Blog

Fel lehet-e jelenteni rágalmazás miatt azt, aki jelez egy gyerekbántalmazást? Számíthat-e a jó hírnév megsértésének egy gyermekvédelmi jelzés?  1. rész

Van, hogy az fenyegetőzik feljelentéssel, akit a gyermekbántalmazásra vonatkozó jelzés érint. Van, hogy közvetlen fenyegetés nélkül is elbizonytalanodnak a szakemberek, hogy vajon biztonságban vannak-e akkor, ha bántalmazást jeleznek, vagy egy jelzés nyomán lépéseket tesznek. Cikkünk ezt a témát járja körül, először azokat a helyzeteket elemezve, amikor jelzőrendszeri tagok (szakemberek) élnek a gyermekvédelmi jelzés lehetőségével. 

Egy kistelepülésen dolgozó gyermekjóléti szolgálathoz jelzés érkezik egy hétéves gyerekről az iskolájából. Az osztályfőnökben (és több tanárban) a gyerek viselkedése kapcsán felmerül annak gyanúja, hogy a gyereket bántalmazhatják az otthonában. Testszerte kék-zöld foltjai vannak, amikre nem tud racionális magyarázatot adni, társaival gyakran agresszívan viselkedik, és az egyik tanárának mesél is arról, hogy azért nem vihet haza rossz jegyet, mert akkor bezárják a sötét szekrénybe és vacsorát sem kap. Miután a gyermekjóléti szolgálat felveszi a kapcsolatot a családdal, a szülők megjelennek náluk és kiabálva követelik, hogy mondják meg ki jelentette fel őket, majd elmennek a rendőrségre, és feljelentést tesznek az ellen a szociális munkás ellen, aki a nekik szóló levelet aláírta.

Valós eseményeken alapuló esetleírás

A gyermekek jogainak érvényesülése és a bántalmazás valamennyi formájával szembeni védelem a gyermekvédelmi észlelő és jelzőrendszer hatékony működése nélkül elképzelhetetlen. Gyermekbántalmazás gyanúját (vagy egy gyerek veszélyeztetettségét) BÁRKI jelezheti, de vannak olyan szakemberek, akiknek egyenesen kötelező (munkaköri feladat) a jelzés megtétele. Ilyenek például a gyermekorvosok, a védőnők, a pedagógusok, gyerekekkel foglalkozó szociális szakemberek, rendőrök. Esetükben a jelzés elmaradása akár fegyelmi felelősségrevonást is eredményezhet. 

A gyerekekkel kapcsolatos jelzéseket a gyermekvédelmi rendszeren belül megfelelő módon kezelni kell (kivizsgálni, feltárni hogy mi történt és annak megfelelően, hogy a gyereknek – és családjának – mire van szüksége, a megfelelő lépéseket meg kell tenni). Alapvető fontosságú, hogy a jelzések megtörténjenek. Anélkül sok esetben nem derül ki, vagy nem kap megfelelő segítséget egy bántalmazott, veszélyeztetett gyerek. 

A gyermekvédelmi jelzőrendszer sok sebből vérzik. Mi is tapasztaljuk az elmaradó jelzések, a gyermekvédelemmel szembeni bizalmatlanság, meg a nem megfelelő gyermekvédelmi reakciók problémáját. Ezek a gyermekvédelem komplex és mélyreható problémáinak tünetei, amiknek kezelésében képzésekkel és szakmai anyagokkal igyekszünk segíteni. Ebben a cikkben ennek az összetett helyzetnek egyetlen elemével foglalkozunk, mert a gyermekvédelmi jelzőrendszer csak akkor tud működni, ha a jelzőrendszeri tagoknak nem kell attól tartaniuk, hogy retorzió éri őket azért, mert jelezték egy gyerek veszélyeztetésének gyanúját. 

A hatályos törvényi szabályozás több garanciális elemet is megfogalmaz a jelzőrendszeri tagok külső behatástól szembeni védelmében: 

• a gyermekvédelmi jelzés tartalma nem arra irányul, hogy “ki mit csinált”, hanem hogy “a gyereknél milyen tünetek észlelhetőek, amelyek veszélyeztetésre utalnak”;  
• lehetőség van a jelzést tevő személye kapcsán a zárt adatkezelésre;
• biztosított az anonim bejelentés lehetősége;
• a gyermekvédelmi jelzés nem számít feljelentésnek – a jelzés a gyermekvédelmi rendszeren belül marad, és segítő, támogató szolgáltatásokat tesz elérhetővé a gyerek és családja számára. feljelentés a rendőrség előtt történhet, bűncselekmény gyanúját megfogalmazó tények, események ismertetésével.

