A Hintalovon Gyermekjogi Alapítványnak a kiskorú gyermek védelme érdekében tervezett polgári anyagi jogot és eljárásjogot érintő módosításokról készült szakmai összefoglalóját érintő észrevételei az IM Emberi Jogi Munkacsoport, Családjogi Jogalkalmazás Hatékonyságát Erősítő Munkacsoport számára
Jelen cikk a 2021. 09.24-én az IM Munkacsoportjának megküldött állásfoglalás szó szerint idézett szövege
A munkacsoportról
Mindenekelőtt üdvözöljük az újonnan felállított Családjogi Jogalkalmazás Hatékonyságát Erősítő Munkacsoport felállítását, illetve annak megkezdett működését, és a szakmai együttműködésnek lehetőségét, melynek köszönhetően nem mellőzik a társadalmi vitát ezekben a fontos témákban. Üdvözlendő továbbá, hogy a felállított Munkacsoport az elmúlt évtizedben a családjog terén hatályba lépett anyagi és eljárási szabályok kapcsán kifejezetten a jogalkalmazási tapasztalatainak elemzését tűzte ki elsődleges céljául, melynek során lehetősége van gyakorlati szempontból is feltárni az esetleges problémákat, ill. azok módosítására, javítására alkalmas intézkedéseket kezdeményezni. Gyermekjogi alapítványként különösen nagy örömünkre szolgál, hogy a felállított Munkacsoport által elkészített Összefoglalóban foglaltak alapján egyértelműen megállapítható, hogy kifejezetten gyermekek érdekét, védelmét szolgáló javasolt jogalkotási lépések nagyobb hangsúlyt kaphatnak.
Határidők lerövidítésének aspektusai
Nagy örömünkre szolgált az említett bíróság intézkedésére és a tárgyalás kitűzésére vonatkozó, továbbá ideiglenes intézkedés elrendelésével kapcsolatos határidők lerövidítésének kilátásba helyezése, és az erre vonatkozó tervezett módosítások. Az egyik fontos viszonylag újabb szabályozási környezet szerint a kapcsolattartást érintő határozatok végrehajtását 2020. március 1-től a gyámhivatalok helyett a bíróság előtt lehet kezdeményezni[1]. Alapítványunk 2020-as évre vonatkozó Gyermekjogi Jelentésének összeállítása során, a Központi Statisztikai Hivataltól, ill. Országos Bírósági Hivataltól kapott közérdekű adatok alapján az volt látható, hogy már az említett 2020-as jogszabály-módosítás is ígéretes hatással volt a kapcsolattartást érintő eljárások elhúzódására. Míg 2016 és 2019 között a gyámhivatalok az esetek legfeljebb egyharmadában tudták jogerősen befejezni az akkor még előttük megindított ügyeket, továbbá a bíróságok az esetek háromnegyedében jogerős döntést hoztak 2020-ban. Mindazonáltal a határidők elhúzódása a családjogi ügyekben továbbra is nehézséget jelent az egyes ügyekben érintettek számára, különösen az érintett kiskorúak vonatkozásában. Számos hátránya van az érintett gyermek legfőbb érdekére, jólétére nézve az egyes jogi eljárási folyamatok kitolódásának, valamint annak, amikor elmarad az eljárás észszerű határidőben történő befejezése.
Alapítványunk jogsegély szolgáltatása során a hozzánk került ügyekben sokszor azt tapasztaljuk, hogy az eljárások során a gyermek szükségleteit nagyon kevés esetben veszi figyelembe az eljáró hatóság. Még kevesebb hangsúly van azon, hogy az elhúzódó jogi eljárások során az évek alatt ezek a gyermeki szükségletek miként változ(hat)nak. (pl. gyakran tapasztaljuk, hogy hosszadalmas gyermekelhelyezési perekben akár több éves pszichiátriai szakvéleményeket értékelnek valid bizonyítékként a gyermek gondozási helyének meghatározásakor.) A kapcsolattartás végrehajtására irányuló eljárások során ezért kiemelten fontosnak tartjuk a gyermekek véleményének életkorukhoz és érettségüknek megfelelő mértékben történő figyelembe vételét.[2] Emellett fontosnak tartjuk, hogy a 14 év alatti gyermek véleményét is érettségi szintjének megfelelően meghallgassa az illetékes bíróság, az ENSZ Gyermekjogi Egyezmény 12. számú kiegészítő jegyzőkönyvében foglaltak figyelembe vételével. Ezért is üdvözöljük az Összefoglalóban részletesen kifejtett gyermekjogi ügygondnok jogintézményének bevezetését, hiszen így nemzetközi mintára és a pozitív gyakorlati tapasztalatoknak megfelelően egy magasabb szinten tud megvalósulni a gyermek véleményének, valódi részvételének sokkal fokozottabb figyelembevétele, jelenléte az őt érintő jogi eljárásokban, mely az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének hatályba lépése óta megkérdőjelezhetetlenül megilleti a kiskorúakat.
