A Tesco Akadémián évente több ezer olyan kiskorú, szakközépiskolai diák tanul, akiket a vállalat a duális képzés keretein belül foglalkoztat. Az áruházlánc a gyerekek érdekeinek és szempontjainak biztosítása érdekében szakmai partnerként felkérte a Hintalovon Gyermekjogi Alapítványt egy saját gyermekvédelmi útmutató kidolgozásához, mert céljuk, hogy minden munkatársuk tisztában legyen azzal, hogyan ismerheti fel, előzheti meg, illetve kezelheti a gyermekek bántalmazásával, veszélyeztetésével vagy jogsértésével kapcsolatos nehéz és sokszor nem egyértelmű helyzeteket.
Az együttműködés részleteiről, a folyamatról valamint a gyermekvédelmi útmutató fontosságáról beszélgettünk Szakács Reginával, a Tesco Akadémia szakmai vezetőjével.
Ha csak három dolgot adhatnál át egy gyereknek útravalóul a boldogsághoz, mik lennének azok?
Azt hiszem, minden gyereknek alapvető szüksége lenne a törődésre, a feltétel nélküli szeretetre és az odafigyelésre. Egy olyan személyre, aki mindezt meg tudja neki adni és, akivel annyira biztos kapcsolata van, hogy pontosan tudja, mindent elmondhat neki és számíthat rá. Úgy gondolom, hogy egy gyereknek ez a három dolog tudja megadni azt az érzelmi biztonságot, ami segíti őt abban, hogy egészséges felnőtté tudjon válni.
De ha jobban belegondolok, igazából mindegy is, hogy hány éves gyerekről beszélünk, mindenkinek erre van szüksége ahhoz, hogy boldog legyen.
Mi jut eszedbe arról, a szóról, hogy Hintaló?
Elsőként természetesen egy gyerekjáték. Amióta azonban megismertem a Hintalovon Gyermekjogi Alapítványt és amióta együtt dolgoztunk, ha meghallom a szót; Hintaló, rögtön a logó jut eszembe és emellett persze mindaz a segítség és figyelem, amit kaptunk és kaptam az Alapítványtól. Ez a szimbólum rendkívül jól megjeleníti az Alapítvány küldetését és üzenetét, mert amellett, hogy megjelenik benne egy gyerekjáték játékossága, megtalálhatjuk benne azt az egyensúlyt is, amit rosszból jóra, vagy jóból még jobbá tudunk fordítani.
Neked volt hintalovad?
Sajátom nem volt, de az oviban talán, vagy valamelyik családtagomnál biztos lehetett, mert nagyon él bennem a kép, ahogyan előre-hátra billegek, s ahogy érzem ennek a ringatásnak a nyugtató hatását.
Emlékszel arra, hogy mikor és hol találkoztál először azzal, hogy létezik egy olyan fogalom, mint gyermekvédelmi útmutató?
Azóta ismerem a fogalmat, amióta a Hintalovon Alapítványt is. Korábban nem hallottam a kifejezést, s nem is tudtam, hogy létezhet egy dokumentum, egy irányelv, ami segítheti egy gyerekekkel foglalkozó szervezet működését.
A Tescoban mára már nagyon sok szakközépiskolai diákot, fiatal tanulót foglalkoztatunk duális képzés keretében és először az a gondolat és igény fogalmazódott bennünk, hogy nagyon szeretnénk egy kicsit jobban fókuszálni, jobban figyelni rájuk. Miután a Hintalovon Alapítvány munkáját korábban ismertük és tudtuk, hogy a gyermekvédelem területén számíthatunk rájuk, szakmailag tudnak minket támogatni, így megkerestük őket. Abban ugyanis biztosak voltunk, hogy egy gyermekvédelmi útmutató kidolgozásához szükségünk van egy partnerre, aki tud segíteni; mert ugyan a HR folyamataink részeként foglalkozunk a biztonsággal, a jóléttel, befogadással, sokszínűséggel, de hogy hogyan alakítsunk ki a gyerekekre fókuszáltan folyamatokat, egy biztonsági hálót a gyerekek köré, abban nem volt tapasztalatunk.
