A legtöbb óvoda, iskola már egyezteti a szülőkkel a napközben a gyerekekről készülő képek lehetséges felhasználását, ennek a realizálása azonban még nem mindig zökkenőmentes.
Egy szülő kereste meg Alapítványunkat az alábbi problémával. 4 éves kisfiát beíratta egy közeli óvodába, ahol év elején nyilatkoznia kellett arról, hogy hozzájárul-e a gyerekről készült fotóknak az óvoda közösségi média oldalán történő megosztásához. A szülő ehhez nem járult hozzá. Így amikor a többi gyereket fotózzák az óvónők, a kisfiát mindig félreültetik a közös játékból, a többi gyerektől elkülönítve. A kisfiú azóta minden alkalommal panaszkodik otthon, hogy úgy érzi, a fotózások alatt ki kell maradnia valamiből és emiatt rendszeresen szorong. A szülő kérdése az volt, hogy gyereke ilyen módon való kirekesztése tekintetében milyen jogi lehetőségei vannak.
Először is tájékoztattuk a szülőt, hogy Alapítványunk gyermekjogi megközelítést alkalmaz, mely szerint függetlenül attól, ki keres fel minket, mi mindig az ügyben érintett gyerek(ek) érdekeit képviseljük. Az alábbi tájékoztatással szolgáltunk az esettel érintett gyermekjogokat illetően.
Jogszabályi háttér
Ahogy Alaptörvényünk is kimondja, mindenkinek joga van az emberi méltósághoz, a magánszférához, az egyenlő bánásmódhoz, továbbá személyes adatainak védelméhez. Mindezt nemzetközi egyezmények – többek között az ENSZ Gyermekjogi Egyezményét kihirdető törvény – is deklarálják. Következésképpen a gyerekeket is megilletik ezek a jogosultságok. A gyerekek fokozottan kiszolgáltatottak azokban a helyzetekben, amikor az említett jogaik megsértése merül fel, így az érdekeik védelme a felnőttek felelőssége. A felnőttek feladata, hogy törekedjenek a gyerekek magánéletének védelmére, digitális lábnyomának és online személyiségének oltalmazására. Elsősorban felelős szülőként célunk, hogy gyerekünkről a lehető legkevesebb felvétel készüljön és jusson el más személyekhez.
A Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) a szülői jogosítványok között – közvetett módon levezetve – számontartja azt is, hogy a szülő(k) (törvényes képviselők) jogosultak dönteni a gyerekről történő fénykép, videó- vagy hangfelvétel posztolásáról. Ha egy szülő maga posztol gyerekéről Facebookon, Instagramon stb., akkor gyermekjogi szempontból nem csupán arra köteles, hogy ennél a gyerek véleményére tekintettel legyen, hanem arra is, hogy felmérje, milyen hatással bír egy ilyen poszt a gyerek fejlődésére. A gyerekről készült és nyilvánosságra hozott tartalmak ugyanis sosem lesznek már eltüntethetőek következmények nélkül és részét fogják képezni a gyerek digitális lábnyomának. Fontos tehát, hogy a szülők tisztában legyenek a gyerek legfőbb érdekével és a közösségi média helyes használatának szabályaival. Azonban nem korlátozódhat mindez kizárólag a szülőkre, a gyereket körülvevő más felnőtteknek is tisztában kell lenniük ezekkel a szabályokkal. Amennyiben egy további személy – pl.: nagyszülő, családi barát vagy épp óvodapedagógus – tesz közzé képet a gyerekről, neki nem csak a fotó elkészítéséről, de annak közzétételéről is engedélyt kell kérnie a szülőtől. Ez a minket megkereső szülő estében az óvoda részéről megtörtént, melyre a szülő nemmel nyilatkozott.
Megfelelően járt-e el az óvoda?