Közös szülői felügyelet bírósági rendezésének kérdései
Ami a közös szülői felügyelet bírósági rendezésének kérdését illeti, ezzel kapcsolatban kifejezetten a váltott gondoskodást érintő kutatási, nemzetközi és egyéb tapasztalatokra hívnánk fel a figyelmet. A közelmúltban számos kutatás látott napvilágot, amely a nemzetközi családjogi irodalom igencsak vitatott kérdéseire keresi a választ:
Vajon a gyermek legfőbb érdekét szolgálja-e a váltott gondoskodás főszabályként (megdönthető vélelemként) való elrendelése a házasság felbontásakor? A konfliktusokkal terhelt családokban is a gyermek érdekét szolgálja-e a váltott gondoskodás elrendelése a szülők egyetértésének hiányában is?
A legfrissebb kutatások többsége (Nielsen 2018, Sanford és Votruba 2018) azt igazolja – és ebben a tudományos élet képviselői szinte egyhangúlag egyetértenek – hogy a váltott gondoskodás a gyermekre nézve jobb kimenetellel bír, mintha kizárólag egyik szülőjével töltené az ideje nagy részét.
A legfrissebb kutatások többsége abba az irányba mutat, hogy a gyermekek abban az esetben is profitálhatnak a váltott gondoskodás előnyeiből, ha a szüleik közötti viszony nem együttműködő, sőt, kifejezetten konfliktusokkal terhelt. Ebből az is következik, hogy a szülők közötti konfliktusos viszony nem igazolhatja “automatikusan” a gyermek egyik szülővel való kapcsolattartásának korlátozását sem. Ez alól természetesen kivételt képeznek azok az esetek, amikor a gyermek erőszaknak, bántalmazásnak vagy elhanyagolásnak lenne kitéve.
A nemzetközi példákból kiindulva tehát megfontolandónak tűnik, hogy ahelyett, hogy konfliktusos viszonyban lévő szülőpárok esetében a szülői felügyeleti jog egyik szülő általi teljes körű gyakorlásának elrendelésével a gyermeket megfosztanánk az egyik szülőjével való bensőséges kapcsolat kialakításának lehetőségétől, a cél az lenne, hogy csökkentsük a gyermekek konfliktusoknak való kitettségét. Számos speciális támogatási eszköz áll rendelkezésre, amely segíthet a szülők közötti konfliktusok csökkentésében, ideértve a „párhuzamos szülőséget”, a terápiás célú családterápiát és mediációt, a szülői edukációs programokat és a szülői koordinációt. Jó gyakorlatnak tekinthető ezen a téren az osztrák vagy német családjogi bíráskodásban meghonosított interdiszciplináris, a családjogi konfliktusok feloldására hivatott modell is, amely a gyermek legfőbb érdekét helyezi középpontba és különféle mediációs eszközökkel a kezdeti ellenállás és ellenséges viszony felől akár eljuttathatja a szülőket a megegyezésig. Szintén említésre méltó a váltott gondoskodással kapcsolatos francia gyakorlat is, amely a szülők váltott gondoskodáshoz való jogát a gyermek legfőbb érdekének alárendelten kezeli. A francia polgári törvénykönyv ugyanis lehetővé teszi a családjogi bíró számára, hogy csak az egyik szülő kérésére, vagy a szülők egyet nem értése esetén is határozott időre elrendelje a váltott gondoskodást. Ezt követően a szülők családjogi mediáción vesznek részt, amelynek eredményeképpen vagy sikerül megállapodniuk a gyermek feletti felügyeleti jog és elhelyezés tekintetében – ez eltérhet a váltott elhelyezéstől – vagy nem tudnak dülőre jutni. Ez utóbbi esetben a családjogi bíró feladata eldönteni, hogy a gyermek érdekét szolgálná-e