A Hintalovon Akadémia azzal a céllal indult, hogy szakemberek, pedagógusok, ügyvédek és felelős felnőttek tudást és ezáltal magabiztosságot szerezzenek a gyerekjogok területén. Az Akadémián akkreditált és regisztrált képzések is elvégezhetőek egyéni ütemben. Az elmúlt években számtalan megerősítő visszajelzés érkezett a végzett hallgatóktól és az idei évben SozialMarie díjjal is jutalmazták. Az idén nyáron pedig egészen augusztus végéig minden képzés ingyen elvégezhető.
Az Akadémiáról, a díjról, a legújabb képzésekről valamint a nyárra nyújtott kivételes lehetőségről beszélgettünk Merényi Dórival, az Akadémia projektvezetőjével.Mi az a három szó, ami eszedbe jut akkor, ha visszatekintesz a Hintalovon Akadémia 2025-ös évének első felére?
Újratervezés, lehetőségek, folyamatos megerősítés. Egy olyan megerősítés, ami ebben a nem állandó világban mégis állandóságot biztosít. Azok, akik körülöttünk vannak és az Akadémián tanulnak, folyamatosan visszajeleznek, megerősítenek, megtartanak. Nem csak minket – remélhetőleg a képzések is tartást adnak a résztvevőknek –, hanem ők is egymást: beszélgetnek, megosztanak, tanácsot adnak.
Ha ezt a három szót adnám neked most inspirációként, és azt mondanám, hogy kérlek rajzolj nekem egy képet, akkor mi lenne a rajzon?
A szakembereknek szóló e-learning képzésekben sokszor előkerül az a kép, amin három üres házikó látható: a jó dolgok háza, az álmok háza és a nehéz érzések háza. A szakember feladata az, hogy tegye a gyerek elé ezeket az üres házikókat, amelyekbe a gyerek rajzol. Ez egy új-zélandi technika.
Most elképzelem, hogy előttem is áll egy ház. A falai erősek, megtartóak és biztonságos keretet adnak, de az ajtó mindig nyitva van – bárki bejöhet, ki is mehet. Aki bejön, hoz is valamit, aki kimegy, visz is. Belül nagyon színes, amorf, kivehetetlen, de kirajzolódnak benne szavak, játékok és eszközök. Leginkább attól vibrál az egész ház, hogy rendkívül sok ember van benne. Azt hiszem, ez a jó dolgok háza lesz – milyen jó, hogy ez jelenhet meg először.
Játszunk tovább! Ha elképzeled, hogy az Akadémia egy kisgyerek, akkor hogyan és milyennek látod őt most? Mi történik és mi történt vele?
Úgy látom őt, mint egy kisgyereket, aki épphogy elkezdett totyogni egy úton. Még csak totyogott, de ő már futni szeretett volna – gyorsan, mindenfelé. Szeretett volna ott lenni minden házban, óvodában, iskolában, bíróságon. Mostanra kicsit lelassított. Észrevette, hogy amerre fut, ott sok az elágazás. Mindenhol várják, és ő igyekszik mindenkit meghallgatni. Arra megy, ahol a legnagyobb szükség van rá – de már arra is figyel, neki mi a jó. Hogyan tud jól lenni, hogyan tud úgy növekedni, hogy közben a talaja is szilárdul. Most nem fut, hanem lassan tapasztal, közelít. Úgy nő a lába, mint a gomba, de akkora cipőt adnak rá, ami pont jó – nem nagyobbat, amibe majd belenő. Az Akadémia egy olyan gyerek, akinek sok a barátja. Szeretve van.
Hogyan képzeled el őt 5 év múlva?
Öt év múlva ez a gyerek már nemcsak jár, hanem táncol az úton. Tudja, merre tart, de közben megáll néha körbenézni, másokat is meghallgatni, és újra és újra kérdezni. Olyan barátok vannak körülötte, akik nemcsak tanulnak, hanem tanítanak is – de úgy, hogy közben nem veszik el a kíváncsiság. S majd egyszer egy olyan fiatal felnőtté válik, aki maga köré húz egy kört a homokozóban, ahová bárki beülhet – gyerek, szülő, szomszéd, tanár, ügyvéd vagy nagyszülő –, és ott biztonságban érzi magát. Már nemcsak nyelveket beszél, hanem emberek nyelvét is érti. Tudja, mikor kell csendben maradni, mikor kérdezni, és mikor nevetni. A világból sokat látott már, de mindig visszatér oda, ahonnan indult – mert tudja, hogy az igazi változás nem hangos, hanem kitartó. Öt év múlva ő lesz az, aki már nemcsak álmodik a világról, hanem alakítja is. Szelíden, de határozottan. Biztosan egy sztár lesz – nagyon népszerű, és mindenki tudja majd, ki ő. Olyan valakivé válik, aki köré odagyűlnek az emberek, és beszélgetni kezdenek. Egy olyan közösséget teremt, ahol mernek kérdezni és válaszokat keresni. Öt év múlva konkrét tervei lesznek a következő öt évre – és már világutazó is lesz, több nyelven beszél.
