Éppen élvezitek egymás társaságát, amikor egyszer csak egy ártatlan szempár mered rátok az ajtóból. Ha valami, akkor ez egy igazi szülői vészhelyzet, melyben kiemelten fontos jó válaszokat adnunk.
Ránk nyitott a gyerek a reggeli szex közben, én meg első zavaromban gyorsan kiküldtem a hálószobából. Mi mást tudtam volna csinálni?
Természetes reakció a zavar és a félelem, viszont gondoljunk bele, hogy ha mi megijedünk egy ilyen helyzettől, mi játszódhat le a gyerek fejében. Ő valószínűleg nem érti, hogy mi rosszat tett, miért küldték ki, mivel ijesztett meg minket. Ha máskor bejöhet a hálószobába, most miért küldjük ki, miért emeltük meg a hangunkat? Ilyen esetben érdemes mielőbb beszélni vele, ellenőrizni, hogy van, s adott esetben megnyugtatni. Ami pedig a legfontosabb: válaszolni a kérdéseire – véletlenül se hagyjuk magára ezzel az élménnyel! Ha ő nem hozza fel, érdemes nekünk megemlíteni, finoman rákérdezni, hogy ő hogy élte meg, vagy csak arról biztosítani, hogy ha kérdezni vagy mondani szeretne valamit, akkor örömmel meghallgatjuk. Mutassunk példát azzal, hogy őszintén beszélünk a kialakult helyzetről, ahelyett, hogy a szőnyeg alá söpörnénk.
Mit mondjak neki, ha felöltöztem és kimentem hozzá? Hazudjak, beszéljek améhekről meg a virágokról, esetleg valami mást?
Hazudni nem éri meg. Ha féligazságokból és mesékből építünk várat, aminek nincsen stabil alapja, az egész össze fog omlani. Nálunk van a tudás és a tapasztalat, nagy eséllyel gondoljuk túl mi a helyzetet. Egy gyerek fejében ezerféle kép élhet a látottakról, hallottakról, a legfontosabb, hogy ezt megtudjuk. Kérdezzük meg, hogy ő mit értett a helyzetből, hogy kellő mértékben és szinten tudjunk arra reagálni. Arra, és semmi másra. Ha túl sokat és hosszasan magyarázkodunk, az csakis a saját feszültségünk levezetésére jó, de egyáltalán nem biztos, hogy a gyereket is érdekli.
Az olyan rózsaszínű történetek, mint a méhek és virágok vagy épp a gólyamese, félreinformálják a gyereket és kiváló táptalaját képezik egy későbbi szexuális erőszaknak.
Mennyire menjek bele a részletekbe?
Annyira, amennyire szükséges. Ha túl kevés információt adunk, miközben a gyereknek kérdései, érzései vannak a történtekkel kapcsolatban, akkor máshol fog válaszokat keresni. Ezek lehetnek a kortársak, más felnőttek, rosszabb esetben az internet, ahol pillanatok alatt eljuthat a pornóhoz.
Ha viszont túl sok információt adunk, amire a gyereknek nincs is igazából igénye, túlszexualizáljuk a beszélgetést, ami ártalmas lehet. Meg kell találni azt a középutat, ami az adott élethelyzetben lévő gyereknek ott és akkor a legmegfelelőbb.
Mennyit számít a gyerek neme és kora?
Gyakorlatilag semennyit sem. Nem a kor vagy a nem határozza meg, milyen tudással bírunk egy adott témában, sokkal inkább a korábbi tapasztalatok és ismeretek. Gondoljunk bele, mennyire más fogalma és tudása van a szexről egy 8 éves gyereknek, aki rendszeresen él át szexuális zaklatást, és annak, aki egy felhőtlen, biztonságos környezetben nő fel. Kérjük meg arra, mesélje el, hogy mit látott, mit gondol a látottakról, így megismerjük a gyerek szavait, amiket később mi is használni tudunk, ha szükséges. Ha előkerül a szex mint fogalom, akkor nyugodtan kérdezzük meg, hogy hallott-e már róla, tud-e róla valamit.