továbbra is a váltott elhelyezés fenntartása, vagy sem. Hasonló az ítélkezési gyakorlat Kanadában is, ahol a bíróságnak lehetősége van mindkét szülővel való azonos idő eltöltéséről dönteni abban az esetben is, ha az egyik szülő ezt ellenzi és a szülők között konfliktusokkal terhelt a viszony. Az ilyen esetekben a kanadai bíróság a gyermek legfőbb érdekére hivatkozással dönt a váltott gondoskodás elrendelése mellett. Ugyanakkor egy másik kanadai kutatásban arra a megállapításra jutottak, hogy Kanadában a váltott gondoskodás jellemzően inkább a szülők közötti megállapodás, semmint bírósági döntés eredményeképpen jön létre. A bíróságok jellemzően abban az esetben döntenek a váltott gondoskodás mellett (akár a szülők szándéka ellenére), ha a szülők közötti konfliktusos viszony alacsony szintű és a gyermekek fiatalabbak. A váltott gondoskodás továbbá összefüggésbe hozható az együttélés során tapasztalt szülői szereppel és a magasabb szülői jövedelemmel is.
Magyarországon – amennyiben mindkét szülő alkalmas a gyerek nevelésére, gondozására, ugyanakkor a közös szülői felügyelet (és a váltott gondoskodás) elrendelését valamelyik fél nem támogatja – egyre gyakrabban fordul elő, hogy a bíróság formailag ugyan az egyik felet jogosítja fel a szülői felügyeleti jog egyik szülő általi teljes körű gyakorlására, de a másik fél kapcsolattartását nem minden második hétvégében, hanem mondjuk minden teljes páros hétben határozza meg. Vagyis a két szülő a gyakorlatban váltott gondoskodásban neveli a gyermeket, formálisan a szülői felügyeleti jog az, ami különbséget tesz közöttük. Mivel a váltott elhelyezéssel kapcsolatos határozatok kutathatóságának lehetősége igen korlátozott, nehéz megállapítani, hogy a fent hivatkozott helyzetekben a bíróságok tulajdonképpen a gyermek legfőbb érdekét részesítették-e előnyben a szülők akarata ellenében, illetve milyen szempontok vezérelték döntésük meghozatalában. Ezekben a helyzetekben megfontolandó lenne a fentiekben hivatkozott progresszív, interdiszciplináris eszközöket is alkalmazó ítélkezési modellek tanulmányozása, a szülőket támogató módszerek, mediáció igénybevétele a szülők közötti konfliktusos helyzetek oldása és a gyermek legfőbb érdekében.
Jogon kívüli alternatív technikák, tudatosság növelése
Egyetértünk továbbá azzal – s Alapítványunk maga is azt vallja –, hogy sok probléma a családjog terén – különösen az érintett kiskorú érdeke szempontjából – nem feltétlenül a jogalkotás útján oldható meg elsősorban, hanem jogon kívüli alternatív technikákkal, edukálással, képzésekkel, a tudatosság növelésével. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a gyermek védelmének, továbbá a családjogi ügyek és eljárások gyermekközpontú szemléletének megvalósulása érdekében több olyan jogalkalmazási probléma is felmerült az elmúlt évek folyamán, melyeket többek között jogalkotási beavatkozási pontokkal indokolt kezelni. Ezért is üdvözlendőnek tartjuk a Családjogi Jogalkalmazás Hatékonyságát Erősítő Munkacsoport működését, melynek elsődleges feladatai között szerepelt a meglévő értékes jogalkalmazási tapasztalatok, ezen belül a felmerülő problémák összegyűjtése, elemzése, és ennek megfelelően az ezekre adható, pontosan meghatározott intézkedések meghatározása jogalkotási téren.