Sokszor hangzik el, hogy egy gyerek akkor tud jól lenni, ha figyelnek rá és felismerik a szükségleteit, amire aztán jól reagálnak. Szerinted mire van most ennek az „Akadémia” nevű gyereknek szüksége ahhoz, hogy jól legyen?
Szerintem most leginkább egy olyan csapatra van szüksége, ahol nemcsak róla döntenek, hanem vele együtt döntenek. Ahol a kérdéseit nem félnek meghallani, és ahol – ha egyszer kimondja, hogy „mi lesz velem?” –, akkor van valaki, aki tényleg válaszol. Nem feltétlenül kész válasszal, de legalább figyelemmel.
És szüksége van arra is, hogy észrevegyék. Hogy ne csak jól csináljon dolgokat, hanem láthatóvá is váljon – úgyhogy talán kapnia kéne egy rikító narancssárga láthatósági mellényt, amit nem lehet nem észrevenni. Képzéseinken gyakran kérdezzük egy-egy esettanulmány kapcsán, hogy mire van szüksége egy gyereknek. És sokszor jön a jogi vagy szakmai válasz, mi pedig próbáljuk átterelni a résztvevőket arra, hogy a gyerek valószínűleg azt mondaná, hogy focira apával, nem azt, hogy például a kapcsolattartás újraszabályozására. Valószínűleg az Akadémia-gyerek sem azt válaszolná, hogy „nagyobb társadalmi elérésre van szükségem”, hanem inkább azt, hogy „több barátra”. Szóval azt hiszem, egy kicsit most én is elhasaltam a saját példámon – de ez is része a tanulásnak.
Idén május elsején 21. alkalommal adták át a SozialMarie díjakat. A díjazott társadalmi innovatív kezdeményezések közt 3 hazai nyertes is szerepelt, köztük a Hintalovon Akadémia. Mesélj egy kicsit a díjról és arról, hogy ez mit jelent!
A SozialMarie olyan társadalmi innovációkat díjaz, amelyek újszerűen, kreatívan valósítanak meg egy-egy projektet. Az idei pályázatra 5 országból 401 projekt érkezett, ezek közül 37-et hívtak meg a díjátadóra Bécsbe. Ebből a 37-ből 15 projektet díjaztak – 12 egyenrangú díjjal, a fennmaradó három helyezettet pedig rangsorolták. Az idei díjazottak között szerepel a Hintalovon Akadémia is.
Neked milyen a személyes megélésed a pályázattal és a díjjal kapcsolatban?
A pályázatot bárki benyújthatja. Amikor jelentkeztünk, már a pályázati adatlapon is látszott, hogy valóban az innovációt helyezik középpontba. Az, hogy mi gyerekjogokról ilyen formában beszélünk – és hogy ezekért a képzésekért, mivel akkreditáltak, még kreditpont is jár –, valóban innovatív, különösen a szociális szakmában.
Nagyon bíztam benne, hogy mindezt elismerik. A mi munkánkra ugyanis nem kis hatással van a közélet, illetve a különböző szabályozások. Nem tudtam, hogy ezt mennyire fogják figyelembe venni, mert egy ugyanilyen akkreditációs e-learninget Ausztriában – ahol a SozialMarie-t alapították – állami támogatással és állami fórumokon való megjelenéssel sokkal könnyebb lenne működtetni. Mi viszont magunk próbáljuk megteremteni azokat a feltételeket, amelyek máshol valószínűleg adottak.
Elképesztő projektek kerültek bemutatásra, minden díjazottnál azt éreztük Szilvivel, hogy teljes joggal kapták a díjat. Itt tudtok a többi pályamunka között szétnézni.
Mivel jár a díj?