A gyakorlatban előfordul azonban a fenti biztosítékok ellenére is, hogy a gyermeket veszélyeztető vagy más, vele kapcsolatban álló személy valamilyen módon (akár jogszerűtlenül) azonosítani tudja, hogy ki tehette a gyermekvédelmi jelzést (bejelentést). Mindezek nyomán pedig arra is megvan a jogi lehetősége, hogy rágalmazás miatt büntető feljelentést tegyen vagy polgári pert indítson az általa azonosított bejelentővel szemben. E feljelentésben (illetve keresetben) pedig arra hivatkozik, hogy a bejelentő a gyermek veszélyeztetése kapcsán szerinte hamis tényeket közölt a gyámhatósággal illetve más gyermekvédelmi intézményekkel, köznevelési vagy szociális szakemberekkel. A fejelentés/kereset következménye, hogy ennek nyomán büntetőeljárás (nyomozás) vagy polgári eljárás indul az érintett bejelentővel szemben. Mindez akkor is aggályokat vet fel, diszfunkcionális eredményre vezet, ha egyébként a rendőrségi nyomozás, illetve a bírósági eljárás során tisztázódik, hogy nem követett el a bejelentő  bűncselekményt, se más jogsértést, így az eljárást valamely szakaszában megszüntetik.

Amikor azt írjuk, hogy “megvan a jogi lehetősége” a rágalmazás miatti büntető feljelentésnek, vagy személyiségi jogok (jó hírnév) megsértése miatti eljárás indításnak, az azt jelenti, hogy a hatóságnak, bíróságnak az ilyen tárgyú feljelentést, keresetlevelet be kell fogadnia – akkor is, ha a kezdetektől tudható és ismert, hogy az eljárás nem fog megindulni (bűncselekmény hiánya miatt) vagy le fog zárulni (a jogsértés hiánya miatt). Ez viszont azzal jár, hogy az a szakember, aki csak a munkáját végezte, a legjobb tudása szerint, egy ideig azzal a tudattal kell, hogy dolgozzon, hogy valaki feljelentette, beperelte. Ez nyilvánvalóan egy nehéz és megterhelő helyzet (akkor is, ha tudható, hogy a feljelentésben foglaltak nem fognak megállni). 

Az érintett személyek védelme és a társadalmi üzenet szempontjából is fontos annak a kérdésnek a vizsgálata, hogy a bírói fórumok mit kezdenek az ilyen típusú ügyekkel. 

Pozitívum, hogy a bírósági gyakorlat egységesnek látszik a kérdés megítélésében. Ahogyan arra a Kúria a Pfv.IV.20.338/2023/8. számú ítéletében rámutatott

„…valamely hatóság előtti eljárás kezdeményezése önmagában nem ad alapot személyiségi jogi per megindítására. Ilyen esetekben nem a kifogásolt állítások valóságtartalmának vizsgálata, bizonyítása az elsődleges kérdés, hanem azt kell megítélni, hogy az eljárás kezdeményezője az adott eljárásra tartozó bejelentést tett-e, illetve, hogy az alkalmazott megfogalmazások nem voltak-e indokolatlanul bántók vagy sértők.” 

Ez lefordítva azt jelenti: 

• nem számít jó hírnév megsértésének, ha a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagja jelzést tesz, 
• akkor sem lehet eljárást indítani, ha később bebizonyosodik, hogy nem volt megalapozott a veszélyeztetés gyanúja, amire alapozva a bejelentés/ jelzés történt. 

A jogszabályok és a bírósági döntések alkotmányossága felett őrködni hivatott Alkotmánybíróság is azonos elvi álláspontra jutott a kérdésben. Eszerint

