(Nem csak) sportoló gyerekek szüleinek

hogyan legyünk jobb szülők

Hintalovon

2022.09.15.

Amikor egy sportoló gyerek azt mondja, hogy ő nem akar edzést kihagyni, nyerni szeretne, nem eszik ma többet, mert ügyel a súlyára, nem akar pihenni, inkább otthon is edz, minden versenyre el akar menni, akkor lehet, hogy egyszerűen csak ilyen. 

Élvezi a sportolást, szereti, hogy sikeres, tudja, vagy épp tanulja saját határait, miközben fejlődik. Fejlődik a teste, a jelleme, a személyisége. Lehet, hogy épp a sportban találja meg önmagát. Lehet, hogy épp ebben van sikerélménye, ha esetleg másban kevésbé. Az is lehet, hogy valódi tehetség, és örül, hogy ennek utat talál. Segítséget kap a kibontakoztatáshoz, nem gátolja senki és semmi. Vagy épp gátolja, mert nem könnyű gyerekként versenyszerűen sportolni, de ő leküzdi ezeket a gátakat is. Örömmel sportol és versenyez. Ha még nagyobb szerencséje van, akkor olyan támogatást kap otthonról, a szüleitől, akik úgy támogatják, ahogyan az neki jó. Nem saját elmulasztott lehetőségeiket szeretnék a gyerekben látni és megvalósítani.

Amikor egy gyerek azt mondja, hogy ő nem akar edzést kihagyni, nyerni szeretne, nem eszik ma többet, mert ügyel a súlyára, nem akar pihenni, inkább otthon is edz, minden versenyre el akar menni, akkor lehet, hogy nem a saját útját járja. 

Előfordulhat, hogy valakinek nagyon meg akar felelni. Önmagában a megfeleléssel és az elvárások teljesítésével nincs baj, csak akkor, ha ez hosszabb távon nem okoz örömet, sőt, inkább szenvedéssel jár. Ugyanakkor nagyon nehéz felismerni, hogy valami nincs rendben, amikor a gyerek tényleg azt mondja, hogy szeret edzésre, minden hétvégén meccsre, versenyekre járni. Hogyan derítsük ki, hogy tényleg ő szeretné ezt, vagy valaki más?

Hogyan legyünk jó, vagy jobb sportszülők?

Talán a legfontosabb azt a kérdést tisztázni, hogy miért sportol a gyerek. Lehet, hogy már ebbe nőtt bele, ezt látta maga körül, hogy a szülei sportolnak, és más kiskorától az élete része a sport. Amikor azonban komolyabbra fordul a dolog, rendszeresen edzésre és meccsekre, versenyekre kell járni, érdemes újra feltenni ezt a kérdést: valóban ez az a sportág, ami a gyereknek (személyiségének, testalkatának) való? Az is lehet, hogy a szülők nem sportolnak, de szeretnék, ha gyerekük megvalósítaná, mindazt ami nekik nem sikerült. Persze lehet, hogy a szülők csak egyszerűen szeretnék, ha a gyerekük sportolna, és ez jó dolog. Mindaddig jó, amíg rendszeres kommunikáció van a gyerek és a szülő között arról, hogy mi a cél. Érdemes gyakran beszélgetni vele arról, hogy hogyan érzi magát az edzéseken. Érdemes csak figyelni a stressz és a szorongás jeleit, amiből arra következtethetünk, hogy talán ő nem ezt akarja. 

Nem mindig könnyű úgy támogatni a gyereket, ahogyan szüksége van rá. Mert minden gyerek más, minden gyereknek másfajta támogatásra van szüksége. Hogy kiderüljön, hogy a gyerek miért sportol és milyen célja van ezzel, ahhoz nagyon fontos a nyílt és őszinte kommunikáció. Ha már a sportolás kezdetén eltérő célja van a gyereknek és szülőnek, akkor ott több konfliktus és nehézség adódhat, amit nehéz később feloldani.

