Fejtetvesség – határátlépés helyett esély

A fejtetvesség határátlépés. A fejtetvesség krízis. A fejtetvesség esély? De mégis hogyan lehet egy ilyen helyzetet a közösség előnyére, megerősítésére használni?
A fejtetvesség krízis. A fejtetvesség határátlépés - avgy mit tehetünk, ha egy közösségben megjelenik a fejtetű?

Hintalovon

2023.04.18.

A fejtetvesség: határátlépés.

A kb. 3 milliméter nagyságú, ovális alakú rovar, a fejtetű (Pediculus humanus capitis) befészkeli magát a hajunkba, táplálkozik (naponta akár 12 alkalommal is, kizárólag emberi vérrel) és szaporodik (serkéit erős cementanyaggal a hajszálak tövéhez ragasztja).

A „befészkelés” mellett sokszor saját magunkat is arra kényszeríti ez a betegség, hogy fel megsértsük a határainkat: vérszíváskor a fejtetű olyan anyagokat juttat a szervezetünkbe, amelyek viszketést okoznak, aminek következtében vakarózni kezdünk, a fejbőrünk felsértése pedig további gyulladásokhoz, fertőzésekhez vezethet.

A testi határsértést ez a néhány milliméteres, szárnytalan, szürkés-sárgás kültakarójú rovar követi el – ennek a megelőzésére és kezelésére számtalan szer (hajszesz, sampon, por, aerosol) létezik.

A kellemetlen vérszívók mellett azonban sokszor mi, felnőttek is sértünk határokat. Akkor, amikor úgy vizsgálunk meg egy osztályt, hogy nem biztosítjuk a gyerekeknek a megfelelő magánszférát. Akkor, amikor a fertőzésre hivatkozva kitiltunk valakit a közösségből, vagy akkor, amikor nem teszünk meg mindent azért, hogy a gyerekek ne sértsék egymás határait – ne bántsák, ne rekesszék ki megfertőződött társukat.

A fejtetvesség: krízis.

Viszkető, kellemetlen, rossz érzést keltő, a kezelése pedig „melós”. De, mint a legtöbb esetben, a krízis kétoldalú: a rossz dolgok mellett lehetőséget is kínál. A krízis fogalmát jelölő kínai írásjel két elemből áll össze: veszély és esély.

Mire nyújt esélyt a fejtetvesség? Tanulásra. Lehet tanulni a fejtetűről, vagy általában a parazitákról, a parazita életmódról. Lehet tanulni a betegség megelőzéséről (és általában a testi higiéniáról) és a kezeléséről. De lehet tanulni közös felelősségről, hiszen a fertőzés ellen közösen tudunk védekezni. És lehet tanulni emberségről: felkarolásról, megértésről, támogatásról és elfogadásról.

Mit tehetünk azért, hogy a kellemetlenség helyett az érme szebbik, esélyt jelentő oldala ragyogjon fényesebben?

Beszéljünk róla!

Ne tabusítsunk, hiszen az elhallgatás, a titok csak a félelmeket és a rossz érzéseket növeli a gyerekekben. Beszéljünk róla, oszlassuk el a fejtetvességgel kapcsolatos tévhiteket, helyette mondjuk el, hogy mi ez az egész és mit kell csinálnunk egyéni és közösségi szinten ebben a helyzetben, adjunk praktikus tanácsokat a kezeléssel kapcsolatban a gyerekeknek és családjaiknak!

Mondjuk el a gyerekeknek, hogy a fejtetvesség egy állapot, egy betegség, amit kezelni kell és akkor gyorsan elmúlik – ebből a szempontból olyan, mint egy megfázás. Azonban máshogy terjed. Nem kell elkerülni a fertőzött gyerekeket és általában egymást, a testi kontaktust és a különböző tárgyak (például fésű, párna, ruhák stb.) közös használatát azonban igen. Fertőzés esetén pedig azonnal cselekedni kell, hiszen a közösség is komoly veszélynek van ilyenkor kitéve – erről és az elérhető gyógykészítményekről tájékoztatni kell az érintett gyerekeket, családokat.

Nyújtsunk biztonságot a fertőzött gyerekeknek – kezeljük bizalmasan az információkat!

Egy gyerek betegsége, állapota – amíg nem veszélyes a közösségre – a magánügye. A gyerekek méltósághoz-, illetve személyes (egészségügyi) adataik védelméhez való jogát mindig tiszteletben kell tartani. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a fertőzöttség felismerésétől annak elmúlásáig végig bizalmasan, biztonságot nyújtó módon kell viselkedni a gyerekekkel.

A fejtetűvel kapcsolatos vizsgálatot például nem az osztályteremben, a közösségben, hanem külön helyiségben, – más orvosi vizsgálatokhoz hasonlóan – a többi gyerek nélkül kell elvégezni. Fertőzöttség esetén pedig az érintett tanuló(k) osztályfőnökének a dolga, hogy tudassa az érdekelt szülővel – és csak vele – a fejtetvesség tényét és adjon tájékoztatást a szükséges teendőkről.

Kerüljük a stigmatizációt és kirekesztést!

A fertőzött gyerek egyedül érezheti magát, cikinek, kellemetlennek, elítélendőnek gondolhatja betegségét. Nyugtassuk meg, hogy a fejtetvesség egy átmeneti állapot, egy betegség, ami egyrészt nem annyira ritka, másrészt pedig könnyen kezelhető.