„A hazai jogrendszerben számos eljárásban (elsősorban a büntetőeljárásokban, emellett továbbá a szabálysértési eljárásokban, vagy épp a fegyelmi eljárásokban, de akár különböző hatósági eljárásokban is) szerepel annak lehetősége, hogy az eljárás egy, a hatóságon kívül érintett személy feljelentése, bejelentése alapján induljon meg. Ennek az Alaptörvény B) cikkéből fakadó garanciális jelentősége is van, hiszen az egyes hatósági szervek nem minden esetben értesülnek saját maguk egy jogsértő cselekményről. Szintén fontos kiemelni, hogy ezen eljárásmegindító bejelentések vagy feljelentések értelemszerűen nem feltétlenül csak a valós tényeket tartalmazzák, hiszen a bejelentés vagy feljelentés mögött sok esetben csak egy tapasztalás vagy értesülés áll, amely alapján a bejelentő, feljelentő jogsértést valószínűsít. Ezen eljárások közös jellemzője, hogy a bejelentés, feljelentés alapján a hatóságoknak, illetve adott esetben a bíróságoknak lesz a feladata a valóság kiderítése. A bejelentőtől, feljelentőtől tehát nem várható el, hogy csak a bizonyított, valóban igaz tényeket állítsa. Ezen esetekben tehát előfordul, hogy a tényállításként megfogalmazott állítások valójában csak erős sejtések, feltételezések, vélemények. Természetesen az Alaptörvény II. cikkéből, valamint IX. cikk (4) bekezdéséből fakadóan ezen bejelentések, feljelentések esetében is meghatározhatóak korlátok: így például az emberi méltóság védelme. Ezért az Alkotmánybíróság e tekintetben osztja a Kúria álláspontját: a hatósági vagy bírósági eljárásokat megindító bejelentések, feljelentések esetében, az abban állított tények valóságtartalmának a bizonyítása nem a bejelentést, feljelentést tevő kötelessége, hanem a hatóságoké illetve bíróságoké, ezért az abban megfogalmazott állításoknak két korlátja határozható meg. Egyfelől a Büntető Törvénykönyvből eredő korlátok (így pl. a hamis vád, vagy épp a hatóság félrevezetése tényállásai, amelyek azonban a bejelentést vagy feljelentést tevő részéről szándékosságot, vagyis tudatos magatartást feltételeznek, azaz ebben az esetben a bejelentést vagy feljelentést tevő tudja, hogy valótlan tényt állít). Másfelől pedig az Alaptörvény II. cikkével, VI. cikk (1) bekezdésével, IX. cikk (1) és (4) bekezdésével összhangban az a követelmény, hogy a bejelentés, feljelentés szóhasználata és állításai nem lehetnek az emberi méltóságot indokolatlanul sértők, bántók vagy gyalázkodók.”

(a 3079/2024. (III. 1.) AB határozat indokolás [45]) 

Ezt a hosszas jogi érvelést úgy lehet hétköznapi nyelvre lefordítani, hogy 

• a gyermekvédelmi jelzés önmagában nem tehető büntetőeljárás vagy polgári jogi jogvita tárgyává a bejelentés tartalmi megalapozottsága, igazságtartalma miatt. (a gyerek veszélyeztetésének gyanúja elegendő a jelzés megtételéhez, és az is természetes velejárója a jelzéseknek, ha egyes részleteikről kiderül, hogy nem voltak megalapozottak); 
• feljelentés akkor lehet tenni, ha a bejelentés szándékos bűncselekményt valósít meg (hamis vád, hatóság félrevezetése) vagy a megfogalmazása becsületsértő;
• a hamis vád tényállása sem áll meg valójában gyermekvédelmi jelzés esetén (hiszen a bejelentő  szándéka nem az érintett személy alaptalan megvádolása volt, hanem a gyerek érdekében való tájékoztatás és segítségkérés). A Btk. nagykommentár szerint “A hamis vádolás arra vonatkozó valótlan tartalmú tényállítás, hogy konkrétan beazonosítható személy bűncselekményt követett el, amely tényállítás alkalmas arra, hogy a megvádolt személy ellen büntetőeljárás induljon. A hamis tartalmú állításnak kifejezettnek – tényállításnak – kell lennie, a vélemény közlése nem a hamis vád bűntettét valósítja meg. Tényállítás az olyan tartalmú kijelentés, amely szerint valamely bűncselekmény történeti tényállását alkotó esemény múltbeli megvalósulása a megvádolt személy magatartásaként realizálódott. A tényre utaló kifejezés csak értékítélet, így a hamis vádat nem valósítja meg.”;
• hasonlóképpen nem lehet tényállásszerű a hatóság félrevezetése sem, mivel a bűncselekmény csak szándékosan követhető el. Az elkövető tudatának ki kell terjednie a tényállításának valótlanságára, s arra, hogy a közlése hatósági eljárást alapozhat meg.  Ez akkor állapítható meg, ha az eljárás ténylegesen meg is indult. A bejelentésnek és az eljárás megindulásának mint a bűncselekmény eredményének ok-okozati kapcsolatban kell állnia egymással;
• a gyermekvédelmi jelzés alapján a gyermekjóléti szolgálatnak nem kell azonnal intézkednie, hanem az eset feltárása során mérlegelheti a megalapozottságot, indokoltságot, a gyámhivatal pedig a jelzés alapján lefolytatandó vizsgálatot megszünteti, ha a gyermek veszélyeztetettsége nem áll fenn; 
• ha valakivel kapcsolatban érkezett egy olyan gyermekvédelmi jelzés, ami nem volt megalapozott és helytálló, akkor SEM a jelzéssel és a jelzéstevővel, hanem az annak alapján hozott hatósági intézkedésekkel, döntésekkel szemben kell jogorvoslattal élni (nem az embert kell perelni, hanem a határozattal szemben fellebbezéssel élni).