Mit gondolsz, hogy miért fontos egy szervezet, intézmény számára a gyermekvédelmi útmutató?
Az Alapítvánnyal való közös munkának köszönhetően, ma már úgy gondolom, egy gyerekekkel foglalkozó szervezetnek rendelkeznie kellene vele. Nem szabad hogy a működése csak arról szóljon, hogy eljönnek hozzájuk a gyerekek, oktatják őket, kapnak egy osztályzatot vagy egy papírt és elsajátítanak bizonyos ismereteket. Akik a Tesconál végzik kereskedelmi tanulmányaikat, ők általában 1-2 évet tanulnak munkahelyi környezetben. Ez egy gyerek életében hosszú idő és úgy érzem ennyi idő alatt már a Tesco-család részévé is válnak, ez idő alatt észrevehetünk vagy megoszthatnak olyan velük kapcsolatos történéseket, amelyekre felnőttként reagálnunk kell, amihez szükségünk van egy iránytűre. Emellett azt gondolom, hogy az útmutató meglétének és létrehozásának van egy edukációs része is. A gyerekek nagy része egyáltalán nem tudja, hogy milyen jogai vannak, arról nem is beszélve, hogy nem tudja azt sem, hogy hova tud fordulni, ha bántják, vagy ha látja, hogy valakit bántanak, vagy egyáltalán mi az ami bántásnak számít. Fontos, hogy tudjanak ezekről, hogy felismerjék, mik azok a jelek, amiket magukon vagy akár egymáson észre tudnak venni. És fontos az is, hogy mindezekkel a jogokkal, ismeretekkel a kollégákat is megismertessük, mert ha ezzel nem vagyunk tisztában, akkor nem tudnak felszínre bukkanni problémák, esetek.
Mesélj kérlek a folyamatról!
Arra a pillanatra, amikor eldöntöttük, hogy legyen gyermekvédelmi útmutatónk pontosan nem emlékszem. A kérdés sokkal inkább arra vonatkozott, hogy hogyan legyen. Ekkor találtunk rá a Hintalovon Alapítványra és a NEMECSEK Programra. Az első találkozásunk nem is konkrétan az útmutatóról szólt, hanem az Alapítvány szakmai munkatársai egy gyermekvédelmi tréninget tartottak nekünk. Ezt követően és a Program első csomagjának átadása után próbáltunk egy olyan munkacsoportot összeállítani, ahova minden területről hívtunk be kollégákat. A Tesco Akadémia képviselőit a szakképzés és a duális képzés területéről, a HR oldalról, az áruházakat támogató csapat tagjait valamint a Munkavállalói Kapcsolatokért felelős oldalról is. Mi voltunk a mag és minden lépésnél együtt dolgoztunk olyan kollégákkal, akik segítették a folyamatok kialakítását.
Kezdő lépésként egy belső átvizsgálást végeztünk, mind a HR, mind pedig a kommunikáció oldaláról, miközben próbáltuk folyamatosan a gyerek fókuszt megtartani. Kifejezetten figyeltünk arra, hogy a meglévő folyamatokba hogyan tudjuk beépíteni a gyerek szemléletet, s ha kell, akkor a gyerekek érdekében új folyamatot is elindítunk.
Mindezek után kezdtük el csak megírni az útmutatót, s ekkor már megvolt egy olyan stabil alap, amire tudtunk építkezni.
