A kapcsolattartási ügyekben gyakran felmerül kérdésként, hogy a gyermekétől különélő szülőnek milyen jogai vannak, amelyeket továbbra is közösen gyakorolhat a szülői felügyeletet gyakorló szülővel. Amennyiben a kapcsolattartást megelőzően, vagy az alatt erőszak gyanúja merül fel, az alábbi általános tájékoztatót nyújtjuk a hozzánk fordulószemélynek.
Általános tájékoztató kapcsolattartási ügyben, erőszak gyanúja esetén
Alapítványunk gyermekjogi megközelítést alkalmaz, mely szerint függetlenül attól, ki keres fel minket, mi az ügyben érintett gyerekek érdekeit képviseljük.
1. A kapcsolattartás joga a gyermeket illeti meg
A kapcsolattartás minden esetben a gyerek joga (1991. LXIV. törvény 9. cikk). Joga van mindkét szülővel kapcsolatot tartani, és ahhoz is joga van, hogy szülei minden lehetséges támogatást megadjanak számára ehhez. Amennyiben a gyermek számára nem biztonságos, veszélyeztető a kapcsolattartás formája, akkor nem kell és nem is lehet a kapcsolattartásra kényszeríteni (se fizikai erőszakkal, se érzelmi ráhatással), hiszen a kapcsolattartás minden esetben a gyermek joga. A gyermekkel együtt élő szülőnek támogatnia kell, hogy a gyermek kapcsolatot tarthasson a különélő szülővel, azonban ez a támogatás nem kerülhet versengő helyzetbe azzal a szülői kötelezettséggel, hogy ami a gyermeket veszélyeztető helyzetek megelőzésére és a gyermek erőszaktól való védelmére vonatkozik. A kapcsolattartásnak nem csak fizikai formái vannak, hanem olyan alternatívák is rendelkezésre állnak, mint pl.: telefon, skype, stb.
2. Minden gyermeket megillet az erőszakmentes gyermekkorhoz való jog
Magyarországon zéró tolerancia van hatályban a gyermekbántalmazás és gyermekekkel szembeni erőszak valamennyi formájával szemben, az 1991. LXIV. törvény 19. cikk; 1997. XXXI. törvény 6.§ (5) alapján. A jogszabályi rendelkezések nem tesznek különbséget érzelmi, verbális és fizikai erőszak között , minden esetben érvényesülnie kell a gyerekek védelme alapelvének.
„Amennyiben a hozzátartozók közötti erőszaknak a gyermek is szemtanúja, azt úgy kell tekinteni, hogy ő is veszélyeztetett, mintegy a bántalmazás ellene is irányul.”- Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatósága által kiadott módszertani útmutató („MÓDSZERTANI ÚTMUTATÓA gyermekvédelmi észlelő-és jelzőrendszer működtetése kapcsán a gyermek bántalmazásának felismerésére és megszüntetésére irányuló szektorsemleges egységes elvek és módszertan”)
A szülők közötti folyamatos konfliktus a gyerek veszélyeztetése szempontjából magas kockázatú helyzetnek minősül, így a szexuális bántalmazás minősítése nélkül önmagában is súlyosan veszélyeztető kockázatnak minősül. Amennyiben felmerült a gyermekbántalmazás gyanúja, a védelem kötelezettsége elsősorban a szülőjé, másodsorban pedig a gyermekvédelmi rendszeré.
A védelem kötelezettsége számos formában érvényesülhet, attól függően, hogy milyen típusú erőszakról van szó:
- az erőszakot alkalmazó szülő tájékoztatása, figyelemfelhívás
- a pozitív (erőszakmentes) gyermeknevelési technikák megismertetése, elsajátítása•érzékenyítés az erőszak gyerekekre gyakorolt hatásáról
- támogatás az erőszakot alkalmazó szülőnek a saját szülői szerepben való megerősödés (és ezzel párhuzamosan az erőszakmentes gyermeknevelés) érdekében
- a bántalmazó, veszélyeztető helyzetek megszüntetése.
A fenti védő-óvó intézkedések egy része a szülők által is kezdeményezhető és igénybe vehető, más részük a gyermekvédelmi alapellátás (gyermekjóléti szolgálatok) kompetenciájába tartozik; és mindegyik alkalmazható és elrendelhető hatósági vagy gyermekvédelmi intézkedés keretében.