További részlet az alkotmánybírósági határozatból:

“A gyermekek védelméről a szexuális kizsákmányolás és a szexuális bántalmazás ellen Lanzarote-ban, 2007. október 25-én kelt Egyezménynek való megfelelést szolgálja az a módosítás, hogy a gyámhatóságnak a gyermek bántalmazásáról, elhanyagolásáról vagy egyéb más súlyos veszélyeztetéséről érkező jelzést zártan kell kezelnie. Ez a rendelkezés hivatott elősegíteni, hogy a gyámhatóság tudomást szerezzen a gyermek veszélyeztetettségéről, valamint a zárt adatkezeléssel biztosítható a jelzőrendszer hatékonyabb működése, és a jelzést adó szerv vagy személy védelme a gyermek bántalmazását feltételezetten elkövető, esetleg fenyegető módon viselkedő személlyel szemben.”

Összegezve, a gyermekvédelmi jelzéseknek (a szakma szabályainak, és a vonatkozó protokolloknak megfelelően) a gyerek veszélyeztetésével kapcsolatos gyanúra (annak tüneteire, jeleire) kell fókuszálniuk és nyelvezetükben meg kell felelniük a tisztességes és emberi méltóságot tiszteletben tartó eljárás szabályainak. Ha ezek megvalósulnak, a jelzéstevővel, a jelzést befogadó és annak kapcsán eljáró gyermekvédelmi szakemberrel szemben büntető- vagy polgári eljárásnak nincs helye. 

A korábban már idézett Kúria Pfv. 20.338.2023/8. kúriai határozat további magyarázattal szolgál a jelzés nyelvezetét illetően:

“… ha a bejelentésben a felperes személyét indokolatlanul sértő kijelentést nem használt, annak megfogalmazása nem sértette az emberi méltóságot, stílusa nem volt gyalázkodó, az alperes terhére a jóhírnév, a becsület, vagy az emberi méltóság megsértése nem állapítható meg, ha a bejelentés az adott eljárás keretei között maradt.”

A cikk további részében elsősorban azoknak szolgálunk további információkkal, akik ezeknek az ügyeknek a jogi aspektusa iránt érdeklődnek. 

A cikkben idézett kúriai, illetve az alkotmánybírósági döntés kifejezetten nem tért ki a gyermekvédelmi jelzés speciális szerepére és alapjogvédelmi funkciójára, így különösen arra, hogy fenntartása és működtetése szoros összefüggésben áll az állam objektív gyermekvédelmi kötelezettségével (a gyermek védelemhez való “jogával”), illetve értelemszerűen a Gyermekjogi Egyezmény nyomán fennálló nemzetközi emberi jogi kötelezettségeivel, azok teljesítésének, végrehajtásának alapvető eszköze. Ez a többlet alapjogvédő funkció különbözteti meg például a közérdekű bejelentésektől, panaszoktól, mert amögött a korrupcióval szembeni védelem, mint közérdek áll. Az alkotmányos és nemzetközi jogi kötelezettség teljesítése során a gyermekvédelmi jelzés egy preventív eszköz több oldalról nézve is. A gyermekkel szembeni visszaélések, a gyermekek veszélyeztetése nem minden esetben jelent egyben bűncselekményt is, amely a feljelentést indokolttá és lehetővé tenné, ugyanakkor a jogát és érdekét súlyosan sértheti. 

A gyermekvédelmi jelzés koncepciójában mindig számolni kell azzal a kockázattal, hogy nem minden bejelentés vagy jelzés lesz majd megalapozott, sőt akár visszaélni is lehetséges vele (különösen ott, ahol nem professzionális szereplő jelez). Ennek ellensúlyozására azonban a jelzést fogadó hatóságnál az intézkedés mérlegelése során rendelkezésre kell állnia a megfelelő szakértelemnek. A lényeg, hogy a jelentős látenciát oldva, a nehéz közvetlen gyermeki jogérvényesítést segítve egyáltalán hatóság elé kerülhessenek a gyermekbántalmazási esetek.