Az Engame Akadémia az elmúlt évben csatlakozott a NEMECSEK Programhoz és elkészítette saját gyermekvédelmi útmutatóját. Ennek kapcsán Nádas Ritával, az Akadémia oktatási vezetőjével, az útmutató megálmodójával és projektgazdájával beszélgettünk motivációról, az útmutató fontosságáról, megalkotásának folyamatáról és a gyermekvédelmi szemlélet kialakításának szükségességéről.
Ha egy asszociációs játékot játszanánk és megkérdezném tőled, hogy mi jut eszedbe arról a szóról, hogy gyermekvédelem, mit mondanál?
Elsőként persze most rögtön a projektünk jut eszembe, hiszen az elmúlt időben nagyon sokat foglalkoztunk vele és ha konkrétan az Engame Akadémiára gondolok, akkor azt felelem, hogy a gyermekvédelem az a terület, amit mi teljes komolysággal veszünk. Nálunk minden más területen megengedhető a játékosság és a kreativitás, de ezen soha. Itt meghatározott szabályok vannak.
És ha azt kérdezem Hintalovon?
Régi-régi gyerekkorok képe idéződik fel bennem, de miután nekem sosem volt hintalovam, ezért maga a szó nem kapcsol be emlékeket, ezért elsőként rögtön az Alapítványra asszociálok.
Honnan és mikor hallottál először arról, hogy létezik egy olyan dokumentum, hogy gyermekvédelmi útmutató és mi volt az első benyomásod róla?
7 évig oktatáson belül dolgoztam Angliában és ott találkoztam először gyermekvédelmi útmutatóval. Angliában ennek a dokumentumnak a megléte egy rendkívül kiemelt és fontos dolog és annak ellenére, hogy a Cambridge-i Egyetemen, ahol kutató voltam, -tehát gyerekekkel, diákokkal nem találkoztam napi szinten- , nekem is kötelező jelleggel át kellett mennem egy átvilágításon. Nagyon szerencsésnek érzem magam emiatt, mert ott kezdtem megismerni ezt a szemléletet, s hogy a gyermekjogok és a gyermekvédelem kiemelten fontos, minden olyan helyen és területen, ahol a felnőttek kapcsolatba lépnek gyerekekkel. Ez a szemlélet a sajátommá vált, úgy is mondhatnám, hogy beleszocializálódtam, majd amikor hazaköltöztem azzal szembesültem, hogy itthon nincs ilyen alapvetés a gyermekjogokat illetően. Amikor pedig az Engame Akadémiánál kezdtem dolgozni, láttam, hogy ez itt is egy hiányosság.
Egyes európai országokban az oktatási intézmények működési engedélyének kiadásának feltétele a gyermekvédelmi útmutató megléte. Te, aki egy ilyen helyen szocializálódtál erre, mit gondolsz, miért ennyire fontos?
Azt hiszem, hogy a legfőbb szempont a megelőzés. Ha már mindenkinek a fejében ott van, hogy azon a helyen, ahol ő dolgozik van egy gyermekvédelmi figyelem, akkor még mielőtt megtesz dolgokat, rátekint azokra ilyen szemmel is. Fontos!: mielőtt megteszi. A második szempont pedig a jelzés. Azaz, ha megtörténik a baj, akkor nem otthon rágódik rajta egyedül, hanem pontosan tudja, hogy kinek és hogyan lehet jelezni.
Az Engame Akadémián mi motiválta az útmutató elkészítését?
Az Akadémián van egy nagyon erős szakmai közösség, akik fantasztikusan dolgoznak együtt akár olyan dolgokon, amik a vezetőségből jönnek, vagy akár olyanokon, amik valamelyik kollégának az egyéni ötlete, javaslata. A gyermekvédelmi útmutató gondolatával mindenki azonnal tudott azonosulni és nem kellett senkit külön meggyőznöm arról, hogy ez miért fontos. Egymástól igen eltérő területen dolgozó kollégák is egyből felvették és vitték magukkal az ügyet, a gondolatot és most már a szemléletet. Emlékezetes volt az az első pillanat is, amikor először csodálkozott rá mindenki, hogy ilyen útmutatónk nekünk nincs. Tényleg? És miért nincs? – tették fel a kérdést. Ebből a hiányból, a rácsodálkozásból született a motiváció.
Mesélj egy kicsit az útmutató elkészítésének folyamatáról!
