Okostelefonnal a kezében gyerekünknek lehetősége nyílik arra, hogy az online térben kialakítson egy személyiséget. A közösségi médiában százötvenmillió hamis (fake) profil létezik. Talán van jó szándékú is.
Barbara tizennégy éves lánya gyakran készít videót magáról a szobájában. Egyik kedvenc elfoglaltsága, hogy nőies sminkben, kölcsönvett ruhákban mesél az életéről, majd ezeket felteszi egy videómegosztó oldalra, esetleg posztolja az Instagramon. Barbaránál akkor telt be a pohár, amikor a lánya kifogyott az aktuális történetekből, és egy délután azzal az ötlettel állt elő, hogy a lakásukról fog videót készíteni. A bútorokat tologatta, azt kérte, hogy a családtagok öltözzenek át abba, amit ő kitalált, majd mindenkivel egy előre megbeszélt szöveget kívánt felmondatni. – Kivettem a kezéből a telefont, és közöltem, hogy vége – folytatja Barbara. – Addig túl lazán kezeltem a helyzetet, de ez volt az a pont, amikor elbeszélgettem vele az internet veszélyeiről, amelyekre egy tinédzser nem gondol.
Anikó is igazán meglepődött, amikor a lánya egyik osztálytársának az anyukája átküldte neki, milyen levelezés folyik az osztály online csoportjában, amelynek a szószólója az ő gyereke. – Lili, ahogy olvastam, azt találta ki, hogy minden nap készít egy béna fotót az egyik osztálytársukról, szarvacskákkal, lógó nyelvvel, hülye sapkákkal és feliratokkal feldíszíti, majd bedobja a csoportba. A többiek persze kapnak az alkalmon, és kiröhögik az illetőt. Teljesen ledöbbentem, hogy Lili ilyen módon megalázza az osztálytársait. Azt tudtam, hogy véleményvezér az osztályban, de fel sem merült bennem, hogy a megfélemlítésükkel játszadozna. Én soha nem nézegettem a telefonját, lehet, hogy kellett volna?
A BELÉPŐ EGY HAZUGSÁG
Amikor a gyerekünket biciklizni tanítjuk, adunk rá bukósisakot, térdvédőt, könyökvédőt, és futunk mellette még jó sokáig, amíg nem szerez elég rutint, biztonságot ennek az új eszköznek a használatában. Viszont amikor az okostelefon átadásával (vagy az online számítógépes játékok megvásárlásával) kiengedjük egy (másképp, de ugyanolyan) veszélyes terepre, semmivel sem segítjük, és nem is nagyon tartunk vele a tapasztalatszerzés során. Például azért sem, mert nekünk sincs sok tapasztalatunk abban, hogy megvédjük magunkat, az adatainkat, vagy az otthonunkat a virtuális térben. – Ha otthon alapmagatartás a folyamatos posztolgatás, akkor nem csodálkozhatunk azon, hogy a gyerek is ezt akarja majd csinálni, ahogy lesz saját telefonja – véli Könyves Krisztina, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány által működtetett Yelon szexedukációs oldal munkatársa. – Ha a korhatárt semmibe véve készítünk neki hamis profilt a közösségi oldalakra, mert még nincs tizenhárom éves, de szeretne egyet, akkor egy hazugsággal együtt lépünk be a virtuális világba. Az okostelefonnal kapcsolatos viselkedésünk is mintaadó.
Mert ha a gyerek azt látja, hogy sok időt töltünk a neten, akkor ő is sokat fog, és így juthat el olyan oldalakra, amelyeket nem ajánlanánk neki, vagy kapcsolatba kerülhet olyan emberekkel, akikről nem tudja, kicsodák. Sokan meglepődnének, ha látnák, milyen gyorsan találnak rá gyerekek mondjuk anorexiásoknak szóló oldalakra, ahol tippeket kapnak arról, miként verhetik át a szüleiket, és fogyhatnak még tovább. Vagy hogy léteznek olyan oldalak is, ahol páros öngyilkossághoz segítenek kamaszoknak társat találni.
