Ilyen egy konferencia, ahol nem díszlet egy gyerek

A Gyermekjogi Követ Program részt vett a Eurochild konferencián Horvátországban, Opatijában. A rendezvény – amely a gyerekjogok európai érvényesítéséről szól – egyik különlegessége, hogy jól kezelték a szervezők a tizennyolc éven aluli résztvevőket. Nagyon sok rendezvény reklámozza magát gyermekrészvétellel, akkor mégis miért volt ez más?

Minden reklámban jól hangzik, hogy kiskorúakkal együtt kerül megszervezésre egy esemény, csakhogy ez a gyakorlatban nagyon sokszor kimerül annyiban, hogy egy gyereknéptánccsoport vagy -kórus előad vacsora közben, és egyébként jelen sincsenek. Nekünk viszont Opatijában volt szerencsénk azt érezni, hogy ténylegesen résztvevők vagyunk. A felnőttek és a gyerekek egy helyen voltak elszállásolva, és ha csoportokra bomlottak a vendégek, mindig vegyesen voltak fiatalok és idősebbek. Együtt ültünk az előadásokon, együtt ebédeltünk és vacsoráztunk, együtt voltunk mindenhol. Egyszer sem voltak az emberek kor szerint szétválasztva, de még rang szerint sem mindig. Voltak úgynevezett homegroup-ok, amik arról szóltak, hogy a résztvevők véletlenszerűen nagyjából tízesével lettek csoportosítva, és csak beszélgettünk, megismertünk embereket más országokból. Minden nap volt egy homegroup program, amikor valamilyen játékot játszottunk, vagy csak ismerkedtünk.

Mi kerül a névtáblára és miért..?

A szervezők közt is lehetett gyerekeket találni, akik első nap el is mesélték, hogyan segítettek a szervezésben. Semmilyen látszólagos különbség nem volt köztük és a vendégek között. Az egyetlen eltérés az volt, hogy nekik narancssárga volt a névtáblájuk, ezzel jelölve, hogy tőlük lehet segítséget kérni, ha nem vagyunk biztosak valamiben. Egyébként ugyanúgy köztünk voltak, és velünk vettek részt a programokban.

A névtáblákkal kapcsolatban érdekes volt, hogy aki nem töltötte még be a tizennyolc évet, annak csak a keresztneve volt feltüntetve. Ez elsősorban a jogvédelem miatt volt így, mert habár természetesnek tűnhet, hogy mindenki a teljes nevével szerepel, de néhány gyereknek kényelmetlen lehet valamilyen okból kifolyólag. Saját meglátásom szerint az egyik legnagyobb előnye ennek az volt, hogy nem lehetett mindenkit csak úgy bejelölni a közösségi oldalakon, hanem ha valaki szimpatikus volt, akkor odamentünk, beszélgettünk, és megismerkedtünk vele. Lehet, hogy így nem lettem gazdagabb több száz ismerőssel, csak egy-kettővel, de ők olyanok, akiknek szívesen írok, és tudom, hogy ismernek.

Természetesen nem ez az egyetlen példa, amikor a gyerekrészvétel nem csak egy marketingfogás, de sajnos az esetek többségében még mindig az. Ennek kellene valahogyan véget vetni, hogy ne csak biodíszletként legyen ott a gyerek, hanem igenis beleszólhasson, ha már elrángatták, és akár még érinti is a téma!

Kordás Olivér, gyermekjogi követ