Mi volt ma a suliban?

Megetted az ebédet?

Ugye, nem hagytad ott a tornazsákot?

Ezek azok a kérdések, amelyeket szinte gondolkodás nélkül teszünk fel a gyerekeinknek. Erre a legtöbb gyerek vagy csak egy szóval válaszol, vagy  szimplán vállat von. (Talán olyan gyerek is akad, aki lelkendezve meséli az angol- vagy nyelvtanóra élményeit, de erről sokunknak igen kevés élménye van). Persze a felnőttektől ezek a kérdések sokszor automatikusan jönnek, és a legtöbbször valódi érdeklődés van mögötte, mégsem kapnak egyértelmű válaszokat. Nem olyan nehéz jól kérdezni, ha nemcsak automatikusan használjuk a kérdéseket, hanem egy pillanatra megállunk és eldöntjük, valójában mit is szeretnénk megtudni.

Ha a “mi volt ma a suliban” helyett, például az alábbi kérdésekkel indítunk, akkor kaphatunk valódi válaszokat is.

• Mi volt ma a legjobb dolog, ami a suliban történt?
• Mesélt ma valaki valamilyen vicceset? És valami furcsát?
• Ma időben beértetek zeneórára a fociszünet után? 
• Volt édesség a mai ebédhez?
• Zsófi ma már jobb kedvű volt?
• Volt ma olyan helyzet, amikor unatkoztál? És olyan, amikor segített neked valaki?

Nem véletlenül nincs a kérdések között olyan, ami a házi feladat elkészítésére, vagy a történelem dolgozat eredménye felől érdeklődik. Ugyanis ez utóbbiak arról adnak információt, hogy miképpen teljesít a gyerekünk, míg a fentiek az aktuális (lelki)állapotára, érzéseire kérdeznek rá. Ez pedig fontosabb minden matekdolgozatnál.  

Az általános iskola a társas kapcsolatok kialakításáról, és általában a kapcsolódásról szól; fontos, hogy melyik csoport fogad be, melyik az, amelyikhez tartozni szeretnénk, hogyan bánunk egymással, mit teszünk akkor, ha valakit bántanak, milyen kapcsolatban vagyunk másokkal, saját magunkkal, testünkkel, lelkünkkel. Mindez persze állandó változásban van, alakulnak a kapcsolatok és a viszonyok, a gyerekek jó és rossz tapasztalatokat is szereznek. Szükség van konfliktusokra, nehezebb napokra is, hiszen ezek megéléséből tudnak meg egyre többet mind a világról, mind saját magukról. A konfliktusok, ugratások, viccelődések azonban nem összekeverendőek a bullyinggal, az iskolai bántalmazással.

Kertész Erzsi Göröngyös úti iskola sorozatának legújabb kötete ezzel a kérdéssel foglalkozik. Lotti negyedik osztályos lány, barátokkal, támogató, biztonságot adó családdal, egészséges önértékeléssel. Az iskolában is rendben mennek a dolgok, Lotti tudja kezelni a felmerülő kisebb konfliktusokat, helyzeteket. A könyv nagyon szépen mutatja be, hogy milyen meghatározó az elfogadó és odafigyelő családi háttér. Hogy milyen elképesztő bástyát tud adni egy gyereknek az, hogy a családja úgy fogadja el, amilyen, és úgy támogatja, ahogyan az neki jó. Ezért nem zavarja Lottit, hogy a társainál kicsit több kiló van rajta, hogy ő a lányokkal és a fiúkkal is jól megtalálja a hangot, ráadásul saját közös játéka van a fiúkkal, akik befogadják maguk közé. Elbizonytalanítani azonban nagyon könnyű egy gyereket, hiszen éppen tanulja a helyzetét és helyét nemcsak a világban, hanem  a saját testében is. Így amikor hirtelen gúnyrajzok, sugdolózások és titkolózások alanya lesz, kibillen az addigi egyensúlyából, megkérdőjelezi eddigi barátságait, kapcsolatait, saját maga elfogadását. Több alkalommal is olyan helyzetbe hozzák, amelyben megalázva érzi magát. „Valószínűleg nincs is olyan ember a világon, aki ne élte volna már át, hogy kinevetik, szégyenbe hozzák, megalázzák. Senki sem ússza meg. A világ valahogy nem jól működik, ha mindenki tudja, milyen rossz ez, és mégsem tudja senki abbahagyni.” 

Lotti ki is mondja, hogy az egyszeri bántás, megalázás, megszégyenítés is nagyon fájdalmas tud lenni. Ha a bántalmazás rendszeresen, ismétlődően és szándékosan, valamilyen erőfölényt kihasználva történik, akkor már iskolai bullyingról beszélünk. A könyv nagyon jó példát ad arra, milyen nehéz egy ilyen esetben azonnal segítséget kérni, mennyi őrlődéssel jár, mert ilyenkor a gyerekek nagyon hamar elkezdik saját magunkban keresni a hibát. Ezért fontos nagyon, hogy legyen olyan kortárs, akivel meg lehet osztani a bajt, aki úgy ért meg, ahogyan csak egy gyerek tud megérteni egy másik gyereket. Legyen olyan szülő, aki először meghallgat, és csak aztán cselekszik, legyen olyan tanár, aki érti a gyerekeket, és tudja, hogyan lehet ezt a helyzetet jól kezelni. És mindezeknek köszönhetően így lesz Lotti mások értékeit és esendőségét is elfogadó, megbocsátani tudó,  ezáltal pedig  saját magában megerősödő  negyedik osztályos lány.

A cikket a Bookline támogatta, köszönjük nekik!