útmutatást tudjon adni, a tanúvallomásokat vitatni lehessen, beszámolhasson az történtekről, és hogy érdemi döntést hozhasson saját ügyében – bizonyítékokról, tanúvallomásokról és az azt követő lépésekről. A gyereknek lehetőséget kell tehát adni a meghallgatására minden őt érintő bírósági vagy közigazgatási eljárásban a nemzeti eljárásjogi szabályoknak megfelelően akár közvetlenül, akár képviselő vagy arra megfelelő egyéb szerv vagy személy útján.

A magánélet teljes tiszteletben tartása

A Bizottság olyan szabályok bevezetését javasolja, amelyek lehetővé teszik, hogy a bűncselekményt elkövető gyerekek 18. életévük betöltésekor automatikusan törlődjenek a bűnügyi nyilvántartásból, vagy súlyos bűncselekmény elkövetése esetén – ha szükséges, bizonyos feltételekkel – lehetővé tegyék a gyerek kérésére történő törlést. A Bizottság ajánlása, hogy a részes államok vezessék be azt a szabályt, hogy az igazságszolgáltatással kapcsolatba kerülő gyerekek bírósági vagy egyéb meghallgatása a nyilvánosság kizárása mellett történjen. Ez alól csak szűk körben – a törvényben világosan megfogalmazott esetekben – lehessen kivételt tenni. Amennyiben az ítéletet/büntetést a bírósági tárgyaláson nyilvánosan hirdetik ki, akkor az csak a gyerek személyazonosságának felfedése nélkül történhet.

Jogi és egyéb segítségnyújtási formák, eljárási garanciák

Az eljárás során az érintett gyereknek nyújtott segítség módjairól a részes államok dönthetnek, de azok igénybevételének mindenképp ingyenesen kell történnie. A jogi vagy vagy egyéb segítség biztosításának érvényesülnie a fiatalkorúak igazságszolgáltatási eljárásainak valamennyi szakaszában – a gyerek meghallgatásától, a rendőrség, az ügyész (vagy más szerv) vádemelésre vonatkozó döntésén át egészen a bíróság, törvényszék vagy más ítélkezőszerv jogerős határozatáig.

A Bizottság javaslata alapján a részes államoknak törvényben kell biztosítaniuk a szülők vagy törvényes képviselők maximális mértékű bevonását a gyerekkel szembeni eljárásokba, mivel általánosságban ők tudnak pszichológiai és érzelmi támogatást nyújtani az érintett gyereknek. Bevonásuk általánosságban segít hatékony választ adni a gyerek büntetőjogba ütköző cselekményeire. A gyereket megilleti továbbá a fellebbezéshez és ingyenes tolmácshoz való jog is az ellene folyó jogi és hatósági eljárásokban.

A Bizottság, ismervén a bírósági eljárás elhúzódásának általános gyakorlatát, sürgeti a részes államokat, hogy vezessenek be jogszabályi rendelkezéseket annak biztosítására, hogy a bíróság vagy más illetékes szerv legkésőbb a vád előterjesztését követő hat hónapon belül jogerős döntést hozzon a gyerek vagy fiatalkorú ügyében. Az azonnali döntéshez való jog azt jelenti, hogy az érdemi döntést a lehető leghamarabb kell meghozni az eljáró szervnek/hatóságnak.

Fiatalkorúak bíróságának rendelkezései

Felismerve a gyerekek és fiatalkorúak szabadságtól való megfosztása által okozott ártalmakat, valamint az elkövetők későbbi reintegrációjának sikerére gyakorolt negatív hatásait, a Bizottság azt javasolja, hogy az államok határozzák meg a bűncselekmények elkövetésével vádolt gyerekek számára a büntetés felső határát, amelynek lényegesen alacsonyabbnak kell lennie, mint a felnőttek által elkövetett hasonló bűncselekményekért kirótt szabadságvesztés időtartama. A maximális időtartam alóli kivételeket lehetőség szerint kerülni kell az arányosság elvének betartásával.

