Tudástár – Válás, kapcsolattartás

Itt minden fontos információt megtalálsz válás, kapcsolattartás témakörben

A gyereket nem a válás traumatizálja, hanem annak minősége

A válás nem egy pillanat. Kimondani, a bírósági végzést kézhez venni, vagy egy megállapodást aláírni gyorsan megy. De a válás egy hosszú menet. Elsősorban érzelmi, magánéleti, párkapcsolati, és csak utolsó sorban jogi folyamat. A szülők pedig gyerekkel válnak, és jó esetben nem a gyerektől. Hogyan lehet a legfájdalommentesebben válni? Miképpen lehet a gyerek szükségleteit, érdekeit és jogait szem előtt tartani? Szakmai anyagaink, esettanulmányaink ehhez nyújtanak segítséget.

Segítségre van szükséged? Nézz körül letölthető szakmai anyagaink között!

Gyerekek a bontóperkben

Gyerekek a bontóperekben: – Segédanyag a gyerekek tájékoztatásához, felkészítéséhez

Ha kíváncsi vagy, hogy mire érdemes szakemberként figyelned egy válás kapcsán, akkor válassz az alábbi  adományösszegek közül és töltsd le erről szóló kiadványunkat!

Válás gyerekszemmel - Mire figyeljenek a felnőttek egy váláskor?

Válás gyerekszemmel – Mire figyeljenek a felnőttek egy váláskor?

Ha kíváncsi vagy, hogy mire érdemes felelős felnőttként figyelned egy váláskor, akkor válassz az alábbi  adományösszegek közül és töltsd le erről szóló kiadványunkat!

Kapcsolattartás különválás után

Kapcsolattartás különválás után – Ajánlások a gyerek korához, egyedi szükségleteihez

Hogyan szervezzük a kapcsolattartást a válás, különválás után? Gyermekközpontú ajánlás és szempontrendszer a különváláshoz.

Kapcsolattartás 1×1

Konfliktusos válás esetén a kapcsolattartás visszaélésekre ad lehetőséget a szülőknek. Ez az anyag abban segít, hogy a gyerek kapcsolattartáshoz fűződő érdekét jobban értsék a felnőttek.

Jól válni gyerekkel – Felelős szülők 10 pontja

A válás nehéz, főleg ha gyerek is érintett benne, de hisszük, hogy lehet jól válni! Ebben igyekszünk segíteni a felelős szülők 10 pontjával!

Szülői kommunikáció váláskor – 5 lehetőség a nézeteltérések békés lezárására

A válás nem a gyerek döntése, de érinti őt, ezért fontos, mit tudunk tenni szülőként azért, hogy a lehető legkevésbé sérüljön.

Többet szeretnél tudni? Jelentkezz még ma képzésünkre!

Kíváncsi vagy a gyakorlati példákra is? Lapozz bele a témáról szóló esettanulmányainkba!

Mit jelent a szülői elidegenítés? Mit tehetünk szülőként, ha a gyerekünk a kapcsolattartási alkalmakkor dühös ránk? Olvasd el esettanulmányunkat!
Jogi szempontból nincs akadálya annak, hogy a szülő hang- ill. videófelvételt készítsen a gyermekeiről, azonban morális-etikai szempontból az kifogásolható, ha ezek a felvételek – a gyermeket mintegy felhasználva – bizonyítási célból készülnek.
Jogi szempontból jogellenes gyermekelvitelnek számíthat, ha a szülő a másik szülő beleegyezése nélkül, gyermekével együtt másik országba költözik – tudd meg, hogyan érvényesíthető a gyermek legfőbb érdeke egy ilyen folyamatban.
A gyermek másik városba költöztetése, valamint egy másik oktatási intézménybe történő átíratása a gyermek sorsát érintő olyan lényeges kérdés, amelyben a szülők közösen kell, hogy döntsenek.
Mi történik a tartásdíjjal, ha a gyerek már nagykorú, de felsőfokú tanulmányokat folytat? Ismerd meg a külön élő szülők kötelezettségeit egy konkrét példán keresztül.
Nehéz lehet jó döntést hozni, amikor elvált szülők gyereke kapcsán a kapcsolattartásról úgy kell határozni, hogy felmerül az erőszak gyanúja – tudd meg, hogyan képviselhető egy ilyen helyzetben is a gyerek legfőbb érdeke, és érvényesíthetőek az Őt megillető jogok.
A kapcsolattartási ügyekben gyakran felmerül kérdésként, hogy milyen lehetőségei vannak a szülőnek, ha gyermek nem szeretne találkozni a különélő szülővel mert, pl a szülő nem figyelt oda rá a kapcsolattartások idején. Esettanulmányunkban bemutatjuk, hogy egy ilyen helyzetben hogyan tudod a gyerek legfőbb érdekét képviselni.