Miután a fejtetű a megfelelő kezeléssel rövid idő alatt elpusztítható és a serkék is eltávolíthatók, ezért az érintett gyerekek közösségből történő kitiltása nem indokolt.

Fontos, hogy ne bátorítsuk a gyerekeket arra, hogy kerüljék el a fertőzött társaikat. Természetesen fontosak a határok betartása, a védekezés közös felelősség: kerülni kell a testi kontaktust, valamint a fésűk, párnák és egyéb hasonló tárgyak közös használatát. Hasonlóan a koronavírus járványhoz: attól hogy maszkot hordtunk, még beszélgettünk egymással…

Lépjünk fel a bántalmazás ellen!

Ha valakit bármilyen okból, akár a megbetegedése miatt bántanak – csúfolnak, nevetségessé tesznek, kiközösítenek, az nincs rendben! A biztonságos közösség alapköve az, hogy a gyerekek tisztában vannak azzal, hogy milyen határokat nem léphetnek át egymással szemben, valamint felismerik, ha sérülnek ezek a határok és tudják, hogy mit kell tenniük és kihez fordulhatnak ilyen esetekben.

Bullying esetén mindig a lehető leghamarabb közbe kell lépnünk és egyértelművé kell tennünk, hogy senkit nem szabad amiatt bántani, mert ő, vagy valamely hozzátartozója beteg lett. Fokozottan figyeljünk arra, hogy az egymás iránti szolidaritás, a megértés és az empátia ebben a mostani helyzetben is jelen legyen.

Felnőttként nem csak abban van felelősségünk, hogy a fertőzés esetén minél kevésbé sérüljenek a gyerekek, de azért is tehetünk, hogy a krízisből esély legyen. Felhasználhatjuk az apró, élősködő és határsértő rovart arra, hogy megerősödjön a közösség: hangsúlyosabbá váljanak a közös értékek és egyértelműbbé váljanak a közösség biztonságosságát meghatározó határok.

További tartalmak a témában

Gyerekekkel közösen dolgozunk azért, hogy a szülők, szakemberek és döntéshozók odafigyeljenek a gyerekek véleményére, és úgy tudjanak együttműködni velük, hogy az eredményes, biztonságos és etikus legyen.
Ma 30 éve csatlakozott Magyarország az ENSZ Gyermekjogi Egyezményéhez. Mire volt elég az azóta eltelt, több mint negyed évszázad?  Hol tart ma hazánkban a gyermekjogok elismertsége és képviselete, mit ismernek ebből a döntéshozók, a társadalom, mit tudnak a jogaikról maguk a gyerekek?
Milyen volt 2016-ban gyereknek lenni Magyarországon? Van-e elegendő tanár és háziorvos a rendszerben? Ehhez hasonló kérdésekre ad válaszat a 2016-os Gyerekjogi jelentés.
Varga-Amár Rudolf drámája a 2023-as Örkény István drámaírói ösztöndíj keretein belül valósult meg. A felolvasó színházi est, amelynek a Kastner Kommunity adott helyet a Mindenki volt gyerek című kiállítás kísérő programjaként volt megtekinthető. 

Szeretnél az elsők között értesülni az újdonságokról?

Legyél Te is rendszeres adományozónk!

Már egyszeri támogatással is nagyon sokat segíthetsz, a havi 5000 forint rendszeres támogatás pedig nagyságrendileg teszi jobbá, kiszámíthatóbbá az Alapítvány mindennapi életét!
Havi
Clear

Legfrissebb híreink

Letölthető anyagaink

Mi a különbség a segítségkérés és az árulkodás között? – plakát

Mit tehet egy gyerek ha bántják vagy szemtanúja annak, hogy mást bántanak? Miért fontos megtanítani, hogy mi a különbség az árulkodás és a segítségkérés között? Válassz az alábbi adományösszegek közül és töltsd le plakátunkat!

Ne posztolj

Miért ne posztolj a gyerekről?

Tudod mi az a digitális lábnyom? Tudtad, hogy van összefüggés a posztolt képek és az iskolai bullying között? Legyetek online is biztonságban!

A jó tábor nem csak kalandos, de biztonságos is

A nyári tábor kiválasztása nem egyszerű, a rengeteg lehetőség között könnyű elveszni. Segítünk eligazodni a táborok világában, hogy gyermeked számára kalandos és biztonságos tábort tudj választani!

Cikkajánló

×
×

Cart

Segíts, hogy minél több szakember időben észrevegye, ha egy gyerek bajban van!

A gyerekekkel szembeni szexuális bántalmazás sokkal közelebb van hozzánk, mint hinnénk. Nem „ritka szörnyűség”, hanem valóság, amivel szülők, tanárok, orvosok, szociális munkások nap mint nap szembesülhetnek. És mégis: a társadalom többnyire hallgat róla.

Gyurkó Szilvia Köztünk járnak – A gyerekkori szexuális bántalmazásról című könyve azért született, hogy megtörje ezt a csendet. A könyv olyan tudást ad, amely megváltoztathatja, hogyan látjuk a gyerekeket, hogyan ismerjük fel a bántalmazás jeleit, és hogyan reagálunk, ha baj van. Segít, hogy szülőként, tanárként, szociális munkásként vagy orvosként biztonságosabb közeget teremtsünk.

Segíts, hogy 750 szakember időben észrevehesse, ha egy gyerek bajban van!

Már 300 könyvet biztosan el tudunk juttatni a szakemberekhez– folytassuk együtt!

Neked csak két perc, nekünk hatalmas segítség.