Az Engame Akadémiára általánosan igaz, hogy nagyon szeretünk csapatban dolgozni és bevonni kollégákat. Ebben a folyamatban szinte minden területről bevontunk embereket. A HR-es kollégától kezdve a tanárokon, a pedagógiai vezetőn, a mentorokon át, a koordinátorig, és természetesen a szülőket és a gyerekeket is. Minden csoportnak volt egy-egy képviselője az útmutató kidolgozásának folyamatában, majd az első beszélgetés után, hogy milyen lehetőségekről és milyen veszélyekről kellene együtt gondolkodnunk, megalakult egy gyermekvédelmi munkacsoport, akik végigvitték a folyamatot. Fontos volt, hogy ne egy általánosan a honlapra kirakható “ezt is letudtuk dokumentum” legyen, hanem hogy tényleg dolgozzuk ki a sajátunkat, hogy pontosan tudjuk, mit jelent az Engame Akadémia számára a gyermekvédelem. Hogy egy olyan eljárási rend legyen és egy olyan folyamatot csináljunk, ami tényleg segít majd mindenkinek.
Hogyan merült fel, hogy kapcsolatba lépjetek a Hintalovon Alapítvánnyal?
Az első megbeszélésen számtalan szcenáriót összegyűjtöttünk és már akkor kezdtem érezni, hogy sem én, sem bármelyik kollégám nem rendelkezik olyan szakértelemmel, hogy ezt úgy meg tudjuk csinálni, ahogyan azt célul tűztük ki. Ekkor fordultam a Hintalovon Alapítványhoz és találkoztam a NEMECSEK Programmal. Az első találkozást hat hónapnyi fókuszált csapatmunka követte, majd elkészült az útmutató.
Milyen volt az együttműködés az Alapítvánnyal?
Elsőként kaptunk egy rendkívül jó munkacsomagot, majd ezt követte egy workshop Stáhy Katával, ahol mindent azt alapokról kezdtünk. Amikor megkaptuk a minta-irányelveket az volt az én dolgom, hogy egy projektet összerakjak, aminek az volt a célja, hogy ezeket az általános irányelveket az Engame Akadémia működésére lefordítsam és ezáltal tényleg ne csak egy dísz, hanem egy minket segítő, használható dokumentum legyen. Kihívás volt abból a szempontból is, hogy mi nem egy iskola vagyunk, hanem egy iskola melletti 9-12-es diákokkal foglalkozó alternatív oktatás intézmény és cél volt az is, hogy a mi kollégáink, a mi szituációinkban használni tudják, illetve az, hogy a mi célcsoportjaink értsék meg a működését.
Milyen volt a fogadtatása az elkészült útmutatónak?
A kollégák elfogadták és megtanulták, hogy a legfontosabb feladatuk ebben, a jelzés; hogy mikor és kinek kell jelezniük baj esetén. A szülők visszajelzései is mind-mind pozitívak voltak, s volt, aki elmondta, hogy igazából nem érti mi ez pontosan, de számára nagyon megnyugtató egy ilyen dokumentum megléte. Hogy létezik egy háló, ami biztosan tart. A legérdekesebb visszajelzés azonban a gyerekektől érkezett. Azon az alkalmon ugyanis, amikor bemutattam nekik, első körben megkértem őket, hogy soroljanak fel gyerekjogokat. Hatalmas megdöbbenés volt számomra, mert 10 perc alatt 3 gyerekjogot tudtak csak összeszedni. Majd amikor kontroll kérdést tettem fel, hogy mikor született Petőfi Sándor? – erre mindenki tudta a választ. Azt remélem, hogy azzal, hogy most minden felületünkön és a folyosók falain találkoznak vele, ők is ebbe a szemléletben szocializálódnak és később nekik is alapvetés és fontos lesz, amikor felelős felnőttek lesznek.
Miben találtátok hasznosnak a Hintalovon Alapítvánnyal való találkozást?
Az első perctől kezdve hatalmas segítség volt, mert kezdetben bennem csupán a szándék volt, hogy az Engame-nek szüksége van egy ilyen dokumentumra, de hogy ennek hogyan kell kinézni, mire kell figyelni, milyen dokumentumokat kell elkészíteni, illetve, hogy milyen kötelezettségeink vannak, arról fogalmam sem volt. Nagyon hasznosnak tartom és rendkívül hálás vagyok, hogy végigvittek minket ezen a folyamaton, mentoráltak és a végén valódi figyelemmel értékelték az elkészült irányelvet. Biztos vagyok benne, hogy egyedül nem tudtunk volna végigcsinálni és azt gondolom, hogy minden szervezetnek, intézménynek, és minden olyan embernek, aki kapcsolatba lép gyerekekkel alapvetés lenne egy ilyen irányelv, hogy majd egyszer a gyermekvédelmi szemlélet társadalmi szinten minden ember sajátja legyen.