Hogyan érjem el, hogy ez ne legyen egy roppant kellemetlen beszélgetés?
Nem kell, hogy az legyen.
Sajnos a szexualitásról beszélni továbbra is roppant kínos témának számít, főleg családon belül. Ezt a tabut viszont érdemes mielőbb megtörni, hogy a felnövekvő gyereknek, kamasznak ne csak az legyen természetes, hogy szexel vagy épp szerelembe esik, hanem az is, hogy erről lehet otthon beszélni, kérdezni és tanácsot kérni.
Ha ezzel a mentalitással tudunk hozzáállni, ezek a beszélgetések egyre kevésbé lesznek kellemetlenek.
Előfordulhat, hogy a beszélgetés terhe alatt mi is leblokkolunk, vagy a gyerek olyat kérdez, amire nem tudunk rögtön válaszolni. Ez teljesen rendben van. Nyugodtan mondjuk meg neki, hogy a kérdése jó és fontos, épp ezért szeretnénk jól válaszolni rá: adjon nekünk egy kis időt, hogy végiggondolhassuk. Kérjük meg, hogy térjünk vissza a témára később, de akkor ezt tartsuk is be!
Soha ne maradjon egy ilyen beszélgetés sem lezárás nélkül!
Hogyan kezeljem, ha nagyobb társaságban is előkerül a téma, vagyis a gyerekem elkezd sztorizni arról, amikor anya és apa szerették egymást?
Ha a gyerek gondolatai és kérdései mentén együtt feldolgozzuk a történteket, akkor fejben ő is helyre tudja tenni, és kisebb eséllyel fogja később felemlegetni. Ha mégis megteszi, akkor tartsuk szem előtt, hogy a szexualitás nem egy bűnös dolog. Ha túl hevesen reagálunk és azonnal lekeverjük a gyereket, ismét azt élheti meg, hogy valami rosszat tett. Pedig nem. Reagáljunk finoman, esetleg csempésszünk egy kis humort a helyzetbe. Ha viszont azt látjuk, hogy továbbra is kérdései vannak a történtekkel kapcsolatban, otthon beszéljük át újra, kérdezzünk rá, hogy mi foglalkoztatja.
Szakértőnk: Drescher Barbara, Yelon-chat ügyeletvezető A Yelon a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány programja, amely a www. yelon.hu/szuloknek oldalon szülőknek nyújt segítséget a gyereknevelés kényes kérdéseiben. Az alapítvány a magyarországi gyerekekért dolgozik, a gyerekek legfőbb érdekét képviseli.
Mit csináljak, hogy ez többet ne forduljon elő? Jó ötlet-e a hálószobaajtó kulcsra zárása, vagy egyszerűen a gyerekkorhoz hozzátartozik, hogy látjuk/halljuk szexelni a szüleinket?
Fontos, hogy elválasszuk egymástól a szülőségünket és felnőtt párkapcsolatunkat. Nem az a baj, ha szexuális életet élünk, hanem az, ha ebbe bevonódik a gyerek. Gondoljuk végig közösen a partnerünkkel, hogy számunkra melyek azok a megoldások, amelyek kényelmesek tudnak lenni és a gyerek biztonságát is garantálják. Egy gyerek fejlődéséhez sem tartozik ugyanis hozzá, hogy olyan dolgokat lásson vagy halljon, amelyekre nem áll készen. Odafigyeléssel, törődéssel és őszinteséggel viszont a legkellemetlenebb helyzet is kezelhetővé válik. Bevezethetünk például új közös családi szokásokat, miszerint megkérjük a gyereket, hogy mindig kopogjon az ajtón, és várja meg a választ, mielőtt benyit. Ilyen esetben viszont ne felejtsük a kölcsönösség elvét, azaz mi is tegyünk így, ha bemennénk az ő szobájába. Ezzel nemcsak a fenti helyzeteket előzhetjük meg, de arra is megtanítjuk a gyereket, hogy neki is megvan a saját személyes tere, és joga van eldönteni, mikor és kit enged be oda.
forrás: Apa magazin