Nem volt könnyű év 2019 a gyereket nevelő családok számára. Sokféle üzenet kavargott a levegőben, sokféle téma és megannyi aggodalom a gyerekeink jelene és jövője iránt. Egyszerre volt jelen a mindennapokban a „gyermek az első” üzenet, és a családvédelmi akcióterv pénzügyi, gazdasági intézkedéseinek propagandája, meg az iskolarendszert, a gyermekegészségügyet vagy a gyereknevelést érintő aggodalmak, közéleti botrányok. Hogy ezek párhuzamos valóságokat teremtettek-e, azt még korai lenne mondani. De hogy érdemes visszatekinteni arra, hogy mi minden történt 2019-ben, és higgadtan, némi távolságból újra átgondolni a dolgokat, az biztos. Dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakember összefoglalója.
1. Vekerdy
Nekem Vekerdy Tamás elvesztése egyértelműen 2019 egyik legfontosabb negatív eseménye. Dühös voltam, amikor megtudtam, hogy végleg elment közülünk. A könyvei, az előadásai, a gondolatai egész generációk számára voltak nagyon fontosak a múltban és a jelenben (és lesznek a jövőben is szerintem).
Vekerdy végtelen szeretettel és következetességgel őrizte azokat az alapértékeket, amik nélkül nincs elég jó gyerekkor és elég jó gyereknevelés.
Az elfogadás, a türelem, a biztonság, a szeretet, a gyerekek szükségleteinek fontossága, az elvárások és a megfelelés elengedése… bármit is mondott, úgy tette, hogy hittünk neki, és tanultunk belőle.
Nagyon fog hiányozni.
2. Iskolai erőszak
Ha Vekerdyvel kezdtem, muszáj az ő egyik legfontosabb „ügyével”, az iskolarendszerrel folytatni. 2019-ben elég sok minden történt, ami kiverte a biztosítékot. Először is, nagyon durva iskolai zaklatási esetek kerültek napvilágra. Gyakorlatilag minden megtörtént, aminek nem lenne szabad: diák bántott diákot, tanárt és vice versa.
Februárban diáklányok egy csoportja verte és alázta meg egy társukat, novemberben egy tizenegy éves lánynak köveket tömtek a szájába.
Októberben egy mobiltelefonnal készült felvételből derült ki, hogy diákok bántalmaznak egy tanárt. Decemberben egy egész ország állt döbbenten a diákja által megkéselt tanár ügyét olvasva.
Tavaly több olyan tanárt is elítéltek, aki a diákjaival szemben szexuális visszaélést követett el, és 2019-ben először fordult elő, hogy egy korábban diákjait zaklató tanár (bár nagyon ellentmondásos módon), de nyíltan írt arról, amit tett.
Úgy sejtjük, hogy ezek az esetek csak a jéghegy csúcsát jelentik. Sokat kellene tenni azért, hogy az iskola biztonságos hely legyen minden felnőtt és gyerek iskolapolgárnak.
3. Oktatási jogszabály-turbulencia
Az erőszakos esetek mellett az iskolákról a jogszabály-változások kapcsán is sokat beszéltünk 2019-ben. A hatéves korban kötelező iskolakezdés bevezetése volt az egyik legnagyobb izgalom, amit a kapcsolódó végrehajtási rendelkezések késői bevezetése miatt az ombudsman is kritikával illetett.
De 2019-ben nem csak az iskolai beiratkozás szabályai változtak. Nyáron megszűnt a magántanulóság, és ősszel rövidebb pórázra kerültek az alternatív iskolák a nyilvántartásba vétel szabályainak módosításával; decemberre az is kiderült, hogy a hosszas előkészítő folyamatok ellenére mégsem lesz új Nemzeti Alaptanterv.
Egész évben vita folyt arról, hogy most akkor van-e tanárhiány vagy sem. És lassan „hitvitává” vált, hogy tényleg 2000 betöltetlen pedagógus állás van-e, vagy csak a folyton munkahelyet váltó pedagógusok okoznak látszólagos káoszt. Hogy tényleg elöregedik-e a szakma, vagy még csak nem kezdtek el dolgozni az egyetemről kikerülő fiatalok, mert magasabb fizetési igényeik vannak, mint amit a szektor adni tud.
A 2019-es év oktatási rendszerrel kapcsolatos botrányait mi mással zárhatnánk le, mint az iskolai nyelvoktatás minősége és a 2020-as egyetemi felvételikhez kötelezően szükséges nyelvvizsga között feszülő brutális ellentmondással. Amihez izgalmas történelmi tényként hozzátenném, hogy az ezt a szabályt elfogadó parlamentben ülők hatvankét százalékának nem volt középfokú nyelvvizsgája, amikor megnyomta a szavazógombot.