A szóbanforgó eset kapcsán az óvodapedagógusok ugyan eleget tettek a szülő megkérdezésének a képkészítést, posztolást illetően, és magatartásuk ezt követően látszólag meg is felelt a szülő nyilatkozatában foglaltaknak azzal, hogy az óvodások rendszeres fotózásából a kisfiút kihagyták. Azonban álláspontunk szerint mindezt olyan módszerrel tették, melyet érintően nem voltak körültekintőek, és ezért magatartásuk felveti a kisfiú érdekeinek, jogainak sérelmét. Ugyanis az, hogy a kisfiút az óvodapedagógusok minden csoportfotózás alkalmával a társaitól félreültetik, és ezért neki hosszabb-rövidebb időn át a többiektől fizikailag is elválasztva kell lennie, több aggályos körülményt is felvet. Egy gyereknek, aki idén kezdte el az óvodába járást, valószínűleg egyébként is megterhelő kiszakadni az addigi, megszokott családi környezetéből és egy új, idegenekkel körülvett környezetet megszokni. Amikor pedig épp sikerülne beilleszkednie a kortárs közösségbe és barátságokat kötni a társaival, az óvodapedagógusok rendszeresen kiteszik egy olyan helyzetnek, melyet koránál fogva valószínűleg még nem tud teljesen megérteni. A barátaitól, társaitól való elkülönítés, és az érzés, hogy neki most valamiből ki kell maradnia, amiben a többiek részt vehetnek, feltehetően egyre jobban összezavarta a kisfiút és ezáltal egyre nagyobb mértékű szorongás lépett fel nála. Ez a típusú kirekesztés az óvónőktől érkező mindenféle előzetes magyarázat, felkészítés vagy érzékenység hiányában sajnos a gyerek érzelmi, szociális fejlődését is igen negatívan befolyásolja.
Mit jelent a hátrányos megkülönböztetés?
Álláspontunk szerint az óvónők kisfiúval szemben megvalósuló magatartása felveti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését, azon belül is a jogellenes elkülönítés veszélyét. Hátrányos megkülönböztetésről akkor beszélünk, ha egy személyt vagy csoportot valamilyen védett tulajdonsága, helyzete miatt ér hátrány. Jelen esetben a fotózásból való kötelező kimaradása okán a kisfiút – a vele összehasonlítható helyzetben lévő – csoporttársaitól rendszeresen elkülönítették. Ilyen esetben pedig az intézmény feladata lenne, hogy mindezt észlelje, feltárja a kirekesztés tényét, részleteit, majd gondoskodjon ennek a lehető leghamarabbi megszüntetéséről.
Az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye
szerint egy gyerek számára lehetővé kell tenni a megfelelő testi, szellemi, lelki, erkölcsi és társadalmi fejlődést, mely nem csak a szülők, de a gyerekért aktuálisan felelős más személyeknek is alapvető feladata – így többek között a napközben rá vigyázó, róla gondoskodó óvodapedagógusoké is. Az Óvodai nevelés országos alapprogramjáról szóló 363/2012. (XII. 17.) Korm. rendelet szerint
az óvodai nevelés pedagógiai alapelveinek a gyermeki személyiség teljes kibontakozásának elősegítésére kell irányulnia az emberi jogok és a gyermeket megillető jogok tiszteletben tartásával; oly módon, hogy minden gyermek egyenlő eséllyel részesülhessen színvonalas nevelésben. A jogszabály azt is rögzíti, hogy a személyiség szabad kibontakozásában a gyermeket körülvevő személyi és tárgyi környezet szerepe meghatározó. Az óvodai nevelésnek gyermekközpontúnak, befogadónak kell lennie, ennek megfelelően biztosítania kell minden gyermek számára, hogy egyformán magas színvonalú és szeretetteljes nevelésben részesüljön, s meglévő hátrányai csökkenjenek. Nem adhat helyet semmiféle előítélet kibontakozásának.
A Kormányrendelet azt is rögzíti, hogy az óvodai nevelés a családi neveléssel együtt szolgálja a gyermek fejlődését. Ennek alapvető feltétele a családdal való szoros együttműködés. Az óvodapedagógus figyelembe veszi a családok sajátosságait, szokásait, az együttműködés során érvényesíti az intervenciós gyakorlatot, azaz a segítségnyújtás családhoz illesztett megoldásait, miközben egyúttal segítenie kell a gyermek erkölcsi, szociális érzékenységének fejlődését is.
A 4 éves kisfiú egészséges érzelmi, ill. szociális fejlődését veszélyezteti a rendszeres óvodai képmegosztásból fakadó kirekesztés, elszigetelés, melynek gyakorlatán a gyerek érdekében a pedagógusoknak változtatni szükséges és megfelelő lépéseket tenni azért, hogy a csoportfotózásokat ne a kisfiú jogait sértő módon bonyolítsák le.
Másfelől szükséges az óvoda jelenlegi gyakran beütemezett képkészítési és posztolási gyakorlatának felülvizsgálata és az óvodapedagógusok megfelelő gyermekjogi érzékenyítése különösen a digitális környezetben.
