Hogyan segíts jól? – sorozatunkban abban igyekszünk segíteni, hogy mit tehetünk a jelenlegi háborús helyzetben a gyerekek védelme érdekében. A cikk szerzője, Németh Barbara, a Hintalovon Gyerekrészvételi Programjának vezetője.
1. Információ = Biztonság
Az információ véd, a tabusítás védtelenné tesz. A hiányzó információkat a gyerekek saját fantáziájukkal egészítik ki, esetleg nem megbízható forrásból tájékozódnak. A felnőttek segíteni tudnak a gyerekeknek értelmezni az eseményeket, a híreket és eligazodni a sokféle információ között. Nem baj, ha nem tudjuk a választ, kérjünk időt, nézzünk utána. Nem kell érteni mindenhez. Arra figyeljünk, hogy az adott gyerek, gyerekek számára mi lehet releváns – ebben meg ők segítenek a felnőtteknek a legjobban.
2. Odafigyelés = Biztonság
Csak az odafigyeléssel tudjuk felmérni, mi foglalkoztatja, aggasztja a gyerekeket. Hallgassuk meg őket, figyeljük meg, mit csinálnak, milyen zenét hallgatnak, mit játszanak. Ez mind informál minket arról, hogy vannak. Az odafigyeléshez az kell, hogy elég időt töltsünk együtt. Nem egymás mellett, hanem együtt. Vegyük figyelembe, hogy mikor van ránk szükségük, és hogyan. Beszélni szeretnének, vagy az esik nekik jól, ha elterelhetik a figyelmüket. Másrészt, bár a menekültek megsegítéséért tett erőfeszítéseinkkel jó példát mutatunk a gyerekeknek, ne feledkezzünk meg azokról sem, akik jóllétéért elsődlegesen felelünk – a saját gyerekeinkről.
3. Együttlét = Biztonság
Biztosítsuk a gyerekeket arról, hogy bármi történjék, ott vagyunk nekik. Ne hagyjuk, hogy egyedül érezzék magukat, se fizikailag, se lelkileg. Ez sokszor csak annyit jelent, hogy legyünk elérhetőek számukra. Szervezzünk közös programot, kiránduljunk, társasozzunk, süssünk, sportoljunk együtt. Egy-egy bensőséges pillanatnak gyógyító ereje van, adjunk teret erre – a gyerekeknek is és magunknak is.
4. Beszélgetés= Biztonság
A háborúról, menekülőkről szóló képek, tudósítások félelemkeltők lehetnek a gyerekek számára, főleg a kisebbeknek. Nehezen elkerülhető, hogy a mostani helyzetben ne lássa ezeket a híreket vagy ne halljon különféle történeteket a háborúról és a következményeiről. Nagyon fontos, hogy ne hagyjuk őket egyedül ezekkel, beszélgessünk róla. Ha szavakba öntjük vagy közös rajzolással, közös játékkal fejezzük ki az érzéseinket, az segít megfoghatóbbá, uralhatóbbá tenni azokat. Sokféle gátja lehet annak, hogy nehezen beszélünk velük a háborúról, az aktuálpolitikai kérdésekről: például nem érezzük magunkat eléggé tájékozottnak, érzelmileg erősnek, vagy tartunk mások véleményétől. Beszélgessünk ezekről szülőtársunkkal, pedagógus kollégáinkkal, felnőtt barátainkkal, és keressünk együtt megoldást arra, hogyan támogathatjuk ebben egymást.
5. Elfogadás = Biztonság
A gyerekek körében végzett saját kutatásunk is alátámasztja: ahhoz, hogy a gyerekek biztonságban érezzék magukat, elsősorban arra van szükségük, hogy elfogadják őket olyannak, amilyenek. Őket, a gondolataikat és az érzéseiket is. Az ítélkezés, a megkülönböztetés és a kirekesztés bármely formája aláássa a gyerekek biztonságérzetét.
Előfordulhat, hogy a gyerekek jobban feszegetik a határokat, játékaikban fokozottabban megjelenik az erőszak. Tiltás, büntetés helyett arra keressük a választ, hogy miért viselkedett így a gyerekünk, mit szeretnénk megtanítani ebben a pillanatban, és hogyan taníthatjuk ezt meg a legjobban. Az is előfordulhat, hogy valakit nem érint meg annyira a háború. Ne erőltessük a beszélgetéseket, hagyjuk, hogy a gyerekek válasza, érdeklődése vezessen minket. Fogadjuk el, hogy más ütemben, másként éljük meg ugyanazt a helyzetet, és tiszteljük azt, ahogyan ezt ők teszik.
6. Erőszakmentesség = Biztonság
A minket körülvevő erőszakos események bennünk és a gyerekekben is indulatokat szülhetnek, frusztrációt okozhatnak. Természetes, hogy ebben a helyzetben türelmetlenebbek, ingerlékenyebbek vagyunk. Ugyanakkor ez sem jogosít fel arra senkit, hogy bántsa a másikat. Figyeljük meg, hogy a saját életünkben miként van jelen az erőszak, és hogyan szabályozzuk, vezetjük le az indulatainkat. Az erőszakkal szembeni küzdelmünknek saját magunkkal kell kezdődnie. Jót tehet például egy kis testmozgás, séta, sportolás, takarítás, a légzésünkre való összpontosítás, de egy baráti beszélgetés is. Ne sajnáljuk attól az időt, amiről tudjuk, hogy segít megnyugtatni magunkat és összerendezni a gondolatainkat. A gyerekeknek is meg kell adni erre a lehetőséget, nekik is segít, ha levezetik mozgásban, alkotásban, kikapcsolódásban az érzéseiket, indulataikat. Ha úgy érezzük, hogy nehezen bírkózunk meg (mi vagy a gyerekek) az indulatainkkal, érzéseinkkel, kérjünk segítséget, hívjuk a lelkisegély vonalakat.
7. Kontrollérzet = Biztonság
A gyerekek biztonságérzete összefügg a kontrollérzetükkel. Minden apró döntés során, amikor figyelembe vesszük a véleményüket, és megtapasztalják, hogy hatással vannak a velük történtekre, ezt is erősítjük bennük. Szánjunk időt a kérdezésre, és kínáljunk döntési lehetőségeket a gyerekeknek – krízishelyzetben is. Ezzel is ellensúlyozhatjuk a kiszolgáltatottságuk miatti érzéseiket, és csökkenthetjük a szorongásukat. A döntésekbe való bevonás a menekült gyerekek esetén is megerősítő lehet. Ha például részt veszel a menekültek ellátásában, jelezd a gyerekekkel érkezők szüleinek, hogy a gyerek választhat, hogy melyik csomagot viszi el, melyik plüss tetszik neki a legjobban, melyik matracon aludna szívesen, stb.
8. Részvétel = Biztonság
Bátorítsuk a gyerekeket, hogy elmondhassák a véleményüket a háborúról, vagy ha úgy érzik, kiálljanak a háború ellen: kifejezzék szolidaritásukat, részt vegyenek az adománygyűjtésben, szervezésben. Segítsük a biztonságos véleménynyilvánítást, véleményformálást, az aktivizmusukat. Ha érdeklődnek a segítségnyújtás lehetőségei iránt, segítsünk nekik tájékozódni vagy menjünk együtt önkénteskedni.
9. Biztonság = ?
A közös pontok ellenére végtelenül egyéni, hogyan érezzük magunkat biztonságban. Tegyük fel magunknak a kérdést: „Nekem mit jelent a biztonság? És neki?”