2019 februárjában még a minisztérium határozottan azt képviselte, hogy megmarad ez a követelmény, aztán novemberben a Hallgatói Önkormányzat javaslatát követően mégis kikerült a jogszabályból. A gordiuszi csomót átvágták, de ettől még sem a nyelvoktatás minősége nem változott, sem pedig az a tény, hogy Európában a magyarok az utolsó helyen állnak az idegen nyelvek ismeretében.
4. Fót és a családon kívüli gyerekek
Az iskolák helyzete mellett a másik nagy téma, ami az egész 2019-es évet áthatotta, az a családon kívül nevelkedő gyerekek helyzete. Sokaknak erről egyből Fót bezárása ugrik be, és a körülötte kialakult politikai és szakmai vita. A laikusok számára is elég botrányosnak tűnhetett, hogy nem voltak nyilvánosak (majd később kiderült, hogy nem is léteznek) az előkészítő dokumentumok, nem történt meg a Fóton élők felkészítése, döntésbe való bevonása, az új gondozási helyek körüli megannyi kérdőjelről nem is beszélve. Civilek és politikusok igyekeztek napirenden tartani a kérdést és az azt övező médiafigyelmet a fóti intézményben élők szükségleteit figyelembe vevő jobb döntés érdekében.
Fót ügye ráirányította a figyelmet a speciális és különleges nevelési igényű gyerekek ellátásának problémáira, az országosan is egyre feszítőbb nevelőszülői hiányra, és a gyermekotthonokban uralkodó sokszor áldatlan helyzeteket teremtő szakemberhiányra.
De mint júniusban a Fővárosi Törvényszék is megállapította az EMMI-t elmarasztaló ítéletében, nemcsak a szakemberek hiányoznak, hanem a szakmai protokollok is. Nem csupán arról van szó ugyanis, hogy túl sok gyerek él az állami gondoskodás rendszerében, akire kevés jól képzett szakember jut, hanem az is, hogy önmagában a gyerekek kiemelése is sokszor jogellenesen történik. Ebből a szempontból a szegénység miatt veszíti el a legtöbb gyerek (jogellenesen) a családját, ami önmagában is botrány, és amin mindenképpen változtatni kell.
5. Bántalmazott gyerekek: erőszak a családban
Az erőszakról volt már korábban szó az iskolák kapcsán, de nem lehet úgy beszélni 2019-ről, hogy ne ejtenénk szót azokról a családon belüli erőszakügyekről, amelyek egész évben jelen voltak a közbeszédben. Voltak esetek, amikor a gyerekek áldozattá válása mindenkinek egyértelmű volt – mint a karácsony előtt két kisgyerek halálát okozó brutális gyermekgyilkosság. És voltak esetek, amikor a gyerekek csendes áldozatként szenvedték meg a szülői bántalmazást.
Úgy tűnik, az Isztambuli Egyezmény ratifikálása jelenleg nem elérhető, reális cél, miközben egyre több ügyből lesz botrány, és egyre több gyerek válik áldozattá.
Az erőszak megtörténhet a családokban az együttélés során, és az elvált szülők gyerekeivel, a kapcsolattartások idején (vagy annak akadályozása során), az iskolákban, óvodákban, az online térben… bárhol.
Elkövethetik szülők, családtagok, más gyerekek, a gyerekkel bizalmi kapcsolatban álló más felnőttek, vagy ahogy a 2019-es év elején vetíteni kezdett, Leaving Neverland című dokumentumfilm állította, akár olyan tehetséges és munkájuk miatt nagyra becsült emberek is, mint Michael Jackson.
A gyerekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélések területén itthon talán a katolikus egyház berkein belül történt a legnagyobb változás. A 2019-es (és korábbi évek) botrányai oda vezettek, hogy februárban a szerzetesrendek vezetői bocsánatot kértek az elkövetett szexuális zaklatások áldozataitól, februárban a jezsuiták, októberben a bencések rendeztek konferenciát a témában, és októberben elindult az a weboldal is, ahol az egyházon belül elkövetett visszaéléseket be lehet jelenteni.
#metoo érzékenyebbé tett minket a gyerekekkel szembeni szexuális visszaélésekre is, a lassan tizenöt éve életbe lépett zéró tolerancia alapelv pedig (reméljük,) kezdi megtalálni a helyét a mindennapok gyakorlatában is.
6. Gyerekek és melegek
Ha pedig szexualitás és gyerekek, mi mással is zárhatnám 2019 gyerekjogi botrányainak sorát, mint a Coca-Cola reklámkampányra kiszabott büntetéssel. Mint sokak számára ismert, a Sziget Fesztivál előtt az üdítőital cég elindított egy olyan kampányt, amiben egy meleg pár is szerepelt. Ezt több politikus is sérelmezte, majd petíció indult, amit több mint huszonötezren írtak alá. A plakátokat végül levették (a cég szerint amúgy is rövid kampányt terveztek), majd októberben a Fogyasztóvédelmi Hatóság is megbüntette a céget, mert plakátjaikat a gyermekek fejlődésére károsnak ítélték.
