Alábbi esettanulmányunkban egy nagyszülő azzal kereste fel alapítványunkat, hogy az unokája óvodai csoportját elvitték az óvónők sétálni, azonban útközben az unokája, valamint egy másik gyerek lemaradt a csoporttól és elvesztek. A csoportot két óvónő kísérte, és amikor észrevették a gyerekek eltűnését, azonnal visszaindultak értük, de addigra a gyerekek már biztonságos helyre mentek. A nagymama sérelmezte a történteket és tanácsot kért az ügyben.
A Gyermekjogi Központ rendszeresen publikált, anonimizált esettanulmányai segítenek a felelős felnőtteknek a gyermek legfőbb érdekére fókuszálni a különböző gyerekeket érintő ügyekben.
A nagyszülőt az alábbiakról tájékoztattuk:
Felvettük a kapcsolatot az érintett intézménnyel és a helyi gyermekvédelmi szakemberekkel, hogy megismerjük az ügy részleteit, hiszen annak eldöntésére, hogy történt-e foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés, vagy kiskorú veszélyeztetése, több információra volt szükség. Az adatokból az derült ki, hogy az óvoda kellő körültekintéssel, és a szabályokat betartva járt el, így bűncselekmény nem történt. Egy szerencsétlen véletlen volt a gyerekek eltűnése, aminek fontos, hogy legyen következménye (a hasonló esetek elkerülése érdekében), és fontos az is, hogy az érintett óvónők felelősséget vállaljanak az ügyért, azonban az eset nem von maga után hivatalbóli feljelentési kötelezettséget.
Javasoltuk, hogy ki kell vizsgálni belső, intézményi eljárás keretében, hogy mi történt. Az óvoda szervezeti és működési szabályzata (SZMSZ) alapján lehet megállapítani, hogy hogyan kell lefolytatni a vizsgálatot, és a fegyelmi eljárást. Egy ilyen transzparens eljárás a szülők felé és az óvónők felé is fontos annak érdekében, hogy ne maradjon következmények nélkül az eset ill. megelőzhető legyen egy hasonló esemény.
A gyerek legfőbb érdeke komplex dolog. Az első lépés, hogy az ügyben érintett szakemberek gondolják végig, hogy milyen elemekből áll a gyerek legfőbb érdeke. A gyerekek felügyelet nélkül maradtak, és egyedül közlekedtek legalább fél óráig ebben az esetben, aminek nyilvánvaló kockázatai vannak. Ezeket kell értékelni.
Az 1991. évi LXIV. törvény a gyermekjogi egyezményről 3. cikkelye rendelkezik a gyerek legfőbb érdekéről, amely értelmében a gyerekekkel foglalkozó és védelmét biztosító intézmények, hivatalok és létesítmények számára szabályokat kell felállítani. Különösen a biztonság és az egészség területén, valamint ezek személyzeti létszámával és szakértelmével, továbbá a megfelelő ellenőrzés meglétével kapcsolatban van erre szükség. Ezen túlmenően a gondozást és a védelmet biztosító intézményeknek meg kell felelniük a gyermekjogi egyezmény minden más rendelkezésének is.
A gyerek legfőbb érdekének megállapítása:
A gyerek legfőbb érdeke egy összetett dolog, amit eseti alapon, annak konkrét körülményeit szem előtt tartva kell meghatározni.
Mindig “az érintett gyermek vagy gyermekek sajátos helyzetének megfelelően, személyes hátterük, helyzetük és szükségleteik figyelembevételével” adaptálható.
A legfőbb érdek meghatározásához segítséget nyújt a Gyermekjogi Bizottság 14. számú átfogó kommentárja. A legfőbb érdek meghatározásánál a szubjektív oldal a gyerek egyéni tényezőit jelenti: kor, származás, nem, érettségi szint. Az objektív oldalon a családi környezet, a kortárs közösség, a lakókörnyezet meghatározó, míg a rendszer oldalán a jogszabályok, intézmények, segítő szakemberek a meghatározóak.
Az ügyben a gyerek legfőbb érdekét az alábbiak szerint állapítottuk meg:
1. A gyerek érdekének szubjektív oldala
- Biztonsághoz való jog: ne vesszen el a gyerek. Ha elveszett, minél előbb találják meg. Ha megtalálták, nyugtassák meg, hogy nem az ő hibája, mondják el neki, hogy sajnálják ami történt és a felnőttek jobban oda fognak figyelni rá.
- A felnőttek felelősségvállalása: ne érezze azt, hogy őt teszik felelőssé a történtekért (ezt érezheti akkor is, ha pl. az az óvónő, akit szeret, és akihez kötődik, már nem az óvónője többet).
- Stabilitás: a gyereknek joga van az állandósághoz és biztonsághoz. Az óvoda, az óvónő is része ennek.
- Idő: minél hamarabb záruljon le az ügy.
- Véleménynyilvánítás, meghallgatás: hallgassák meg a gyereket azok, akik a gyerekkel kapcsolatban vannak, és kérdezzék meg mit gondol, mit érez, mit fogalmaz meg szükségletként.
2. A gyerek érdekének objektív oldala
- Azok a családtagok, akik felelősek a gyerekért, kapjanak magyarázatot, amit képviselni tudnak a gyerek felé.
- Kapjanak biztosítékot, hogy nem fordul elő újra, a gyereket biztonságban tudhassák az intézményben.
- Idő: ne húzódjon az ügy sokáig
- A gyerek szükséglete mentén legyenek következményei az ügynek, amik nem sújtják újabb hátránnyal a gyereket (a gyereket emelik ki a megszokott környezetéből, pedig a gyerek nem követett el semmit).
3. Az intézmény oldalán (rendszer)
- Nem az a meghatározó, hogy melyik szervezettől ki mit vár el, hanem az ügyben érintett gyerek jól legyen.
- Ha a gyerek jól van, akkor két út van: hogyan előzhetem meg, hogy újabb hasonló eset történjen (prevenció) + hogyan és milyen következményei vannak ennek az esetnek.
- Következmények nélkül nem maradhat az eset, de a büntetőeljárás ultima ratio (tehát végső eszköz). Első helyen van az intézményen belüli rendezés + a szülők (minden szülő) felé nyílt, transzparens és egyértelmű kommunikáció arról, hogy mi történt, milyen lépéseket tett az intézmény, hogyan zárult az ügy.
- A gyereknek nem szabad további sérelmet okozni. Ha kiemelik a közegéből, az sérelem. Ha vizsgálgatják, meghallgatják, az is sérelmet okoz. Az ilyen ügyekben békén kellene hagyni a gyerekeket, és a felnőtteknek kellene felnőttként viselkedni.
Az esettanulmány letölthető innen.
Az esettanulmányaink valódi történeten alapszanak, de a felismerhetőség elkerülése miatt, az érintett gyerek(ek) védelme érdekében minden egyedi körülményt és jellemzőt megváltoztattunk, így bármilyen egyezés csak a véletlen műve lehet.