Jogalkalmazás nehézségei családjogi ügyekben
Természetesen, az esetek nagy részében megfigyelhető, hogy sokszor nem is maga a joganyag, hanem annak érvényesülése, azaz a jogalkalmazás jelenti családjogi ügyekben is a legnagyobb kihívást. Ennek alapvető oka az a tény, hogy az igazságszolgáltatásban dolgozó szakemberek számára hiányzik az egységes felkészültséget nyújtó, és a gyermekbarát igazságszolgáltatás követelményének megfelelő eljárást lehetővé tevő tréning, képzés, továbbképzés, rendszeres oktatás, strukturált felkészítés. Ennek hiányában a meghallgatás, a tájékoztatás, az információátadás, a képviselet – azaz maga a gyermekbarát igazságszolgáltatás – alapelvei sérülhetnek. Az Összefoglalóban említett, a jövőben külön nyilvántartásban szereplő gyermekekkel foglalkozó, velük mindennapi munkájuk során találkozó szakembereknek hosszútávon érdemes lehet már a felsőoktatási képzésébe történő gyermekközpontú, empatikus szemlélet beépítése, természetesen a már területen dolgozók specifikusabb rendszeres szakmai továbbképzése mellett. Alapítványunk bármikor készséggel áll rendelkezésre bármely a gyermekvédelemben, igazságszolgáltatás, oktatás, egészségügy, stb. területén dolgozók gyermekjogi, gyermekközpontú megközelítést elősegítő, érzékenyítő szakmai képzések, előadások és tréningek megtartásában, mely területen évek óta nagy tapasztalattal rendelkezünk, és több száz szakember képzésére volt lehetőségünk.
Jelzőrendszeri tagok kötelezettségeinek és felelősségének tisztázása
Ugyanakkor fontos kérdésként merül fel – a jogbiztonság és a normavilágosság érvényesülése érdekében – az egyes jelzőrendszeri tagokra vonatkozó kötelezettségek és felelősségek releváns ágazati jogszabályokban történő világos rögzítése. Ugyanis pozitívumként szerepelt az Összefoglalóban az is, hogy a kirendelt ügygondnok egyben gyermekvédelmi jelzőrendszeri tagként is eljár az egyes eljárások folyamán. Ez az előzetes értesítési kötelezettség egyrészről összhangban áll a gyermek legfőbb érdekével, valamint a gyermek védelemhez való jogának érvényesülésével, továbbá elősegíti a gyermekvédelmi jelzőrendszeri tagok tényleges és valódi együttműködését és információcseréjét. Fontosnak tartjuk a holisztikus szemlélet érvényesülését a gyermekek legfőbb érdekének megállapításakor. Ennek része az is, hogy a gyermeket érintő valamennyi jogi eljárás szálai összeérjenek, lehetővé téve a gyakorlatban is gyermekközpontú igazságszolgáltatás megvalósulását. E fenti kérdéseknek a megválaszolása esetén adódik lehetőség annak megállapítására, hogy mely pontokon lenne szükség a gyermekvédelmi jelzőrendszeri tagok közötti együttműködés megerősítésére. Hiszünk abban, hogy a gyermekjogi szempontok megjelenése erősíti a hatósági és bírósági eljárások minőségét, támogatja a gyermekbarát igazságszolgáltatás alapelveinek érvényesülését, és nem utolsó sorban, segíti az eljáró szakembereket, hogy érvényre tudják juttatni a gyerek mindenek felett álló érdekét.
[1] 2019. évi CXXVII. törvény
[2] Ptk. 4:148. §, amely rendelkezik a gyerek döntésekbe való bevonásáról, amelynek értelmében a szülőknek a gyermek véleményét – korára, érettségére tekintettel – megfelelő súllyal figyelembe kell venniük.
A gyermekkel való kapcsolattartásról szóló 2003. évi Európa Tanácsi egyezmény 6. cikke és a gyermekek jogainak gyakorlásáról szóló 1996. évi Európa Tanácsi egyezmény 3. cikke gyermeki jogként rögzíti a kapcsolattartást, s kiemeli a gyermek információkban való részesülésének jogát is.