[woo_product_slider id=”4796″]
Digitális gyerekvédelem
A digitális környezetben két fő megoldás van a hatékony adatvédelemre: egyrészt a technikai védekezés az adatbiztonság növelésével, másrészt a felhasználó tudatosságának növelése, vagyis hogy figyeljen arra, kivel milyen információt oszt meg és ne tegyen közzé érzékeny adatokat. A tudatos védekező, preventív magatartás első számú szabály. Mivel az internet nem felejt – tehát ami egyszer felkerült, az örökre ott is marad – a gyerekekről nem lenne szabad semmilyen olyan személyes adatot megosztani, amelyet nem egy szélesebb közönségnek szánnak. A posztolt tartalmak felett később ugyanis már nem lehet kontrollt gyakorolni. A fentiek értelmében – noha a gyerekek tudatosításának növelésében az elsődleges felelősség nyilvánvalóan a szülőé (illetve s családi környezeté) – kiemelt szerep, feladat hárul az óvodapedagógusokra is. A pedagógus ugyanis az a felnőtt személy, akinek szerepe megmutatkozik egyfelől az ismeretek átadásában, másfelől a gyerekek digitális lábnyomának tiszteletében is. A tapasztalatok szerint sajnos azonban igen kicsi azon óvodapedagógusok aránya, akik a szükséges készségekkel rendelkeznek.
Beleegyezés és biztonság a gyakorlatban
Mivel a közösségi oldalak részeivé váltak az életünknek, egy okostelefonnal csak egy mozdulat megörökíteni és megosztani egy pillanatot. Ez a gyorsaság pedig sokszor nagyon nehézzé teszi, hogy végiggondoljuk egy-egy poszt lehetséges következményeit vagy veszélyeit. Ha a gyerek oldaláról nézzük a helyzetet, akkor igazából két alapvető kérdés van: a beleegyezés és a biztonság. Utóbbit különösen érdemes végiggondolni, hiszen nem csak olyan nyilvánvaló veszélyei vannak a gyerekkel kapcsolatos képmegosztásoknak, hogy majd ha nagyobb lesz, dühös lesz azon fotók miatt, amiken szerintünk cuki volt, szerinte viszont ciki. A kockázatok köre ennél sokkal szélesebb. A veszélyeket számba véve alapvető, hogy a gyerek teljes nevét, a helyet, ahová óvodába vagy iskolába jár, vagy ahol él, nem osztjuk meg, nem tesszük közzé. Tisztában kell lennünk vele, hogy nem csak a fotók lehetnek veszélyesek. Ha valaki például közel akar kerülni egy gyerekhez, és a bizalmába akar férkőzni, könnyen megteheti ezt, ha a gyereket körülvevő felnőtt ehhez információval látja el egy közösségi oldalon. Ezért aztán oda kell figyelni arra, hogyan bánunk a gyerekek személyes adataival (ideértve az őt ábrázoló fotókat is). Ezzel pedig már most sokat tehetünk az ő jövőbeni digitális személyazonosságuknak és érdekeinek védelméért.
Óvoda modellértékű szerepe
Vannak szülők, akik úgy döntenek, egyáltalán nem tesznek ki semmiféle képet a gyerekükről. Vannak, akik arra figyelnek oda, hogy a gyerek arca ne legyen látható, felismerhető a képeken. Amíg egy gyerek nem tölti be a 18. életévét, nem kizárólag a szülők feladata, hogy ezen időszak alatt is segítsék számára a médiumok megfelelő használatának elsajátítását, kezdve azzal, hogy nem posztolnak róla nagy nyilvánosság előtt átgondolatlanul. Az óvodai nevelésről szóló jogszabály szerint ugyanis a gyermeki magatartás alakulása szempontjából az óvodapedagógus, az óvoda valamennyi alkalmazottjának kommunikációja, bánásmódja és viselkedése modellértékű szerepet tölt be. Érdemes tehát feltenni az óvónőknek legalább azt a néhány alapvető kérdést, ami segíthet eldönteni, hogy valóban szükséges-e az óvodás gyerekekről képeket készíteni és azt posztolni:
- valóban szükség van-e gyerekszereplőre a fotókon (ha igen, nem-e lehet úgy szerepeltetni azon a gyerekeket, hogy az arcuk ne legyen felismerhető)?
- mi köze van a tartalomnak a gyerekekhez?
- a gyerek méltóságát tiszteletben tartja-e a poszt?
- a gyereket érintő egyéb személyes adatok feltüntetését mellőzték-e a gyerek biztonsága érdekében?
Az esettanulmányaink valódi történeten alapszanak, de a felismerhetőség elkerülése miatt, az érintett gyerek(ek) védelme érdekében minden egyedi körülményt és jellemzőt megváltoztattunk, így bármilyen egyezés csak a véletlen műve lehet.
Kiemelt kép innen.