Az Alapítvány szakmai kollégáival a belső saját folyamatokkal történő munka közben is végig kapcsolatban voltunk online konzultáció formájában. Ahogyan ugyanis megtettük az egyik lépést a másik után, természetesen felmerültek kérdések, amikre mindig, minden esetben kaptunk olyan választ, ami előre vitt, tovább lendített egy gondolatban. Miután elkészítettük az útmutatót, mi magunk szerettünk volna még két workshop alkalmat arra vonatkozóan, hogy felkészüljünk azokkal a kollégákkal, akik később a tréningeket tartják majd gyermekvédelem témakörben, hogy átbeszéljük mi az, amit szükséges átadnunk az útmutató bevezetésén és tartalmának megismertetésén túl.
Ha visszatekintesz a folyamatra, mit gondolsz miben változtatott meg téged az, hogy indikátora és részese lettél egy gyermekvédelmi útmutató kidolgozásának?
Azt talán mondhatom a magam és többiek nevében is, hogy mindannyiunkban volt kezdetben egy bizonytalanság az ismeretlentől. Egy teljesen új, járatlan területen indultunk el, ahol még nem volt semmilyen tapasztalatunk.
Én személy szerint nagyon sokat tanultam a gyermekek jogairól és védelméről, arról, hogy ez miért fontos és leginkább ami megerősödött bennem, a “ne féljünk és merjünk lépéseket tenni” hozzáállás, hogy, amit a lehetőségeim engednek, azt mind tegyem meg és ne gondoljuk tovább, hogy mi lesz akkor ha…..
Milyen volt az Alapítvánnyal való együttműködés?
Rendkívüli segítséget és támogatást adott, hogy mellettünk vannak olyan szakemberek, akik ezen az ismeretlen, bizonytalan területen biztonságot tudnak adni. Pontosan tudtuk, hogy bármilyen megakadáskor fel tudjuk őket hívni és meg fogják adni a kérdésekre a választ. Sokszor nem csupán szakmailag kaptunk támogatást. A beszélgetések alatt abban is megerősítettek minket, hogy mindez egy szemléletváltás és nyugodtan hagyjunk magunknak időt, mire ez kialakul és készség szintűvé válik.
Nem tudok mást mondani mint, hogy az Alapítványnál jobbat nem is kívánhattunk volna. Azt éreztük végig, hogy amikor szükségünk van rájuk mindig ott vannak, hogy segítsék és előre vigyék a folyamatokat.
Milyen volt az útmutató fogadtatása?
Most vagyunk az elkészültek utáni bevezetési szakaszban. Igyekeztünk a kommunikációnkban minden szükséges információt átadni kollégáink számára illetve nagy hangsúlyt fektetünk az ismeretek átadására. Elsőként azokkal a kollégákkal ismertettük meg, akik közvetlen kapcsolatban vannak a gyerekekkel, ők az áruházi oktatók és a személyzeti munkatársak. Készítettünk egy e-learning tananyagot, ami azokat a témákat helyezi előtérbe, amire nekik a legnagyobb szükségük van, hogy felismerjék a jeleket, hogy milyen eszközeik vannak. Ezt követően személyes tréninget tartottunk a részükre, ahol főként gyakorlati segítséget adtunk a kezükbe. Pozitívan értékelték a vállalat felelősségvállalását és hasznos eszköz lesz a mindennapi munkájuk során, a tréningek hatására magabiztosabbá váltak. Ezeket a tréningeket vezetői szinten is átadjuk. Illetve elkészítettük az e-learningnek egy a gyerekre szabott változatát is, ahol az ő nyelvükön próbáltuk megfogalmazni és átadni azokat az ismereteket, amik rájuk vonatkoznak és megismertetni őket azokkal a jelzési felületelekkel, ahol jelezni tudnak, ha baj van.
Ha csak három dolgot kívánhatnál a Hintalovon Alapítványnak mi lenne az?
Azt hogy, minél több ember ismerjen meg Titeket és támogasson Benneteket.
Stabilitást, hogy nyugodt körülmények között tudjátok ezt a rendkívüli munkát folytatni.
Sok erőt és kitartást, szükség van Rátok!
