A Seeing the Unseen projekt keretében elkészültek az első országos kutatási beszámolók, amelyek azt vizsgálják, hogy a Visegrádi 4 országaiban élő, ma 18–25 éves fiatalok milyen digitális környezetben nőttek fel, milyen online ártalmakkal találkoztak gyerekkorukban, és kitől kértek – vagy kérnének – segítséget, ha baj éri őket.
A kutatás négy országban zajlott egységes módszertannal: Magyarországon, Szlovákiában, Lengyelországban és Csehországban. Országonként nagyjából ezer fő személyes megkérdezésével készült kérdőíves felmérés, traumaérzékeny megközelítéssel.
Jelenleg a magyar, a szlovák és a lengyel kutatási beszámoló érhető el (angol nyelven), a cseh eredmények is hamarosan elérhetővé válnak.
Nézzük a főbb adatokat!
Magyarország: a fiatalok több mint fele érintett
A magyarországi kutatást a Republikon Intézet munkatársai végezték. Az eredmények szerint a ma 18–25 éves fiatalok több mint fele számolt be arról, hogy gyerekkorában online bántalmazás érte.
A legtöbben enyhébb vagy ritkábban előforduló bántalmazást éltek át, ugyanakkor minden tizedik válaszadó súlyos vagy folyamatos online bántalmazásról számolt be.
Az adatok azt mutatják, hogy az online bántalmazás leggyakrabban 11–14 éves korban jelenik meg. Ebben az életkorban különösen gyakori a trollkodás, a rágalmazás, valamint a megszégyenítés és kirekesztés. A szexuális jellegű online bántalmazás ritkább, de így is jelentős: a középiskolás korú válaszadók mintegy tizede élte át gyerekkorában.
A segítségkéréssel kapcsolatban a fiatalok elsősorban a szüleikhez, barátaikhoz és családtagjaikhoz fordulnának. Az intézményi szereplők – például iskola, tanárok, civil szervezetek – iránti bizalom jóval alacsonyabb, ami fontos jelzés a rendszer szintű fejlesztések szükségességéről.
Szlovákia: a megkérdezettek kétharmada tapasztalt online bántalmazást
A szlovák kutatás alapján a fiatalok közel kétharmada találkozott valamilyen formában online bántalmazással gyerekkora során.
Különösen aggasztó, hogy a válaszadók közel egynegyede közepes vagy magas szintű veszélyeztetettségről számolt be, és több mint tíz százalékuk azt jelezte, hogy az online bántalmazás tartósan, visszatérően volt jelen az életében.
A szlovák adatok is megerősítik, hogy a legkritikusabb időszak a kiskamaszkor (11–15 év), amikor a digitális jelenlét már intenzív, az önállóság növekszik, miközben a védekezési/önvédelmi és segítségkérési készségek még kialakulóban vannak.
A kutatásból az is látszik, hogy a fiatalok többsége nem szervezett oktatás keretében tanulta meg, hogyan legyen biztonságban az online térben: sokan saját maguktól vagy kortársaiktól szereztek információkat.
A szlovák kutatás, amelyet a Bratislava Policy Institute munkatársai végeztek, angol nyelv elérhető az alábbi linkre kattintva:
Lengyelország: hasonló mintázatok, hasonló kockázatok
A lengyelországi eredmények összhangban vannak a magyar és szlovák adatokkal: a fiatalok jelentős része találkozott online bántalmazással gyerekkorában, különösen a kiskamasz és kamasz évek alatt.
A segítségkérés itt is elsősorban informális csatornákon – család, barátok – keresztül történik, miközben a formális intézmények iránti bizalom alacsonyabb. A digitális biztonsággal kapcsolatos oktatás sok esetben hiányos vagy rendszertelen.
A lengyel kutatási jelentés, amelyet a Projekt: Polska kutatói végeztek, az alábbi linken elérhető angol nyelven.
Miért fontosak ezek az eredmények?
A kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy a gyerekekkel szembeni online szexuális visszaélés nem elszigetelt jelenség, hanem tömegesen érinti a gyerekeket és fiatalokat.
A legfontosabb üzenetek:
- a megelőzést már kiskamaszkor előtt el kell kezdeni,
- szükség van következetes, életkornak megfelelő digitális oktatásra, nevelésre,
- erősíteni kell azokat a rendszereket, ahol a gyerekek biztonságosan és bizalommal kérhetnek segítséget,
- és kulcsfontosságú a traumaérzékeny, gyerekközpontú megközelítés.
A kutatások a Safe Online támogatásával valósulhattak meg.
