Úgy tűnik, minden hibátlan 

A gyerekek is megdolgoznak a sikerért, és lehet, hogy talán elérik céljukat, és elismert művésszé válnak. De nincs az a cél, amiért feláldozhatjuk a gyerekkorukat. Mi, felnőttek felelősek vagyunk értük. Rajtunk múlik, hogy boldog felnőttekké válnak-e.  
Űgy tűnik minden hibátlan

Hintalovon

2022.09.19.

A színpadon karcsú, mégis erős táncosok, energikus, ugyanakkor finom mozdulatok, gyönyörű zene – minden adott, hogy rabul ejtse a nézőt. A balett az egyik legszebb, legharmonikusabb mozgás. A táncosok láttán nem is értjük, hogyan képesek a gravitáció törvényére rácáfolva mozogni, táncolni, hajlongani, egyáltalán, létezni a színpadon.  

De hogy mi történik a kulisszák mögött? Arról alig tudunk valamit. A táncosok sem nagyon beszélnek róla, ritkán hallani, mi mindent kell átélniük, mire művészekké válnak.  Csak néha hallani a balettet közelről ismerő szereplőktől (pl. itt, itt, vagy itt), hogy nem ritka körükben a hatalommal való visszaélés, a bántalmazás különböző formái, a testszégyenítés és a megalázás. 

Ahogy ez történt 2019-ben a Bécsi Állami Operában is. Ausztria vezető Balettakadémiájának egyik koreográfusát, balettigazgatóját és művészeti vezetőjét is felmentették tisztségéből az intézményben előforduló durva oktatási módszerek és bántalmazás miatt. A fizikai, érzelmi és szexuális visszaélés mellett az intézmény vezetése nem figyelt a próbák és az előadások alatti, illetve az iskolai teljesítmény okozta nyomásra, a gyerekek egészségére. A botrány kitörése után minisztériumi bizottságot hoztak létre a történtek kivizsgálására. A jelentés szerint csorbult a gyerekek védelemhez és biztonsághoz való alapvető joga, nem működött megfelelően az oktatás és a nevelés gyerekközpontú gyakorlata, és hiányzott egy átfogó gyermekvédelmi koncepció. Mindebből látszik, hogy miután fény derült a súlyos hiányosságokra és a diákok jóllétét veszélyeztető gyakorlatokra, a vizsgálat valódi kérdésekre kereste a választ. Hogy ne fordulhasson elő a jövőben hasonló eset, fel kellett tárni, hogy mi is történt pontosan, és azt is, hogy hogyan lehet elkerülni az ehhez hasonló helyzeteket. A legfontosabb az volt, hogy a gyerekek védelmében leszögezzenek néhány alapelvet: létrehoztak egy magatartási kódexet, amely megszabja, hogy hogyan lehet és hogyan nem lehet bánni a gyerekekkel, és ezt az intézmény összes dolgozójának alá kellett írnia. Fontos volt, hogy a diákokban is tudatosítsák, hol vannak a határaik, hogy szeressék, elfogadják és tiszteljék a saját testüket. Ezért vezették be az egészségpszichológia tantárgyat, amely nem csak a testük fizikai, hanem a mentális egészségével is foglalkozik. Összességében az opera számos lépést tett a helyzet javítása érdekében.

A bécsi eset nem egyedülálló. A botrány kirobbanása mindenhol felháborodást keltett, és végül is elindított egyfajta változást. Fontos, hogy a balettoktatás zárt világa áttekinthetőbbé váljon, hogy megnyíljon a kívülállók számára is. Persze nem azért, hogy kukkoljunk, mi minden történik ott, hanem hogy a segíteni akarás, a szolidaritás átalakuláshoz vezessen, így a bántalmazás esetei jobban megelőzhetők lesznek. Lehet, hogy elő fog fordulni hasonló eset, de fontos, hogy annak súlya és és főleg következménye legyen. Ha megváltozik a szemléletmód, akkor azok a gyerekek, akik a jövő táncosai lesznek, megmaradhatnak gyerekeknek, mert mégis csak ez a legfontosabb. 