Olvasd el a hozzánk beérkező, leggyakoribb kérdéseket is a témában!

Kinek a joga a kapcsolattartás?
A kapcsolattartás minden esetben a gyerekek joga (1991. LXIV. törvény 9. cikk, 2013. évi V. törvény 4:178 §). Joguk van mindkét szülővel (és más hozzátartozóikkal) kapcsolatot tartani, és joguk van ahhoz is, hogy a szüleik minden lehetséges támogatást megadjanak számukra ehhez. Ez az egyszerű és tiszta szabály a hatóságok gyakorlata miatt – és azért, mert az általuk alkalmazott jogszabályok nem a gyereket, hanem a felnőttet „jogosítják” fel a kapcsolattartásra – sajnos sok esetben nem tud jól érvényesülni. Gyakran felmerül továbbá a kényszer-kapcsolattartás kérdése is (amikor a gyereket szükséglete és akarata ellenére kötelezik kapcsolattartásra egy olyan felnőttel, akivel ő nem szeretne találkozni).
Az egyik legnehezebb helyzet, amikor a gyerek nem akar találkozni a külön élő szülőjével. Sok esetben a legtöbb szülő „örül” ennek, mintegy bizonyítékként arra, hogy „lám, a gyerek sem akar vele találkozni, nem véletlenül váltam el én is tőle”. Fontos azonban azt szem előtt tartani, hogy a gyereknek (bántalmazó, a gyerek egészséges fejlődését veszélyeztető szülők kivételével) mindkét szülőjére szüksége van. Érdemes egy pillanatra feltenni magunknak azt a kérdést, hogy – ha nem merül fel a bántalmazás – vajon a gyerek azért nem akar a másik szülővel találkozni, mert neki van valami problémája vele, vagy azért nem, mert én, a szülő nem bízom meg a volt partneremben, esetleg negatívan nyilatkozom róla a gyerek előtt.

Az első esetben érdemes arról beszélgetni a gyerekkel, hogy miért érez úgy, ahogy, hogyan tudna erről a másik szülővel is beszélgetni. A másik esetben azonban igyekezni kell a saját érzéseinket vagy sérelmeinket félretenni, és arról beszélgetni a gyerekkel, hogy miért fontos neki, hogy találkozzon a másik szülővel is. Bántalmazásgyanú esetén az adott ügy egyedi körülményeire tekintettel lehet érvényesíteni „a gyereket az erőszaktól óvjuk, nem a szülőtől” alapelvét, és biztonságos körülmények között lehetőséget teremteni a gyerek szükségleteinek és legfőbb érdekének elsődlegessége mellett a kapcsolattartásra, illetve ilyen esetekben lehet (kell) érvényt szerezni a bántalmazó szülővel való kapcsolattartás megszüntetésére.

A gyerekeknek szükségük van a családjukra, apára és anyára is egyaránt. Fontos, hogy a gyerekkel élő szülő függetleníteni tudja a saját, másik szülővel kapcsolatos érzéseit: hogy felismerje azt, hogy a gyereknek nagyon fontos referencia az, ahogyan ő viszonyul a szülőtárshoz; hogy felül tudjon emelkedni a saját korábbi sérelmein, és a gyerek érdekében nem a másik szülő „szidását” helyezze előtérbe, hanem a gyerek életkorának megfelelően beszéljen neki arról, hogy mi várható a kapcsolattartáson, miért fontos a gyereknek (még ha ő nem is érzi épp úgy), hogy találkozzon a másik szülőjével.