3. Bántalmazás, veszélyeztetés esetén a gyermeket az erőszaktól védjük és nem a kapcsolattartástól
Az 1. és 2. pontban ismertetett gyermekjog nem minden esetben verseng egymással, ha a kapcsolattartásoknál merül fel az erőszak gyanúja. Ahogyan az látható a 2. pontban, a kapcsolattartások során tapasztalható bántalmazás/erőszak megszüntetése nem csak a kapcsolattartások megszüntetésével érhető el. Attól, hogy mi azt gondoljuk, hogy a gyerek sérült, nem biztos, hogy így is van. Ezért nagyon fontos, hogy támogató, megerősítő, elfogadó módon viselkedjünk vele, érezze, hogy számíthat a szülőre.
Gyermekjogi szempontból nagyon fontos annak megelőzése, hogy a gyerek a kialakult helyzetben sérüljön, vagy további sérüléseket szerezzen. A kapcsolattartások idejére vonatkozó bántalmazás gyanúja minden ilyen esetben kiegészül azzal a gyermek számára veszélyeztető, bántalmazó helyzettel, hogy a szülőtársak között fennálló elmélyülő konfliktus negatívan befolyásolja a gyerekek jóllétét. Az ilyen helyzetek mielőbbi, lehetőség szerint konszenzuson és a szülők közös erőfeszítésén alapuló megoldása tehát alapvető gyermeki érdek.
Ehhez az alábbi technikákat szoktuk sikerrel ajánlani az érintett szülőknek:
- gyermekközpontú mediációs eljárás-a szülők között kialakult konfliktus feloldására, kapcsolattartás újraszabályozására
- szülő coaching-a saját szülői szerepük megerősítésére, amelybe tágabb családtagok is bevonhatók
- mindezek mellett nagyon fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek megfelelő(tényszerű) támogatást kapjanak a kialakult helyzetről
A gyerek jelzését arra, ha bántalmazás vagy erőszak éri, mindig komolyan kell venni, és mindent meg kell tenni a védelme érdekében. Gyermekjogi Alapítványként nincsen lehetőségünk megítélni, hogy történt-e bántalmazás, ennek megállapítása minden esetben az eljáró hatóságok, gyermekvédelmi intézmények dolga.
4. A gyermekeket megilleti a véleménynyilvánítás és a saját ügyben való részvétel joga
A 2013. V. törvény 4:148. § rendelkezik a gyerek döntésekbevaló bevonásáról, amelynek értelmében a szülőknek a gyermek véleményét -korára, érettségére tekintettel -megfelelősúllyal figyelembe kell venniük. Az ilyen típusú konfliktus helyzetekben a felnőtt nehézségek kerülhetnek előtérbe, de fontos lenne, hogy minden esetben a gyerek véleményét is meghallják a felnőttek.
5. A közösen gyakorolt szülői jogok
A 2013. évi V. törvény ( továbbiakban: Ptk. ) 4:173-174. § rendelkezik arról, hogy a szülői felügyeletet gyakorló szülőnek és a gyermekétől különélő szülőnek a gyermek kiegyensúlyozott fejlődése érdekében – egymás családi életét, nyugalmát tiszteletben tartva – együtt kell működniük.A szülői felügyeletet gyakorló szülőnek a gyermek fejlődéséről, egészségi állapotáról, tanulmányairól a különélő szülőt megfelelő időközönként tájékoztatnia kell, és a különélőszülő érdeklődése esetén a gyermekkel kapcsolatos felvilágosítást meg kell adnia.
Ennek fényében a külön élő szülő joga, hogy információt kérjen és kapjon gyermeke jóllétéről, lakhelyéről és tanulmányairól. A Ptk. rendelkezései értelmében (4:175.§) a különélő szülők a gyermek sorsát érintőlényeges kérdésekben közösen gyakorolják jogaikat akkor is, ha a szülői felügyeletet a szülők megállapodása vagy a bíróság döntése alapján az egyik szülő gyakorolja, kivéve, ha a gyermekétől különélő szülő felügyeleti jogát a bíróság e tekintetben korlátozta vagy megvonta. gyermek sorsát érintő lényeges kérdésnek tekintendő a kiskorú gyermek nevének meghatározása és megváltoztatása, a szülőjével azonos lakóhelyén kívüli tartózkodási helyének, huzamos időtartamú vagy letelepedés céljából történő külföldi tartózkodási helyének kijelölése, állampolgárságának megváltoztatása és iskolájának, életpályájának megválasztása.
Ha a különélő szülők egyes, a közösen gyakorolt felügyeleti jogosítványok tekintetében nem tudnak megegyezni, erről a gyámhatóság dönt.