A rendszerszintű problémák megoldásához fel kell tárni a korábbi eseteket, ugyanis sokszor előfordul, hogy egy intézményből éveken át nem jön bántalmazásról, visszaélésről hír. Ez viszont sajnos nem feltétlen jelenti azt, hogy az adott intézményben teljes mértékben garantált a tanulók védelme és biztonsága. Nem tudhatjuk, hogy a gyerekek vagy az őket körülvevő felnőttek milyen légkörben, milyen körülmények között tanulnak, dolgoznak, tudnának-e, mernének-e jelezni, ha szükség lenne rá? Nagyon fontos, hogy elég bátrak legyenek és megszólaljanak az áldozatok, hogy saját maguk meséljék el a történteket, de ez önmagában kevés. A szervezeti kultúrát kell megváltoztatni, ez pedig csak akkor sikerülhet, ha szembenézünk a valósággal, és végig gondoljuk, hogy mit lehet tenni a gyerekek nagyobb biztonságáért.

Ha nem  is tudunk konkrét, megtörtént esetről, akkor is érdemes néhány dolgot tisztáznunk A következő kérdéseket érdemes feltennünk, ha az intézmény, a szervezeti kultúra működésmódját szeretnénk megismerni.

1.      Mi a bántalmazás?

Akkor tudjuk megvédeni a gyerekeket az erőszaktól, ha tisztában vagyunk vele, mi számít bántalmazásnak. A visszaélést, az erőszakot csak akkor vesszük észre, ha ismerjük a jeleit, ha tisztában vagyunk a megnyilvánulási formáival. Ez a gyerekekre éppen úgy vonatkozik, mint a felnőttekre. Az információ, a tudás jelenthet igazi védelmet a bántalmazó viselkedéssel szemben.  

2.      Mondhatnak nemet a gyerekek?

A gyereknek alapvető joga és érdeke, hogy bizonyos helyzetekben nemet mondjon. Csak az a gyerek tanul meg döntéseket hozni és határokat szabni, akár a saját testével kapcsolatban is, aki képes nemet is mondani. A nemet mondás egyet jelent a biztonsággal. 

3.      Lehet gyerekkora a gyerekeknek?

A gyerekek elsősorban gyerekek, a tánc és az élsport viszont sokszor lehetetlenné teszi, hogy megélhessék a gyerekkorukat. Az edzések, a próbák, a tanulás körforgásában elveszhet a pihenő- és a szabadidő, a kötetlen játék ideje. Pedig a ’munka’ és a pihenés helyes arányának megtartása a gyerekek fejlődésének egyik fontos záloga. Ha viszont a munka túlsúlyba kerül, a gyerekek teste nagyon hamar egy bizonytalan cél elérésének eszközévé válhat. A tánc világában a felnőttek hajlamosak elfelejteni, hogy ők mégis csak gyerekek, ennek ellenére ugyanazzal a mércével mérik a teljesítményüket, a fejlődésüket, mint a felnőttekét. Pedig csak akkor lehetnek sikeres és egészséges felnőttek, ha nem tesszük boldogtalanná a gyerekkorukat.

A másik fontos kérdés a tánc és az élsport esetében az érintés. A gyerekeknek meg kell ismerniük a saját testüket, a határaikat, és adott esetben nemet is kell tudni mondaniuk. Beszélni kell arról velük, hogy csak akkor és az érintheti meg őket, akinek megengedik. Ha nem szeretnék, akkor azt bármikor jelezhetik a tanáraiknak, maguk dönthetnek arról, hogy szeretnék-e, ha megérintenék őket vagy sem. Az érintés az oktatás és a baleset megelőzésének eszköze is, így fontos ezeket a kérdéseket tisztázni. Érdemes beleolvasni a Magyar Táncművészeti Egyetem szabályzatába, amely a fizikai érintkezésre jó példa: itt.