Egy oklevéllel és a díjhoz járó 2000 eurós támogatással. De hogy ezen túl mit jelent? Minden képzést úgy alakítunk ki, hogy figyelembe vesszük a célcsoport valódi szükségleteit és igényeit. Fontos ez az „és” – mert gyakran dilemmát jelent, hogy mire reagáljunk inkább. A SozialMarie zsűritagjai, akik rálátnak a szakma nehézségeire, pontosan tudják, mi az, ami díjat érdemel, és mi az, ami megfelel ezeknek az igényeknek, szükségleteknek. Ezért ez a visszajelzés rendkívül sokat jelent számunkra.
Neked mit jelent az, hogy siker?
Kezdetben azt gondoltam, hogy a siker azt jelenti, hogy az Akadémia minél gyorsabban minél nagyobb lesz. Az elmúlt három évben azonban szépen formálódott a projekt, és ma már azt gondolom: ha csak egyetlen ember van, akinek tudunk segíteni – akinek attól, amit kapott tőlünk, megváltozik az élete –, az már siker.
Korábban említetted, hogy minden képzés alkotásakor mérlegelitek a felmerülő igényeket és szükségleteket. A „Figyelj, kérdezz, szólj!” mint az Akadémia legújabb képzése, milyen igényekből és szükségletekből fakadt?
A 2024-es év minden napja a gyerekvédelemről szólt. Mindenhol erről szóló cikkeket, interjúkat, posztokat lehetett olvasni. Ez szuper, mert feltárjuk a problémákat és beszélgetünk róluk. Ugyanakkor gyakran azt éreztük, hogy nem biztos, hogy mindenkinek tiszta képe van arról, mit is jelent valójában a gyermekvédelem. Hogyan működik a rendszer? Mi az a jelzőrendszer? Az elképesztően nehéz statisztikák mögött gyerekek vannak – de az ő állapotuk, megélésük sokszor teljesen kimaradt a hírekből.
Tavaly szeptemberben ráadásul született egy jogszabály-módosítás is, amely szerint kiemelten súlyos veszélyeztetés esetén – ha a jelzőrendszeri tag elmulasztja a jelzéstételt – büntetőjogi eljárás is indulhat ellene. Erről is sok szó esett, de ha valakinek soha nem mondták el, mit jelent az, hogy ő jelzőrendszeri tag, akkor ebből csak annyit ért meg, hogy bajba kerülhet. Megijed, fél – de továbbra sem érti a körülményeket.
Ez gyakran azzal jár, hogy a jelzőrendszeri tagok félelemből, de a gyerek szükségleteinek mérlegelése nélkül, esetleg más alternatívák helyett is jelzést tesznek – így viszont még inkább túlterhelődik az amúgy is leterhelt gyermekvédelmi alapellátás. De olyan is van, hogy súlyos veszélyeztetettség esetén marad el a jelzés, pusztán azért, mert az illető nem tudta, hogy ő is jelzőrendszeri tag. Vagy nem tudta, hogy nemcsak jelzőrendszeri tag tehet gyermekvédelmi jelzést. Vagy hogy egyáltalán létezik ilyen lehetőség.
A gyermekvédelem egyre inkább reflektorba kerül, és úgy éreztük, erre reagálnunk kell. A képzés során újra előkerült az „igény vagy szükséglet” kérdése. Ha valaki a buszon látja, hogy egy felnőtt megüti a gyereket, arra van igénye, hogy valaki elmondja neki: most, ebben a pillanatban mit tehet. Ha valaki tudja, hogy a szomszédban hónapok óta bántalmazás zajlik, azt szeretné tudni, hogyan segíthet. Erre is reagálunk – ez a képzésünk tartalmazza a legtöbb esettanulmányt, és a legtöbb gyakorlati példát.
Emellett pedig válaszolunk a mélyebb szükségletekre is. Hogy a felelős felnőttek értsék a bántalmazás dinamikáját, értsék a rendszert, és legyenek magabiztosak, tudással felvértezve. Hogy ha legközelebb valami olyat tapasztalnak, ami nem oké, akkor ne legyenek egyedül a kérdéseikkel.
A „Figyelj, kérdezz, szólj!” egy ingyenesen elvégezhető képzés. Mi alapján dől el, hogy egy képzés ingyenes-e vagy sem?
Ez sok mindentől függ. Az akkreditált képzéseink például komoly anyagi és szakmai ráfordítással járnak – nemcsak a hivatalos jóváhagyás költségei, hanem a fejlesztés, szakértői munka, adminisztráció is hónapokat vesz igénybe. Ezeket nem tudjuk térítésmentesen adni, mert egyszerűen nem fenntartható.