 

Szakmai szemmel itt a kapcsolattartást kísérő vagy azt segítő szakemberek feladata az, hogy arra is ráirányítsák a figyelmet, hogy milyen fontos a gyerek életében, hogy saját élményei legyenek. Elmondások vagy az egyik szülő történetei alapján egyetlen gyerek sem tud valódi viszonyulást kialakítani. Nyilván a „saját élmény szerzése” nem járhat veszélyeztetéssel, de minden más esetben az egyéni tapasztalatoknak komoly jelentősége van a gyerek szempontjából. Sok félresikerült kapcsolattartási alkalom után egyre nehezebb helyreállítani a kapcsolatot a gyerek és a külön élő szülő között. Nemcsak a gyereknek, hanem a gyerekkel együtt élő szülőnek is az az érdeke, hogy a kapcsolattartás normalizálódjon, hogy ő maga mindent megtegyen, hogy ne fokozza azt a feszültséget, ami a gyerekben a korábbi rossz tapasztalatok alapján kialakulhatott. Ismerd meg a Kapcsolattartás 1×1 című összefoglalónkat.

Néhány esetben a szülők közötti konfliktus odáig fajulhat, hogy az egyik szülő nem biztosítja, hogy a gyerek kapcsolatot tartson a másik szülővel, ezért rendőrt hívnak, hogy kikényszerítsék az „átadást”. Alapítványunk gyermekközpontú megközelítése szerint ez semmiképp nem vezet jó eredményre. A rendőrség hatósági tanúként lehet jelen ezekben a helyzetekben, tehát tanúsítja, hogy a kapcsolattartás nem jött létre. A közvélekedéssel ellentétben nem avatkozhat be jogszerűen, és nem járhat el a kapcsolattartás létrejötte érdekében. Fontos kiemelni, hogy a kapcsolattartás a gyerek joga, míg a szülőnek joga és kötelessége. A gyerek ebben a helyzetben egy tehetetlen harmadik félnek érzi magát, egy számára megoldhatatlan érzelmi döntés harapófogójában. Ezt a szorongást fokozza tovább a rendőrség megjelenése.

Elsődlegesen a szülők közötti megállapodást javasoljuk, akár ügyvédi, akár mediátori közvetítéssel, ha a szülők közvetlenül nem tudnak megegyezni. Amennyiben ez nem lehetséges, és házassági vagy a szülői felügyelet rendezése iránti per nincs folyamatban, a kapcsolattartásról a gyámhatóság/bíróság dönt. A döntés előtt a szülőket és a gyereket meg kell hallgatni. A kapcsolattartás megváltoztatása iránti eljárás mindig kérelemre indul. Fő szabály szerint a gyámhivatal is megkísérli az egyezség létrehozását. Egyezség hiányában az eljáró hatóság (elviekben, ha az ENSZ Gyermekjogi egyezményének szellemében jár el) a gyerek érdekét szem előtt tartva szabályozza a kapcsolattartás módját, gyakoriságát, időtartamát és a járulékos kérdéseket. Ha a kapcsolattartásra jogosult a gyereket súlyosan veszélyeztette, a kapcsolattartást a veszélyeztetettség mértékétől függően megvonhatja, szüneteltetheti, korlátozhatja.

 

 

Az eljárásra az a gyámhatóság illetékes, amelynek területén a gyerek lakóhelye található. Ha a szülői felügyeletet együttesen gyakorló szülők lakóhelye különböző gyámhatóságok illetékességi területén található, a gyámhatóság illetékességét a gyerek lakóhelye határozza meg. Fontos, hogy ha korábban a kapcsolattartás kérdésében a bíróság döntött, annak megváltoztatását a határozat jogerőre emelkedésétől számított két éven belül csak a bíróságnál lehet kérni. A kérelemben ki kell térni azokra a körülményekre, amelyek lényegesen megváltoztak a korábbi kapcsolattartást szabályozó döntés óta, és arra is, hogy a kapcsolattartás újraszabályozása hogyan és miért szolgálja a gyerek érdekét.