Fontos a szülőnek magának is megfogalmazni, hogy neki miért fontos az, hogy a gyereke sportoljon. Minden szülő örül annak, ha a sikeres gyereke fénye rá is vetül, hiszen ez bizonyítéka annak, hogy valamit jól csinált. A siker azonban nagyon sok összetevőből áll, és eltérhet, hogy ki mit tart sikernek. Jó, ha a gyereket önmagához, korábbi teljesítményéhez mérjük, semmiképp nem másokhoz és legfőképp nem magunkhoz. Szintén nehéz megtalálni azt az egészséges mértéket, amit és amennyit elvárhat egy szülő a gyerekétől. 

Az élsportoló gyerek szüleinek extra terheket kell vállalnia, mindenféle tekintetben. Ezeknél a gyerekeknél még kiemelkedőbb szerepe van annak, hogy a szülő és az edző között valódi kommunikáció és együttműködés jöjjön létre a gyerek érdekében. A szülő már nem egyedül koordinálja a gyerek fejlődését, megfelelő teret kell adnia ebben az edzőnek és más sportszakembereknek. Ez sokszor nem könnyű, hiszen a szülőnek meg kell bíznia az edzőben, hogy ő ugyanúgy a gyerek érdekét és fejlődését tartja szem előtt, mint ő.

A támogató, odafigyelő szülői attitűd nagyban segíti a gyereket abban, hogy felismerje saját igényeit, megfogalmazza saját célját. Az érzelmi biztonságban növekvő gyerek jobban tud nemet mondani, a saját határait megjelölni, és segítséget is bátrabban kér.

Amire a sportoló gyerekeknek (is) szüksége lehet, az elfogadás, sok-sok biztatás, kevesebb kritika, a szülő tudatos magatartása (különösen versenyeken, meccseken), olyan visszajelzés, amiből építkezni tud, és az az érzés, hogy ő úgy jó, ahogy van.

20 segítő mondat sportoló gyerek szüleinek

A sportoló gyerek szülei önismereti úton is járnak. Nem könnyű ez sem, nem is megy egyik napról a másikra, de bele lehet tanulni és néha érdemes segítséget kérni.

Most, hogy már sokat tudunk arról, hogy hogyan legyünk jó, vagy jobb sportszülők, álljunk meg egy pillanatra.

Van olyan, amikor arra keressük a válaszokat, hogyan legyünk jó, vagy jobb sportszülők, néha pedig a pokolba kívánjuk az ilyen listákat, mivel általában (esetleg pont most, vagy sokszor) azzal  szembesítenek, amiben nem vagyunk olyan jók. 

A sportoló gyerek szüleit számtalan tanáccsal látják el, hogy hogyan legyen jó sportszülő. Persze a tanácsok mindig hasznosak, és van olyan, amikor épp erre van szüksége a szülőnek. Bár lássuk be, erre van a legritkább esetben szüksége. Mert egyszerre egy (vagy több) sportoló gyerek szülője, akik még zenét tanulnak, iskolába járnak és számtalan más fontos dolgot csinálnak.

A szülő mindig azzal az oldalával van jelen, amelyikre épp szükség van. Van a tízóraikészítő, az iskolába kísérő, a házifeladatban segítő, a mindentmegoldó, az edzésre beirató, a versenyen aggódó, a fogadóórán mélyen hallgató, a mesét olvasó. Ez a szuperképességű, rendkívül sokoldalú szülő nagyon sok tanácsot kap az oldalai és képességei javítását illetően. Mikor kitől, mikor milyen módon. A gyerektől, aki nem eszi meg a gondosan (vagy csak sietősen) elkészített tízórait a suliban. Az edzőtől, hogy miért késik el mindig a gyerek az edzésről, hogy a tagpénz befizetésének késését már ne is említse. A matektanártól, hogy ez nem lesz elég a felvételi teljesítéséhez, a zongoratanártól, hogy kellene már az a zenefüzet így december körül, majd újra a gyerektől, aki a vacsorát sem szeretné megenni és a kedvenc pulcsija se lett kimosva, pedig megígérte az a szupermen szülő. 