Ugyanakkor vannak olyan témák, amelyekről azt gondoljuk: társadalmi szinten is kulcsfontosságú, hogy mindenkihez eljussanak. Ilyen a „Figyelj, kérdezz, szólj!”. Ezért ezt a képzést mindenki számára ingyenesen elérhetővé tettük.
Hogy ezek a lehetőségek fennmaradhassanak, szükségünk van támogatókra. Aki megteheti, segíthet bennünket – így biztosíthatjuk, hogy a jövőben is tudjunk új képzéseket fejleszteni.
Az idén nyáron azonban minden képzést ingyenesen elvégezhet bárki. Mi volt ennek a döntésnek az oka, és élnek-e a szakemberek, felelős felnőttek a lehetőséggel?
A döntés mögötti okokról egy teljes cikket lehetne írni – és szerencsére Györgyi kolléganőm ezt meg is tette. Ide kattintva mindenki elolvashatja a csodálatos adománygyűjtő kampány történetét, amelyhez annyi ember csatlakozott, hogy minden álmunkat felülmúlta. Szerettük volna valamilyen formában megköszönni a több ezer ember támogatását, így augusztus 31-ig minden képzésünket ingyenessé tettük.
Reméltük, hogy népszerű lesz ez a lehetőség – de arra nem számítottunk, hogy három hét alatt több mint 3500 felelős felnőtt regisztrál majd az Akadémiára. És minden nap nézzük, számoljuk a regisztrációkat – sosem fogjuk megunni.
A közelmúltban egy igen rendhagyó akkreditált képzés is elindult az Akadémián – az ügyvédeknek szóló „Gyerekjogi esetek”, amelynek formája vodcast. Miért éppen így, és hogyan született az ötlet?
Tapasztalataink szerint az ügyvédek a rövid, videós mikromodulokat részesítik előnyben. Kevés idejük van e-learningekre, személyes jelenlétre pedig szinte semmi. Ezért a holdudvarunkban lévő ügyvédeknek kiküldtünk egy felmérést, hogy miről és milyen formában tanulnának szívesen. A vodcasttel mind a formai, mind a tematikus igényekre reagáltunk.
A Jalsovszky Ügyvédi Irodával – pro bono partnerünkkel – közösen készítettük el az anyagokat. Emellett ők a gyerekjogi tanácsadásban is partnereink, így pontos rálátásuk van arra, miben vannak a gyerekek körüli felnőttek.
Három adás készül, ebből kettő már elérhető. Az első a gyerekjogi eseteket járja körül – három különböző példán keresztül, a gyermeki szükségleteket és jogi szempontokat egyaránt figyelembe véve. A második adás a gyermekvédelmi jelzőrendszer és az ügyvédi titoktartás összefüggéseit vizsgálja. Ebben Kiskorú Kollégáink is megszólalnak, fontos szempontokat hozva. A harmadik adás alapját egy nemzetközi kutatás adja: azt vizsgáljuk, hogy különböző országok büntető törvénykönyveiben hogyan nevezik a gyermekpornográfia tényállását.
Együtt kidolgoztunk egy jogszabály-módosítási javaslatot is, hogy a „gyermekpornográfia” helyett a „gyermekekkel szembeni szexuális visszaélésről készült tartalom” szerepeljen a Btk.-ban. A harmadik adás erről szól majd. Minden képzés egy órás, és egy kreditpontot ér.
A stúdiót a Ringier biztosítja – és felemelő látni, mennyire proaktívan, támogatóan vesznek részt benne mindannyian.
Mi az a három szó, ami – ha visszatekintesz a beszélgetésünkre – eszedbe jut?
Hogy mit viszek magammal? Azt, hogy jó, azt, hogy amiben vagyunk az egy közös tanulás, és a megengedést.
Ha most lenne három kívánságod az Akadémiára 2025-ben, mik lennének ezek?
- Kapjon sok visszajelzést – ez nagyon fontos ahhoz, hogy a jövőben valóban a legszükségesebb irányba tudjuk formálni a képzéseinket.
- Tudja felismerni, mikor van ideje megállni. Hogy ne csak menjen előre, hanem néha meg is álljon, levegőt vegyen, visszanézzen, és ünnepelje azt, amit már elért.
- Merjen hinni benne, hogy nem kell mindig újat létrehozni ahhoz, hogy értéket adjon. Hogy néha az a legnagyobb ajándék, ha hagyjuk beérni, amit már elültettünk – és bízunk benne, hogy idővel kinő, magától.
