Alapítványunkat egy iskolai fejlesztőpedagógus kereste fel, elmondása szerint az utóbbi időben észrevett jeleket arra, hogy az egyik kislány esetében fennáll a sajátos nevelési igény (SNI) gyanúja. A gyerek csak arra tud fókuszálni, ami őt érdekli, sokszor engedély nélkül kimegy a tanóráról, rohangál, kiabál más gyerekekkel vagy pedagógusokkal. Az is előfordult, hogy ételt-italt dobál a falhoz vagy az iskolai szereplőkhöz, és rugdossa az iskolai berendezéseket, akár a felnőtteket is. A fejlesztőpedagógus, osztályfőnök próbálták a gyereket jobb belátásra és az órai feladatok elvégzésére rábírni, a kislány aktuális kedvétől függő sikerességgel.
Az iskola a szülőkkel és a helyi gyermekjóléti szolgálattal is kapcsolatban áll, mivel a gyerek több osztálytársa hagyta már el az intézményt részben a kislány problémás viselkedése miatt. A családdal foglalkozó családsegítő szerint a gyerek szülei csak látszólag együttműködőek, szerintük gyereküket az iskolai tanórák és a pedagógusok nem kötik le eléggé, és ezért viselkedik így, tehát a gyerekük viselkedésében nem látnak problémát. Ezért nem akarnak beleegyezni pl. szolgáló szakértői vizsgálat lefolytatásába. A fejlesztőpedagógus azt kérdezte Alapítványunktól, hogy mit tehet ilyen esetben az iskola.
Ebben az esetben a következő gyermekjogi sérelmekről lehet szó:
- a gyerekek bármilyen formájú erőszakkal szembeni védelemhez való joga
- a gyerekek készségeinek, képességeinek megfelelő oktatáshoz való joga
- a gyerekek fejlettségének, állapotának, szükségletének megfelelő egészségügyi és egyéb ellátáshoz való joga.
A zéró tolerancia elve értelmében a gyerekbántalmazás valamennyi formájával szemben védelem illeti meg a gyerekeket. Több fontos jogszabály is rendelkezik erről: a Gyermekjogi Egyezményt kihirdető 1991. évi LXIV. tv., a gyermekek védelméről szóló 1997. évi XXXI. tv. (Gyvt.), a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény, stb. A jogszabályi rendelkezések nem tesznek különbséget érzelmi (verbális) fizikai, szexuális erőszak vagy elhanyagolás között. Akár felnőtt, akár egy másik (vagy több) gyerek bánt egy gyereket, az mindenképp a zéró tolerancia elvének megsértését eredményezi.
Mindez két irányú jogszabályi kötelezettséget ró a gyerekek felügyeletéért felnőttek, az iskolák, intézmények számára:
- a gyerekek biztonságának, és erőszaktól való védelmének biztosítása,
- a lehetséges erőszak események kialakulásának megelőzése
Bántalmazás senkivel szemben sem megengedett
Nehéz eldönteni, hogy mi az a helyzet, amikor már a többi tanuló oktatáshoz való jogát egy tanuló magaviselete sérti. A bántalmazás senkivel szemben nem megengedett, sem a többi tanulóval, sem a tanárokkal szemben. A fejlesztőpedagógus, osztályfőnök és az intézmény a gyermekvédelemmel együttműködve igyekezett megértően hozzáállni a kislányhoz, és több intézkedés született a helyzet kezelése érdekében. Emellett a problémás gyerek érdekében is konkrét intézkedéseket tettek az őt körülvevő felnőttek. Érdemes általánosan is érzékenyítő órákat tartani a többi tanulóknak arról, hogy mi állhat az agresszív viselkedés hátterében. Jelentősége van a toleranciára, együttérzésre, empátiára nevelni a gyerekeket az iskolában is.
Az adott ügyben valószínűleg az tud megoldást jelenteni, hogy szakértői vizsgálat keretében megállapítják, milyen különleges szükségletei vannak a kisfiúnak milyen ellátásban tud részesülni. Ideális esetben a szülő – felmérve és megértve a gyereke érdekét egy ilyen helyzetben – az iskolával együttműködve hozzájárul a vizsgálat lefolytatásához. Azonban sajnos előfordul, hogy a szülőnek és az intézménynek ellentétes véleménye alakul ki ennek kapcsán.
Szülői hozzájárulás szükségessége kontra megfelelő ellátáshoz való jog
Ilyenkor a szülői hozzájárulás szükségessége áll “szemben” azzal a gyermeki joggal, hogy különleges bánásmód keretében az adott gyerek állapotának megfelelő pedagógiai, gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai ellátásban részesüljön már attól kezdve, hogy ezt az igényjogosultságát megállapították (köznevelési tv. 47. §). Mivel a megfelelő ellátáshoz való joga a gyereknek úgy tud érvényesülni, ha megállapítják a szakértői vizsgálat szükségességét. Ha ehhez a szülő nem járul hozzá, akkor az illetékes tankerületi központ kötelezheti a szülőt, hogy gyermekével jelenjen meg szakértői vizsgálaton, továbbá a szakértői vélemény alapján gyerekét a szükségleteinek megfelelő nevelési-oktatási intézménybe írassa be. Az illetékes tankerületi központ dönt a sajátos nevelési igény, a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség megállapításával, a logopédiai ellátással, illetve a szakértői véleményben foglaltakkal összefüggésben. A szakértői bizottság nem jelölhet ki olyan intézményt, amely helyhiány miatt nem tudná felvenni a gyermeket. A szakértői vizsgálaton való részvételhez szükséges utazás költségeit a társadalombiztosítás a szülőnek megtéríti.
Az esettanulmányaink valódi történeten alapszanak, de az érintett gyerekek védelme érdekében minden egyedi körülményt és jellemzőt megváltoztattunk, így bármilyen egyezés csak a véletlen műve lehet.