Minden szülő egy tányérpörgető zsonglőr, aki egész nap pörgeti azt a rengeteg sok tányért maga körül a rengeteg sok kezével. Vigyázva, hogy le ne essen egy se közülük. És persze azok a fránya tányérok leesnek. Szinte minden nap, egyszerre több is. 

Respekt minden szeptemberi évkezdésen épp túllévő szülőnek. Most már csak az edzéseket, és a különórákat kell összehangolni gyerekenként a buszmenetrenddel és az ovis gyerek hazahozatalával, a saját és a szülőtárs munkaidejével. Vegyünk nagy levegőt, menni fog! Vagy nem. De az sem baj, őszi szünetig csak beáll egy rendszer. Mondjuk akkor meg jön az óraátállítás, és ahonnan még világosban hazajött a gyerek, most már sötétben fog, ahhoz pedig még kicsi. Akkor újratervezés, újra.

És akkor még semmit nem írtunk az olvasóvá nevelő szülőről, a kézműves szülőről, az online oktatásban jól segítő szülőről, az amúgy dolgozó szülőről sem. Most csak a sportszülőknek adtunk néhány tanácsot az elején. Minden más zsonglőrtányér leesett. Jó kis évkezdés.

További tartalmak a témában

Egy anyának állandóan dönteni kell a gyerekei életével kapcsolatban: hova járjon iskolába, mit egyen. Miért ne dönthetné el ő maga, hogy a gyerekek szerepeljenek-e a videóban, vagy sem?
2024 február elején történtek kiindulópontja lesz-e a gyerekvédelemben évtizedek óta hiányzó változásnak? Egy olyan változásnak, amelyben a döntéshozók nem csak egyes esetek megoldását, hanem az egész rendszer működését és mindenek előtt a gyerekek helyzetének javulását, jogainak tényleges biztosítását tűzi ki célul.
A gyerekek is megdolgoznak a sikerért, és lehet, hogy talán elérik céljukat, és elismert művésszé válnak. De nincs az a cél, amiért feláldozhatjuk a gyerekkorukat. Mi, felnőttek felelősek vagyunk értük. Rajtunk múlik, hogy boldog felnőttekké válnak-e.  
Szeptemberi hónap kiemelt könyve a Bookline Kids programjában Kertész Erzsi Göröngyös Úti Iskola sorozatának Hagyjatok békén! című része.

Szeretnél az elsők között értesülni az újdonságokról?

Legyél Te is rendszeres adományozónk!

Már egyszeri támogatással is nagyon sokat segíthetsz, a havi 5000 forint rendszeres támogatás pedig nagyságrendileg teszi jobbá, kiszámíthatóbbá az Alapítvány mindennapi életét!
Havi
Clear

Legfrissebb híreink

Letölthető anyagaink

Tüntetni készül a gyereked?

A gyerekeknek is joga van tüntetésen kifejezni a véleményét. 15 pontban összegyűjtöttük, diákként mit kell tudnia a tüntetésekről.

Mitől jó a digitális oktatás: tippek gyerekektől tanároknak

Tudd meg, hogy a gyerekek szerint mi teheti jobbá a digitális oktatást, válassz alábbi adományösszegek közül és töltsd le tanároknak szóló tippjeinket!

gyerekek a jogi eljárásokban

Gyerekbarát anyagok jogi eljárásokhoz

A felnőttek felelőssége, hogy a gyerekeket tájékoztassák a jogaikról a jogi eljárásokban. A gyerekbarát anyagok érhetőbbé teszi a gyerekeknek mi fog velük történni egy jogi eljárás során.

Cikkajánló

×
×

Cart