Az elmúlt napokban történt tragédia mindannyiunkat megrázott. Fontos azonban, hogy hogyan beszélünk róla – újságcikkekben, közösségi médiában, kommentekben. Minden mondat számít: az áldozat, a család és a többi gyerek számára is.
Felelősségünk van abban, hogyan beszélünk, miként gondolkodunk az ilyen tragédiákról.
Törekednünk kell arra, hogy más gyerekeket (és persze felnőtteket se) n traumatizáljunk azzal, ahogyan a nyilvánosságban véleményt formálunk.
Mire érdemes figyelni újságíróként, tartalomgyártóként, kommentelőként?
- Tisztelet és empátia – ne hozz nyilvánosságra a gyermek vagy a család azonosítására alkalmas részleteket, ne ossz meg fényképeket.
- Kerüld a szenzációt – a részletes, sokkoló leírások nem segítenek a megértésben, viszont további sebeket ejtenek.
- Ne hibáztass, ne ítélkezz – a leegyszerűsítő magyarázatok és vádaskodások hamis képet adnak, és kárt okoznak az érintetteknek. Ráadásul ott vannak azok a gyerekek és felnőttek, akik ismerték, szerették, akik kapcsolódtak hozzá – figyelj arra, hogy a félinformációk, pletykák, hamis hírek őket különösen súlyosan érinthetik. Az internet nem felejt. Akik most gyerekek, akár évek múltán is megtalálhatják azt, ami most zsigeri reakcióként kikerült a netre.
- Ne szíts gyűlöletet – a tragédiák nem adhatnak ürügyet indulatok, előítéletek felerősítésére.
- Felelős tájékoztatás – újságírók, szerkesztőségek kezében van a kulcs, hogy a társadalom hiteles, árnyalt képet kapjon a gyermekvédelem működéséről.
- Adj kapaszkodót – fontos, hogy ne csak a tragédiáról, hanem a segítség lehetőségeiről is szó essen. Ha egy gyerek veszélyben van, fontos, hogy bárki jelzést tehet. Ennek formájáról itt tájékozódhatsz.
Lehet jelezni gyermekbántalmazás gyanúját ingyenes segélyhívón vagy e-mailen: telefonszám: +36-80-20-55-20 (Magyarországról ingyenesen és anonim módon hívható a nap 24 órájában) okit@segelyszervezet.hu
Kérhetsz segítséget a gyerek lelkisegély-szolgálaton keresztül.
A trauma-szenzitív újságírásról itt tudhatsz meg többet.
Amikor egy ilyen ügyről olvasunk, írunk vagy beszélgetünk, ne feledjük: a szavaink alakítják a társadalom hozzáállását a gyerekekhez, a gyerekek biztonságához, és nem utolsósorban ahhoz, hogy mi a felelősségünk abban, hogy a körülöttünk lévő gyerekek jól legyenek.
Beszéljünk felelősen. Mert számítanak a szavaink. Miként a tetteink is. Egy gyűlöletcselekménnyel szemben pedig soha nem az erőszak lesz a megoldás, hanem a figyelem, az együttérzés, a gondoskodás – a szeretet. Erre kell figyelni, ezt kell képviselni. Mert ez a gyerekek érdeke.