Mi az a szülői elidegenítés szindróma (PAS)?

Egy válás során a legnagyobb sérülésüket szinte mindig a gyerek viseli – és sajnos gyakran előfordul, hogy a szülők a viselkedésükkel ezt még tovább fokozzák. A PAS (parental alienation syndrome) vagyis a szülői elidegenítési szindróma épp ezt teszi; tudd meg, mit jelent.

Ellenem neveli a gyereket…

Sajnos előfordul, hogy az egyik szülő – általában az, aki a gyerekről elsődlegesen gondoskodik – megpróbálja elidegeníteni a gyereket a másik szülőtől. Ez a helyzet a gyerek és a szülők számára is nagyon ártalmas, bár nyilván az éli meg a legnehezebben, aki ellen az „agymosás” zajlik. Súlyos esetben, ha egy szülő rendszeresen, következetesen így jár el, gyermekbántalmazásról, a gyereket érő lelki abúzusról beszélünk. Ennek a tünetei, amikor egyre inkább és egyre határozottabban elutasítja a másik szülőt, nem akar vele találkozni, ellenszenvvel viseltetik iránta, és minden iránt, ami hozzá kapcsolódik, legyen szó ajándékról vagy a rokonokról.

Démonizálás?

Akár odáig fajulhat a helyzet, hogy a gyerek sértő módon viselkedik – függetlenül attól, hogy milyen helyzetről van szó: az elutasítása általános és minden területre kiterjedő. A gyerek szinte automatikusan és reflexszerűen áll annak a szülőnek a pártjára valamennyi élethelyzetben, aki a másik ellen neveli őt. Az ő mondatatot ismétli el, olyan szavakat, kifejezéseket használ, amiket a szülő szokott. Ez időnként nagyon látványos jele ennek a bántalmazási formának, hiszen a gyerek életkorához, annak megfelelő tudásához, szókincséhez nem illeszkednek ezek a kijelentések. Ha a szülő kellőképpen „sikeres” ebben az elidegenítő tevékenységben, akkor idővel a gyereknek annyira sajátjává válik a másik szülő démonizálása, hogy magas is kitalál történeteket, önálló véleményt alkot róla, és ezt általában nyíltan fel is vállalja –ami különösen rosszulesik és nehéz a „besározott” szülőnek.

Megfelelés és elutasítás

Ebben az esetben egyértelműen arról van szó, hogy a gyerek meg akar felelni a szülőjének, és ezt az elutasításon, a másik szülő idegenként, ellenségként való kezelésén keresztül juttatja kifejezésre.Már ennyiből is egyértelmű, hogy az ilyen esetek súlyos gyerekbántalmazásnak minősülnek, ami akár oda is juthat, hogy idővel a gyerek és a szülő között tényleg minden kapcsolat megszakad. Nagyon fontos feladat ennek a veszteségnek az elkerülése.A gyereket nem lehet és nem is szabad a másik szülőtől elidegeníteni. Ha azt érezzük, hogy ez történik velünk, a lehető leghamarabb megálljt kell parancsolni ennek.

A szeretetharc nem vezet sehová

Meg kell próbálni a másik szülő figyelmét felhívni arra, mennyire veszélyes ez a viselkedés, és hogy valójában nincs ok „szeretetharcra” a szülők között. A gyerek mindkettőjüket szereti, külön –külön, és nem egymás rovására.A másik elidegenítésre törekvő szülőnek sokféle motivációja lehet a belső bizonytalanságtól a félelmen át a dühig. Azonban ezek mind a szülő történetei, és nem a gyereké. Ezek kiélése, feldolgozása sem történhet a gyereken keresztül. Ha nem tudják a szülők egymás között tisztázni a helyzetet, mindenképpen külső segítséget kell bevonni, hogy a végleges, tényleges elidegenedés megelőzhető legyen.

Azt is érdemes látni, hogy a gyerek sokszor azért „partner” a szülő elidegenítőtörekvéseiben, azért alkalmazkodik maximálisan az elvárásaihoz, mert fél attól, hogy a másik szülő után őt is elveszíti.
A szülői elidegenítés (PAS –parental alienation syndrome)a gyermekbántalmazás egy súlyos formája. Minden esetben, amikor felmerül a gyanú, hogy a gyerek ki van téve a szülői elidegenítés veszélyének, azonnali lépéseket kell tenni ennek megakadályozása érdekében –akár külső segítők bevonásával.Mivel a szülői elidegenítés bántalmazásnak minősül, a hatóságoknak ennek fényében és tudatában kell eljárnia. Az Alapítványunk is bántalmazásként kezeli a szülői elidegenítést.

A témával kapcsolatban ajánljuk a további forrásokat:

Baker, Amy -Fine, Paul: Extelen döntések (l’Harmattan, 2017)

Gyurkó Szilvia: Hány arca van a szülői bántalmazásnak