Akikre a reflektorfény vetül, és akikre nem

2024 február elején történtek kiindulópontja lesz-e a gyerekvédelemben évtizedek óta hiányzó változásnak? Egy olyan változásnak, amelyben a döntéshozók nem csak egyes esetek megoldását, hanem az egész rendszer működését és mindenek előtt a gyerekek helyzetének javulását, jogainak tényleges biztosítását tűzi ki célul.

Hintalovon

2024.02.12.

Abban mindannyian egyetértünk, hogy a gyerekek különleges védelemre szorulnak. Az őket védő jogszabályok azért vannak, hogy azokat kivétel nélkül mindenki, mérlegelés nélkül betartsa. Abban már nem mindannyian értünk egyet, hogy pontosan mi az, amitől a gyerekeket meg kell védeni, és melyek a gyerekvédelem legsúlyosabb problémái.

Az elmúlt héten reflektorfénybe kerültek ezek a legsúlyosabb problémák, azok az óriási lyukak, amelyek a gyerekvédelem egész rendszerén tátonganak. Arról, hogy hogy milyen súlyos, régóta fennálló rendszerszintű problémák, emberi mulasztások és  bűnök teszik sok esetben egy életre traumatizálttá a szakellátásban élő gyerekeket, már nagyon sokat (bár soha nem eleget) lehetett olvasni és hallani a sajtóban.

A szexuális erőszak áldozatává vált gyerekekkel az esetek több mint 90 százalékában olyan személy él vissza, akivel a gyerek bizalmi viszonyban áll. Az állami gondoskodásban élő gyerekek esetében gyakran felmerül, hogy „másodrendű” állampolgárként kezeli őket a rendszer. Hátrányt szenvednek az oktatásban, a tehetséggondozásban, az életkezdési lehetőségekben – és általában ezek a problémák „láthatatlanok” a társadalom többi tagja számára. 

Részlet a 2017. évi Gyermekjogi Jelentésből

Nem a gyermekvédelem a bántalmazó, hanem az a rendszer, amely ezt fenntartja. Fontos ezt kimondani, a gyerekvédelemben élő gyerekek és a velük dolgozó legtöbb szakember védelmében. Ugyanakkor azt is ki kell mondani, hogy a gyerekek bántalmazása megtörténik. Sokkal többször, mint ahány esetről olvasunk, vagy hallunk.

A rendszer úgy bántalmaz, hogy nem teremti meg a normális működés alapfeltételeit, nem fizeti meg a gyerekekkel dolgozó munkaerőt, nem hallgat a szakemberekre, nem ad  társadalmi megbecsülést a dolgozóknak, nem biztosít rendszeres szakmai támogatást, nem ad elég pénzt a gyerekek alapvető szükségleteinek kielégítésére. Bántalmaz azzal is, hogy jogszabályi előírásként  igen, de a gyakorlatban nem szorgalmazza a bántalmazás eseteinek kivizsgálását, nem foglalkozik a prevencióval, se a gyerekek jogtudatosságának növelésével, a gyerekek bevonásával. Ezenfelül még mindig nem tudja, nem alkalmazza azt az alapvetést, hogy gyerekek bántalmazása esetén nem az a kérdés, hogy hiszünk-e a gyereknek, vagy sem, hanem az, hogy komolyan vesszük amit mond, és kivizsgáljuk az általa elmondottakat. Annak ellenére, hogy a gyerekeket jogszabályi szinten az a különleges védelem illetné, amelyre a közéleti hírekben is igyekeznek rendszeresen hivatkozni, mégis a gyerekvédelem és az oktatás az a két terület, ahol olyan emberek, akik gyerekeket bántanak, szabadon és gyorsan váltogathatják az intézményt, ahol dolgoznak. Mert az esetek többségében nem indul eljárás ellenük, mert nincs nyoma a bántalmazásnak, csak közös megegyezés és hallgatás van. Könnyebb az intézménynek, könnyebb a dolgozónak,  miközben végtelenül veszélyes és káros a gyerekeknek.

Egy-egy nagy nyilvánosságra kerülő ügy kapcsán általában a gyermekvédelmi rendszer legutolsó láncszemét (védőnőt, családsegítőt, szociális munkást) vonják felelősségre, és rúgják ki. Ritkán történik meg az eset rendszerszintű vizsgálata, a következtetések levonása, és az ebből leszűrt prevenciós elemek beépítése a működésbe. Ahogyan most a rendszer legfelső láncszemének kilépése sem oldja meg az eredeti problémát. Egyetlen kérdést válaszol csak meg: hogy a nagy nyilvánosság előtt relativizálni a gyerekekkel szembeni erőszakot, a szexuális bántalmazás bűncselekményét, pozícióvesztéssel jár. A szomorú tanulság, hogy csak a nagy nyilvánosság elérése hoz bármiféle változást. De mi fog változni a gyerekvédelemben?

2024. február fontos kiindulópontja kell(ene), hogy legyen annak a változásnak, ami a gyerekvédelemben évtizedek óta hiányzik. Egy olyan változásnak, amelyben a döntéshozók nem csak egyes esetek megoldását, hanem az egész rendszer működését és mindenek előtt a gyerekek helyzetének javulását, jogainak tényleges biztosítását tűzi ki célul.

További tartalmak a témában

Szeretnél az elsők között értesülni az újdonságokról?

Legyél Te is rendszeres adományozónk!

Már egyszeri támogatással is nagyon sokat segíthetsz, a havi 5000 forint rendszeres támogatás pedig nagyságrendileg teszi jobbá, kiszámíthatóbbá az Alapítvány mindennapi életét!
Havi
Clear

Legfrissebb híreink

Letölthető anyagaink

Online konzultáció gyerekekkel

Milyen szempontokt érdemes figyelembevenni, ha egy gyerekekkel, virtuálisan, online tartunk megbeszélést? Ajánlás szakembereknek.

Szülői kommunikáció váláskor – 5 lehetőség a nézeteltérések békés lezárására

A válás nem a gyerek döntése, de érinti őt, ezért fontos, mit tudunk tenni szülőként azért, hogy a lehető legkevésbé sérüljön.

Mik azok a gyermekjogok

Mik azok a gyerekjogok? – Plakát

Plakátunkon sorra vesszük a gyerekek jogait, ha ismered a jogaidat, akkor tudod tisztelni mások jogait is!

Cikkajánló

×
×

Cart