Amikor egy gyermek a világra érkezik az első és legelemibb szükséglete az érintés. A védő burokban, mint egy kényelmes meleg ruhában körülöleli őt a biztonság. S bár sokszor sokféle pszichológiai elmélet szerint próbáljuk őt a szeretet nevében vigyázni, mégis a legősibb ösztön az ölelés az, ami megadja neki az egészséges fejlődést és biztonságot. Így alakul ki a kötődés. Tudjuk ezt kicsit később is, és tudták már nagymamáink is, hogy mennyire segíti az érzelmi biztonság kialakulását az, ha ölbéli játékokat játszunk velük. Aki valaha hóc-hóc katonát, gyí-paci paripámat, húzz-húzz engemet vagy arc-és hátsimogató játékokat játszott velük, soha nem fogja elfelejteni azt a kacajt és azt az önfeledt, minden porcikájával a játékba merült boldogságot, ami ilyenkor, mint egy örvény magával rántja a gyerekeket.
A játékok és mondókák ritmusa, az ismétlődés és az ismerős mintázatok olyan védelmet adnak, amelyben a gyermek biztonságban érezheti magát. Nem kérdés, hogy fontos az érintés és fontosak ezek a játékok. Ahogy azonban megteszik az első lépéseket és elindulnak a saját útjukon, megérkeznek a saját testükben. A játékok segítségével kialakul a saját testtudatuk is, amiként megtanulják azt is, hogy eddig vagyok én és ott kezdődik a másik
Szabó T. Anna verse nem csupán azért megragadó, mert könnyen tanulható és mert a gyerekek saját nyelvén beszél, hanem mert mint ennek az útnak egy következő állomása hozza magával a megszokott és biztonságot adó ritmikusságot, ismétlődést és tovább mélyíti az ölbéli játékok adta testudtatot. S hogy ez az út ne egy csalánokkal, szúrós tüskékkel teli ösvény legyen, végtelen egyszerűséggel tanítja meg a gyerekeknek, hogy a saját testüket engedély nélkül ne érinthesse meg senki, hogy tudjanak különbséget tenni jó és rossz érintés között, s hogy igenis a testüket ők maguk birtokolják, a hatalom az övék. S talán az a mondat, amelyet elköszönéskor a Szia szinonímájaként használ sok szülő, hogy Vigyázz magadra, további értelmet nyer. Miért? Mert nem csak sorokat, ritmusokat és rímeket tanulnak meg a gyerekek, hanem azt, amit minden szülő a megszületését követő első percben érez, Minden gyerek kicsi kincs.
Megszülettél, de jól tetted,
Szabó T. Anna: Minden gyerek kicsi kincs
tiéd lett a saját tested.
Vigyázni rá nagyon kell,
nem mondhatjuk elégszer.