Halálbüntetés és tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés tilalma

Halálbüntetés nem szabható ki olyan bűncselekményért, amelyet a bűncselekmény elkövetésekor 18 évnél fiatalabb személy követett el, függetlenül attól, hogy hány éves a gyerek a tárgyalás, az ítélethozatal vagy a szankció végrehajtásának időpontjában. Továbbá egyetlen, a bűncselekmény elkövetésekor 18 évnél fiatalabb gyereket sem lehet tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélni.

Bánásmód és körülmények

A részes államoknak a szabadságuktól megfosztott gyerekek számára külön intézményeket kell létrehozniuk, amelyek megfelelően képzett személyzettel, gyermekbarát szabályokkal és gyakorlattal működnek. Ez a szabály ugyanakkor nem jelenti azt, hogy egy ilyen intézményben elhelyezett gyereket a nagykorúvá válása után azonnal felnőtt intézménybe, intézetbe kellene áthelyezni.

A Bizottság hangsúlyozza, hogy az alábbi irányelveket és szabályokat kell figyelembe venni valamennyi szabadságától megfosztott gyermek-elkövetőt érintően:

  • 18 év alattiakat tilos magánzárkában fogva tartani.
  • Megfelelő figyelmet kell fordítani a gyermek-elkövetők magánszférájára, a társaikkal való érintkezés lehetőségére, valamint a sport, testmozgás, művészet és szabadidős tevékenységekben való részvétel iránti igényeikre.
  • Minden gyereknek joga van orvosi, illetve egészségügyi vizsgálathoz.
  • Az adott intézmény személyzetének előmozdítania és támogatnia kell, hogy a gyerek a tágabb közösségével rendszeresen kapcsolatot tudjon tartani.
  • A gyerekkel szemben erőszakot, fizikai korlátozó intézkedést alkalmazni csak abban az esetben lehet, ha a gyerek közvetlen veszélyt jelent önmagára vagy másokra, és minden más eszközt azt megelőzően már kimerítettek.
  • Minden fegyelmi intézkedésnek összhangban kell állnia a gyerek veleszületett méltóságának és az intézményi gondozás alapvető céljainak megőrzésével.
  • Minden gyereknek joga van ahhoz, hogy érdemi cenzúra nélkül kérést vagy panaszt nyújtson be a központi igazgatási szervhez, az igazságügyi hatósághoz vagy más megfelelő független hatósághoz, és hogy az ügyben született hatósági válaszról haladéktalanul tájékoztatást kapjon.
  • Független és szakképzett felügyelő/ellenőrző személyeket kell felhatalmazni arra továbbá, hogy rendszeres vizsgálatokat folytathassanak, és előre be nem jelentett ellenőrzéseket tarthassanak.

A fiatalkorúakat érintő igazságszolgáltatási rendszer szervezete

A Bizottság javasolja az államok felé, hogy a fiatalkorúak részére egy külön egységként – vagy a már létező törvényszékek, helyi bíróságok részeként –hozzanak létre külön bíróságokat a fiatalkorú és gyermek-elkövetők részére. Ahol ez gyakorlati akadályok miatt nem valósítható meg azonnal, ott a részes államoknak gondoskodniuk kell a fiatalok igazságszolgáltatási ügyeire szakosodott bírák és tisztségviselők kinevezéséről. Továbbá ahol ezek nem léteznek a szabályozás és gyakorlat szintjén, szükséges a próbára bocsátás, a szakmai tanácsadás vagy szupervízió bevezetése – olyan speciális intézmények, intézetek kialakítása mellett, mint pl. nappali (vagy szükség esetén bentlakásos) az igazságszolgáltatással kapcsolatba kerülő gyerekeket gondozó és kezelő létesítmények. A fiatalkorúakat érintő igazságszolgáltatási rendszerben folyamatosan támogatni kell e speciális egységek, szolgáltatások, intézmények és intézetek tevékenységének hatékony összehangolását és együttműködését. A Bizottság ezért azt javasolja, hogy a részes államok törekedjenek e szervezeteket aktívan bevonni a fiatalkorúak átfogó igazságszolgáltatási politikájának kidolgozásába és végrehajtásába, és biztosítsák számukra a részvételhez szükséges forrásokat.