Ha a szülőtársak a kapcsolattartás tekintetében nem tudnak egyezségre jutni, a gyámhivatal felhívja figyelmüket a gyermekvédelmi közvetítői eljárás (mediáció) igénybevételének lehetőségére, melyre a felek együttes beleegyezésével kerülhet sor. Ezzel a gyámhivatal folyamatban lévő eljárását a mediációs eljárás időtartamára, de legfeljebb négy hónapra felfüggeszti. A felek együttesen állapodnak meg a közvetítő személyében, aki a szülőtársakat és a gyereket (életkortól függően) megbeszélésre hívja meg. Szükség szerint több megbeszélés is tartható. Ha a szülőtársak között egyezség jön létre, a mediátor azt írásba foglalja, és megküldi a gyámhivatalnak, majd a felek kérelmére az egyezséget jóváhagyja. Ha a mediáció nem vezet eredményre, a gyámhivatal a felfüggesztett eljárását folytatja. A mediáció költségeit az ügyfelek viselik. Alapítványunk tapasztalatai alapján fontosnak tartjuk külön is hangsúlyozni, hogy a közvetítői eljárás (mediáció) az egyik legjobb és leghatékonyabb módja a szülők közötti megegyezésnek.
Először is fontos tisztázni, hogy a gyerek nem önmagában a válásban sérül, hanem annak minősége traumatizálhatja őt, ha a szülők közötti viszony szélsőségesen megromlott, egymással szemben nyíltan ellenségesek és agresszívak, vagy teljesen megszűnik közöttük a kommunikáció. A gyerek érdekében fontos, hogy a szülők tudjanak egymással a kapcsolat megromlását követően is kommunikálni, hiszen a későbbiekben is állandó kapcsolatban kell majd maradniuk. Tudniuk kell, hogy még a legbékésebb válások esetén is érzik a gyerekek, hogy valami nincs rendben közöttük. A legjobb, amit egy szülő tehet, hogy őszintén, a gyerek életkorának megfelelően beszél vele a kialakult helyzetről. Odafigyel arra, hogyan reagál a gyerek, válaszol a feltett kérdéseire, és biztosítja arról, hogy nem ő tehet róla, hogy a szülők között a kapcsolat megromlott. Az őszinte és reagáló kommunikáció nagyon sok nehézségen átsegíti a gyerekeket. A szülőtárssal való kommunikációhoz itt találsz segítséget. Ha szeretnél többet tudni a gyermekközpontú válásról, erről bővebben is olvashatsz ebben a kiadványunkban.

Ha két ember házassága már nem fenntartható, dönthetnek úgy, hogy elválnak, és többé nem lesznek semmilyen kapcsolatban. Ha ugyanebben a helyzetben gyerek is van a családban, már nem ilyen egyszerű a folytatás. A szülőknek kapcsolatban kell maradniuk egymással, bármennyire is nehezükre esik.

 

Ebben a nehéz helyzetben az alábbi kérdéseket érdemes átgondolni:

  • A gyerekeknek apára és anyára is szükségük van. Attól, hogy neked nem volt jó házastársad, még lehet jó szülőtársad.
  • Tartsd szem előtt a gyerek érdekét.
  • Próbáld meg az adott helyzetet több szempontból is megvizsgálni.
  • A szülőtársad negatív megjegyzéseit ne vedd magadra, válaszd szét a gyerek érdekeit a tiédtől.

A szülő és a gyerek között sok minden akadályozhatja a megfelelő kommunikációt – azt, hogy egymás szándékait pontosan értsék. Ha a szülő–gyerek konfliktus olyan helyzetet teremt, amelyben a szülő nem tudja, hogyan tovább, hogyan javíthatna a kettőjük közötti kapcsolaton, a szülőcoaching segíthet. Ennek során képzett szakember segít a szülőnek abban, hogy kompetensnek és határozottnak érezze magát a gyerekkel való kapcsolatban, és újra rátaláljon annak örömeire.

 

A szülőcoaching akkor is segíthet, ha a másik szülő vagy a gyerek életét befolyásoló más felnőtt nehezíti a gyereknevelését vagy a vele való kapcsolatot. Ilyenkor a coach azt segít feltárni, hogy milyen eszközei vannak a szülőnek ahhoz, hogy a gyerek fejlődésének és jóllétének leginkább megfelelő megoldásokat találja meg, és hogy a gyerekkel való viszonya a mások által nehezített körülmények között se sérüljön. A szülőcoaching során a coach együtt gondolkodik a szülővel, kíséri őt annak felfedezésében, hogy milyen megoldási lehetőségei vannak. Nem ad tanácsot, nem oldja meg a helyzetet, nem tart terápiás foglalkozást. Azokat a készségeket, képességeket és érzéseket erősíti meg a szülőben, amelyektől a szülő ebben a szerepben kompetensnek érzi magát.

A Polgári Törvénykönyvünk 4:214 §-a szabályozza a kérdést. Eszerint a külön élő szülőnek kötelessége a kiskorú gyermeke tartása nagykorúságának eléréséig, vagy legkésőbb a 20. életéve betöltéséig, ha középiskolai tanulmányokat folytat. A tartásdíj a gyerek „tartását” (étkezés, egyéb szükségletek) fedezi a bíróság/hatóság vagy a szülők megállapodása szerinti mértékben. A szülők megegyezésének hiányában a bíróság dönt az összegről.