Furcsa fintora a sorsnak, hogy novemberben ugyanez a kampány díjat kapott, bár az egész ügy legfontosabb része nyilván nem a cég meg a kampány, hanem az,
hogy az LMBTQ-kérdéseknek milyen a magyarországi megítélése, hogyan beszélünk a gyerekeinkkel a melegekről, és talán még az is, hogy vajon a politikusoknak mi a szerepe a magyar közéletben meg a gyermekjogok érvényesülésében.
7. Gyerekek és a politika
Ez utóbbi tekintetében 2019-ben, ahogy korábbi politikai kampányokban is, az önkormányzati választások idején ismét nagy figyelmet kapott a gyerekek használata a kampányokban. Egymást érték az óvodákban, iskolákban valamit éppen átadó politikusokról készült képek, ahogy sok gyerek volt szereplője út- és épületavatásoknak, alapkő-letételeknek, meg egyéb olyan helyzeteknek is, amikben leginkább biodíszletként voltak hasznosak.
De kampánytéma volt egy vidéki politikus gyereknevelési szokása is (egészen pontosan, hogy hasznosnak tartja a gyerekverést). Az év végén pedig az is kiderült, hogy az ország legjobbnak tartott középiskolájában egy politikus tiltakozása nyomán szüntették meg a gendersemleges vécét.
A magyar közélet végtelenül átpolitizált, így nem meglepő, hogy „kis és nagy ügyekben”, gyermekjogi kérdésekben is lépten-nyomon beléjük botlunk. A politikai elköteleződés sokszor segít, máskor alapvető szükséglet (ha például egy nemzetközi egyezményt kell aláírni), és persze van, amikor azt érezzük, hogy könnyebben és hatékonyabban mennének a dolgok, ha a politikusok hátrébb tudnának lépni, és engednék, hogy szakmai kérdésekben szakmai konszenzus alapján szülessenek a döntések.
De nem csak rossz…
A sok-sok botrány mellett azért muszáj ideírnom azt is, hogy mi volt reményt adó és megerősítő a gyermekjogok területén 2019-ben.
Az év végére egyre láthatóbbak lettek a pénteki globális klímasztrájk eseményei, sok-sok gyerek résztvevővel; az UNICEF Gyermekhang programja kékbe öltöztetett rengeteg középületet, munkahelyet, közszereplőt, szülőt és gyereket, növelve ezzel a gyermekjogok ismertségét; elindult az Edison 100 kezdeményezés, ami a jövő generációt a jelenben támogató és megerősítő legjobb programok, projektek országos listája; az olvasás népszerűsítéséért többen is síkra szálltak – a régóta működő, gyermek- és ifjúsági könyveket népszerűsítő Szívünk Rajta program újabb lendületet kapott, és a BOOKR pedig kiadta ez első olyan szülőknek szóló könyvet ami kifejezetten arról szól, hogyan szoktathatjuk rá a gyerekek az olvasásra; tavasszal sok-sok iskolában zajlott a Sokszínűség Hete program, aminek keretében diákok és tanárok együtt tanultak az elfogadásról; először utazott egy magyar gyerek Genfbe azért, hogy az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága előtt bemutassa a több mint ötezer gyerek részvételével megvalósult „Te hogy látod?” kutatás eredményeit és beszéljen arról, hogy milyen ma gyereknek lenni Magyarországon; végül pedig a nekem személyesen legtöbbet jelentő eseményt is ideteszem, a Pannonhalmán megtartott gyermekjogi szimpóziumot, ahol több mint ötszáz egyházi és világi szakember közösen gondolkozott arról, mit tehetünk azért, hogy a bántalmazást megelőzzük, és az iskolákat biztonságosabb hellyé tegyük.
A közösség és a közös gondolkozás erejéről még egy emblematikus pozitív eseményt kell kiemelni 2019-ből. Két kisgyerek életét is megmentette a közösségi adományozás tavaly, és egy ország tanulta meg hogy mit jelent az SMA, gerincvelői idegsorvadás, és tanultuk meg annak a két kisgyerekeknek – Zentének és Leventének – a nevét, akiknek terápiájára egyenként több mint hétszázmillió forintot adtak össze az emberek.
Nagyon sokan nagyon sok jót tettek, de még megannyi tennivaló van, hogy a botrányokból és szomorú eseményekből tanulva jobbá tegyük ezt a világot a gyerekeinknek és önmagunknak.
Viszlát, 2019, helló, 2020! Izgatottan várjuk, mit hozol nekünk a gyermekjogok területén.
Dr. Gyurkó Szilvia
