1. „A gyerekek nem rendelkeznek megfelelő tapasztalattal és készségekkel.”
A gyerekek életkoruknak megfelelően ki tudják fejezni véleményüket, tetszésüket vagy nem tetszésüket. Amennyiben megfelelő információval és segítséggel vannak ellátva, valamint számukra ismert és értelmezhető módokon fejezhetik ki magukat, minden gyerek részt tud venni a számára fontos ügyekben. Itt gondolhatunk rajzokra, versekre, játékokra vagy bármilyen kreatív eszközökre.
Az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének szellemében cél lenne olyan helyzetek teremtése, melyekben a gyerekek maximálisan ki tudják használni a lehetőségeiket, hogy maguk fedezzenek fel és kezdeményezzenek különböző tevékenységeket. Ez a célkitűzés arra a tapasztalatra épít, hogy a gyerekek kiskoruktól kezdve részt kívánnak venni környezetük alakításában, ügyesen oldják meg a közösségeikben felmerülő konfliktusokat, képesek felelősségvállalásra és kompromisszumkeresésre. Nem beszélve arról, hogy számos olyan területet tudunk felsorolni, ahol a gyerekek ugyanolyan, sőt, jobb készségekkel, képességekkel rendelkeznek a felnőtteknél (pl. nyelvtanulás, együttérzés, kreativitás, megbocsátás képessége stb.). Ahhoz, hogy ezek érvényesülni tudjanak, elengedhetetlen a felnőttek figyelme, tisztelete és nyitottsága a gyerekek felé.
2. „A gyerekeknek meg kell tanulniuk felelősséget vállalni, mielőtt jogokat biztosítunk nekik.”
Az újszülött csecsemőknek is vannak jogaik, mégsem várható el tőlük, hogy felelősséget vállaljanak.
Az egyik leghatékonyabb módja annak, hogy felelősségvállalásra biztassuk, tanítsuk a gyerekeket, az, ha tiszteletben tartjuk a jogaikat. Ha a gyerekeknek lehetőségük van arra, hogy megosszák az ötleteiket és azokat komolyan is veszik, azáltal megtanulják, hogy másoknak is joguk van ugyanehhez.
3. „Azáltal, hogy a gyerekek érvényesíthetik a meghallgatáshoz való jogukat, elvesszük a gyerekkorukat.”
Az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének 12. cikke nem kötelezi a gyerekeket, hanem jogot biztosít nekik a részvételhez. Illúzió azt gondolni, hogy a gyerekek nem hoznak döntéseket és vállalnak felelősséget már kiskoruktól kezdve. Még a legfiatalabb, leginkább védett környezetben felnövő gyerekek is döntenek barátságokról, megbirkóznak a szülők válásával és vitáival, döntenek arról, hogy mivel szeretnének játszani és kialakítják azok szabályait. És miért fontos, hogy bevonjuk őket ezekbe a döntésekbe? Mert ezáltal otthonosabban és jobban érezhetik magukat a gyerekkorukban!
4. „A gyerekek bevonása a szülők iránti tisztelet csökkenéséhez vezet.”
Azáltal, hogy meghallgatjuk a gyerekeket, megtanítjuk nekik, hogy fontos a mások tisztelete – például a szülőké. A Gyermekjogi Egyezmény 29. cikke is hangsúlyozza, hogy az oktatás egyik célja megtanítani a gyerekeket a szülők tiszteletére. Azok a szülők, akik saját maguk sem tapasztalták meg jogaik tiszteletben tartását, nehezebb feladat előtt állhatnak, mikor gyerekeik jogainak tiszteletben tartásáról van szó. Ez még inkább arra kell sarkalljon bennünket, hogy a gyerekeket kiskortól fogva saját és mások jogainak tiszteletben tartására ösztönözzük.
5. „Amíg a felnőttek meghallgatáshoz való joga nem érvényesül általánosan, addig a gyerekeknek sem adhatjuk meg ezt.”
Amennyiben a társadalmak arra törekszenek, hogy minél szélesebb körű részvételt biztosítsanak tagjaiknak az őket érintő kérdésekben, fontos, hogy ez a folyamat már gyerekkorban elkezdődjön. Ha a gyerekeket kiskoruktól kezdve kérdésfelvetésre, kritikus gondolkodásra, a véleményük kifejezésére buzdítjuk, azzal szélesebb társadalmi változásokat segítünk elő. A gyerekek részvétele pedig a felnőttek számára is mintaként szolgálhat.
6. „A gyerekjogok kérdésköre egy, a nyugati társadalmak által más országokra erőltetett koncepció.”
Sokan állítják, hogy a gyerekrészvétel fogalma, amely a gyerekek önálló jogainak megvalósulását és láthatóságát jelenti, egy, a nyugati kultúrkör által hajszolt koncepció, amely számos más kultúrában szembemegy a családok elsőségéhez való kulturális elköteleződéssel. Ennek azonban ellentmond a tény, hogy az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének megalkotásában és ratifikációjának folyamatában számos szuverén északi, déli, keleti és nyugati állam részt vett. Az afrikai régióban például az Afrikai Unió, – felismerve a gyermekjogok fontosságát -, az ENSZ Gyermekjogi Egyezményét alapul véve kidolgozta az ’Afrikai Charta a gyermekek jogairól és jólétéről’ c. dokumentumot.
A Gyermekjogi Egyezmény kifejezetten elismeri és tiszteletben tartja a családot és a magánéletet. Preambulumában hangsúlyozza, hogy a család a társadalom alapegysége, amely elengedhetetlen a gyerekek fejlődéséhez, valamint központi kérdés a gyermekjogok megvalósításakor.
Ha felkeltette érdeklődésedet a cikk, akkor itt tudsz bővebben olvasni a gyerekészvételről!
Forrás: Lansdown, G. (2011). Every Child’s Right to be Heard. A Resource Guide on the UN Committee on the Rights of the Child General Comment No 12. Save the Children UK. pp. 12–16.