 

A döntésnél a bíróság figyelembe veszi a gyermek indokolt szükségleteit, mindkét szülő jövedelmi viszonyait és vagyoni helyzetét, a szülők háztartásában eltartott más gyermeket és azokat a gyermekeket, akikkel szemben a szülőket tartási kötelezettség terheli. A bíróság nézi a gyermek saját jövedelmét (ha van), valamint a gyermeknek és rá tekintettel az őt nevelő szülőnek juttatott gyermekvédelmi, családtámogatási, társadalombiztosítási és szociális ellátásokat. A tartásdíj a gyereket illeti, és amennyiben nem fizet a külön élő szülő a bírósági végzésben foglaltaknak megfelelően, akkor a nem fizetéstől számított 5 éven belül lehet bírósághoz fordulni. Előfordul, hogy a tartásra kötelezett nehéz anyagi helyzetbe kerül, például megbetegszik vagy elveszíti a munkáját, és ezért marad el a tartásdíjjal. Ilyen esetekben segítséget nyújthat, ha közjegyzőhöz fordulunk.

 

A tartásra kötelezett ekkor közjegyző előtt ismerheti el a tartozását, és nyilatkozhat arról, hogy mikor és miképpen kívánja rendezni az elmaradást. Ha a bíróság ítélte meg a tartásdíjat, pontosan meghatározva, hogy a kötelezettnek mennyit és mikortól kell fizetnie, akkor ennek a végrehajtását a bíróságtól kell és lehet kérni, amennyiben a tartásdíj nem érkezik meg időben vagy pontosan.

Ha a gyámhatóság által megállapított kapcsolattartáson bármely formában bővíteni szeretne a szülő, például a kapcsolattartás korlátozásának feloldását kérné, vagy szeretne többet telefonálni, gyakrabban találkozni a gyerekével, akkor azt az illetékes gyámhatóságnál van lehetősége kérni bármikor, a nevelésbe vétel felülvizsgálatának idejétől függetlenül.

 

Az ilyen kérelmet érdemes írásban benyújtani, de személyesen szóban is elő lehet terjeszteni a hatóságnál. A kérelemben érdemes röviden leírni, hogy jelenleg hogyan van szabályozva a kapcsolattartás, és hogy azt a jövőben pontosan hogyan szeretné bővíteni a szülő, illetve hivatkozni kell arra is, hogy mi változott a körülményekben (milyen új tények merültek fel), ami miatt az újraszabályozást kéri. Fontos, hogy a gyámhatósági eljárásokban érvényesülnie kell a fokozatosság elvének – ezt szem előtt tartva célszerű reális célokat kitűzni a kérelemben (például egy felügyelt kapcsolattartás után jó eséllyel nem engedélyezik egyből a hétvégi otthon alvást). A hatóság a kérelem elbírálása során az érintett gyerek legfőbb érdekét tartja szem előtt, ezért a mérlegeléskor vizsgálja a gyermekvédelmi szakellátás igénybevételének okát, a korábbi határozat alapjául szolgáló körülményekben bekövetkezett változásokat, a kapcsolattartások alakulását, rendszerességét, valamint a szülő magatartását és körülményeit.

Kiemelt projektünk válás, kapcsolattartás témakörben

Nem csak magunkat, őket is ajánljuk!

Adományozás

Mi mindennap azért dolgozunk, hogy jobb hely legyen ma Magyarország a gyerekek számára. De ehhez most rád is szükségünk van.



Így tudsz támogatni bennünket:

  • Állíts be egyszeri vagy havi támogatást honlapunkon keresztül vagy utald el adományod a 11600006-00000000-77668686
(ERSTE BANK) számlánkra!
  • Hívd 13620-as adományvonalunkat, melynek hívásával 500 forinttal támogathatsz bennünket!
  • Nézz körül adományboltunkban és adományért cserébe töltsd le szakmai anyagainkat!
  • Használd online adományképeslap küldő felületünket!

Köszönjük!

Legyél Te is rendszeres adományozónk!

Már egyszeri támogatással is nagyon sokat segíthetsz, a havi 5000 forint rendszeres támogatás pedig nagyságrendileg teszi jobbá, kiszámíthatóbbá az Alapítvány mindennapi életét!
Havi
Clear