4.      Mit tehetünk a gyerekek biztonságáért?

Akár a családban, akár máshol, mindig a felnőttek felelősek a gyerekek biztonságáért. Egy intézmény esetében ez azt jelenti, hogy képzéseket is szervezhet a dolgozóinak a gyerekek védelméről és biztonságáról, így biztosítva a tanulók jóllétét. Fontos, hogy a megfelelő szakemberek megfelelő feladatokat, megfelelő felelősségi köröket kapjanak, mert ez is hozzájárul ahhoz, hogy a gyerekek megfelelő fizikai és mentális egészsége ne szenvedjen csorbát.

A testi és lelki egészséghez, az emberi méltósághoz való jog az oktatás valamennyi szereplőjét, így a diákokat is megilleti. A gyerekeket nevelő és oktató intézményeknek úgy kell működnie, hogy mindig szem előtt tartsák a gyerekek érdekeit, és hogy ne okozzanak kárt, hanem védjék őket. A balettoktatással foglalkozó intézmények között is egyre több rendelkezik olyan irányelvvel vagy szabályzattal, amely a hozzájuk járó gyerekeket védi (néhány példa itt, itt és itt,). Ez az átláthatóság az alapja annak, hogy az adott intézményben érvényesülhessenek a gyerekek jogai.

A tánc a jelen művészete. De a jelen könnyedsége mögött a múlt sok-sok befektetett energiája, munkája, elhivatott gyakorlása rejlik, és kérdés, a jövőben is érvényes lesz-e a darab. Az előadás, a táncosok ugyan a szemünk előtt mozognak a színpadon, de azt nem láthatjuk, mi mindenen mentek addig keresztül. A gyerekek is megdolgoznak a sikerért, és lehet, hogy talán elérik céljukat, és elismert művésszé válnak. De nincs az a cél, amiért feláldozhatjuk a gyerekkorukat. Mi, felnőttek felelősek vagyunk értük. Rajtunk múlik, hogy boldog felnőttekké válnak-e.  

Stáhly Katalin

A szerző pszichológus, a Hintalovon Alapítvány Nemecsek Programjának vezetője

A véleménycikkeket gyermekvédelemben dolgozó szakértők írják, azonban nem feltétlenül tükrözik a Hintalovon Alapítvány hivatalos álláspontját. 

Az eredeti cikk a wmn.hu oldalán jelent meg.

További tartalmak a témában

Űgy tűnik minden hibátlan

Úgy tűnik, minden hibátlan 

A gyerekek is megdolgoznak a sikerért, és lehet, hogy talán elérik céljukat, és elismert művésszé válnak. De nincs az a cél, amiért feláldozhatjuk a gyerekkorukat. Mi, felnőttek felelősek vagyunk értük. Rajtunk múlik, hogy boldog felnőttekké válnak-e.  

hogyan legyünk jobb szülők

(Nem csak) sportoló gyerekek szüleinek

 

Az iskolai bántalmazás sosem magánügy

Ahol sokan vannak együtt, ott óhatatlanul kialakulnak konfliktusok, melyek hamar bántalmazássá alakulhatnak. Mit tehetünk a bántalmazást megelőzéséért?

Az én szülésem, a mi családunk

 

Szeretnél az elsők között értesülni az újdonságokról?

Legyél Te is rendszeres adományozónk!

Adományoddal hozzájárulhatsz a Hintalovon folyamatos működéséhez, és fejlődéséhez, így még több gyermeknek tudunk segíteni.
Egyszeri

Legfrissebb híreink

Letölthető anyagaink

Ismerd meg a jogaidat! Gyerekjogokról gyerekeknek

18 éven aluli vagy és mindig csak a kötelességeiddel jönnek? Ismerd meg a jogaidat is, ez a kiadványunk neked szól! A gyerekjog világnézet:)

Médiaszereplés alapelvei gyerekeknek

Hogyan bánhat a gyerekkel egy riporter? Mire érdemes figyelni, ha gyereked médiaszereplésre készül? Töltsd le gyerekeknek szóló anyagunkat!

Hintalovon termosz

Hintalovon termosz

Támogasd munkánkat, vidd magaddal üzeneteinket! Legyél te is Hintalovas és tarts velünk!

Cikkajánló

×
×

Cart