PÉNZT VAGY FOTÓT
A Hintalovon Alapítvány 2018-as adatai szerint a magyar gyerekek 23 százalékát érte már online zaklatás. Ez borzasztóan magas szám, főleg, ha hozzátesszük, hogy sokan nem is tudják, mi számít zaklatásnak, így nem tudják elmondani. Ez akár egy osztály leckecsoportjában is megtörténhet, és a közösségi oldalakon a zárt profil sem feltétlen megoldás, mert az ismerősök száma ma érték, ezért a gyerekek megengedik, hogy kövessék őket ismeretlenek is, sokszor álszemélyiségek mögé bújva. – A gyerekekről fényképeket kicsaló, gyűjtögető személyek számára remek terepet biztosítanak például az éneklős-tátogós videókat készítő oldalak, mint a musical.ly vagy a TikTok – mondja szakértőnk. – Itt a kizárólag visszaélés céljából regisztrált felhasználók száma jelentős. Nagyon szépen felépített módon próbálják elérni kedves üzenetekkel azt, hogy a gyerekek minél kevesebb ruhában küldjenek magukról fotót privát üzenetben. A „De jól mozogsz, tök jó lenne még látni tőled koreográfiákat!” hozzászólást gyorsan követi a „Milyen szép a vállad ebben a felsőben. Ha többet mutatnál belőle, még jobb lenne”, vagy a „Ha az egész karodat láthatnám…” „Ha levennéd a pólód…”. Apró lépésekben jutnak el a céljukig, sok-sok hízelgéssel, a büszkeségükre, később a megfélemlítésükre apellálva. És ha a gyerek észbe kap, és nem akar a melltartós kép után félmeztelent küldeni, akkor a zsaroló rögtön vissza tud vágni azzal, hogy ha nem küldi, nyilvánossá teszi róla, ami nála van. Sőt, az is előfordul, hogy bűnszövetkezet részeként pénzt kér azért, hogy ezt ne tegye meg.
Ilyenkor a gyerekek sokszor félnek szólni, nem tudják, mit lehetne tenni, és sajnos van, hogy a szülők sem. „ITT VAGYOK” Hol van az a határ, ahol úgy neveljük a gyerekünket, hogy ne legyen abszolút bizalmatlan a világgal szemben, de legyen nagyon körültekintő az online jelenlétében is? Erre konkrét tanács például az, hogy ha bármilyen online felületen bejelöli valaki, akit nem ismer, majd később találkozni akar vele, akkor mindenképp csekkolja a közös ismerősöket, gondolja át, hogy tényleg ismeri-e őket, vagy egyiknél sincs valós arckép. Ha úgy dönt, hogy találkozna vele, feltétlenül szóljon valakinek arról, hogy hova megy – ha a szüleinek nem is, egy barátjának, de még jobb, ha el is kíséri az a barát. – Iskolapszichológusként előfordult, hogy egy kislány először nekem mesélte el, abban az évben megismert egy fiút, akivel elkezdett csetelni – folytatja Könyves Krisztina. – Nagyon szépeket írt neki, ő is bátrabban válaszolgatott, mint tette volna személyesen, így megbeszélték, hogy találkoznak a vonatállomáson, mert a fiú másik városban lakott. Ez az állomás pont a semmi közepére esik, ahol se jobbra, se balra soha senki nem jár, csak aki épp le- vagy felszáll. A kislány magával vitte egy barátnőjét a találkozóra, és elbújtak az állomás lépcsőjénél, hogy figyeljék, kik szállnak le, hátha nem lesz elég helyes a fiú. Egyetlen ember szállt le, egy hatvanas férfi , aki elővette a telefonját, és ráírt a lányra: itt vagyok. Azt nem tudjuk, hogy a férfimit tett volna, ha a kislány nem fut hazáig a barátnőjével.
KÉMKEDÉS VAGY FIGYELEM?
Könyves Krisztina hangsúlyozza, valóban lehet barátokat, szerelmet találni az interneten, de ha gyerekek online jelenlétéről van szó, akkor nagy odafigyelés és odafordulás szükséges a szülők részéről. – A korhatáros oldalakkal, játékokkal kapcsolatban is nagy a felelősségünk: ha egy játék tizennyolc pluszos, ne engedjük a hatévest harcolni vele, akkor sem, ha a többi hatéves ismerőse is játssza.
Ha tudatosan végignézzük időnként a közösségi oldalon a gyerekünk barátait, és ellenőrizzük, hogy valós emberek-e, figyeljük, miket oszt meg, miket lájkol, sok mindent megtudhatunk az érdeklődéséről, amit lehet, hogy otthon nem mond el, nem vállal fel. Ez nem a kémkedés kategória, nem a telefonja előzményeit ellenőrizzük, csak vele vagyunk, és rákérdezünk, ha valami számunkra furcsával, ismeretlennel találkozunk. Az alap persze az lenne, hogy szülő és gyerek közt olyan kapcsolat legyen, amelyben nem kell szégyellnie, hogy mi érdekli, és tudja, ha bajba kerül, akkor hozzánk fordulhat – mert minden bajtól úgysem tudjuk megóvni, és nem is kell.
szerzők: Szigeti Hajni, Aszmann Zsanett
forrás: Nők Lapja
