Dr. Fabiny Tamást, Magyarországi Evangélikus Egyház püspökét kérdeztük arról, hogy mit tart kiemelten fontosnak a Pannonhalmi Gyerekjogi Szimpózium kapcsán.

Mi az Ön személyes motivációja a gyermekvédelem témájában?

Az egyház, benne a Magyarországi Evangélikus Egyház is, régi adóssága az, hogy szembenézzen egy valós problémával. Az is baj, hogy számos meglevő jelenséget nem tekintettek / nem tekintettünk problémának, de az még inkább, ha már sokaknak tudomása volt zaklatásokról és hasonló jelenségekről, de azokat óvatosságból, tapasztalatlanságból, vagy éppen a „mundér becsületének” védelmében nem vette komolyan, elbagatellizálta. A 2019 elején elhangzott zsinati elnök-püspöki székfoglalómban a következő szavakkal utaltam erre a kötelességünkre:

„Nyíltan kell beszélnünk a nőket, a kiskorúakat és a kiszolgáltatottakat érő szexuális visszaélések kérdéséről, még az egyházban is. Ezen a téren zéró toleranciát hirdetünk: ha szükséges, meg kell tennünk az előírt egyházjogi lépéseket, nagy intenzitással kell odafigyelnünk az áldozatok hangjára és lelkigondozói segítséget kell nyújtanunk nekik. Az elkövetőknek is meg kell adnunk azt a terápiás és pasztorális segítséget, ami szükséges.  Egyházunk, gyülekezeteink és intézményeink a nők és férfiak Krisztusban megújult közösségének szép példái kell, hogy legyenek, ahol mindenki biztonságban érezheti magát, és ahol mindenki emberi méltóságát, minden körülmények között, tiszteletben tartjuk.”

Mi az Ön számára a legfontosabb kérdés, amelyre szeretne választ kapni a konferencia után?

Hogyan tud az egyház hitelesen megszólalni; illetve milyen gyakorlati lépéseket tudunk tenni az érintettek terápiája érdekében, valamint azért, hogy a jövőben ezeket a helyzeteket elkerülhessük.

Van-e olyan nemzetközi példa, amelyet követendőnek tart az iskolai bántalmazás megoldásában, a visszaélések megelőzésében?

A Lutheránus Világszövetség rendszeresen foglalkozik a szexuális visszaélések megelőzésével. Minden konferencián és jelentősebb eseményen egy etikai kódexet fogadnak el és érvényesítenek. Ennek lefordítása és közkinccsé tétele, magyarországi alkalmazása terveink között szerepel.

Van-e olyan előadás (TED talks, stb.) amelyet ajánlana nekünk a témában?

A Soha senkinek c. darab, amelyet a Nézőművészeti Kft. (Scherer Péter, Mucsi Zoltán) hozott létre és visz el közösségekbe, iskolákba. Számomra sokatmondó volt a családon belüli – ebben az esetben egy kislány és a nagyapa közötti – viszony olyan ábrázolása, amelyben sokan magukra ismerhetnek. Az előadást követően mindig van lehetőség pszichológus részvételével megbeszélésre.