Ki emlékszik a Concord tragédiájára? Pontosan 22 éve történt, hogy egy ismert, de alábecsült kockázatú problémához még jó néhány-amúgy kiküszöbölhető- eseménysorozat társult és végül tragédiát okozott. Volt egy régi, jól ismert probléma a gép egyik tartályával, ami önmagában nem okozott volna nagyobb bajt.
De felszállás előtt épp egy másik gépről leszakadt egy 30 centis gumidarab, erre a Concord épp ráhajtott, a futóműve megsérült, annak darabjai épp eltalálták az egyik tartályát, amely lángra kapott, és a gép már épp felszállási sebességgel haladt a földön, így nem volt más lehetőség, mint felemelkedni. Onnan pedig már nem volt visszaút.
Az iskolákban is van egy régi, jól ismert, sokszor alábecsült kockázatú probléma, ami önmagában nem okoz nagy bajt, ha komolyan veszik. Ahol sokan vannak együtt, ott óhatatlanul kialakulnak feszültségek, konfliktusok, melyek hamar bántalmazássá alakulhatnak. Ha ezekre az iskola megfelelően fel van készülve, ha a tanárok tudják, hogy mit tehetnek a megelőzésért, a gyerekek tudják, hogy kihez fordulhatnak, és a szülők tudják, hogy milyen jelekre figyeljenek oda, a hatóságok pedig időben és a gyerekek érdekében teszik a dolgukat, akkor a bántalmazás megelőzhető, a már kialakult helyzet pedig gyorsan kezelhető.
De ha egy 13 éves lány az őt ért rendszeres fizikai bántalmazás miatt nem segítséget, hanem szaktanári intőt kap, ha a pszichológus szakértő nem véli elég komolynak a helyzetet, ha az iskola tud a bántalmazásról, de nem ad azonnali és érdemi segítséget, ha a család a rendőrséghez fordul, de 2 hónap alatt szintén nem kapnak segítséget, akkor ez a jó néhány eseménysorozat végül tragédiához vezet. Most szerencsére volt visszaút.
A Concord esetét hosszú-hosszú vizsgálat követte, majd a Concord soha többé nem repült.
Az iskoláknak meg kell vizsgálniuk, vajon mindent megtesznek-e azért, hogy a gyerekek biztonságban legyenek. Sürgősen le kell vonni a megfelelő következtetéseket, és alapjaiban meghatározni a bántalmazás megelőzéséhez és megfelelő kezeléséhez szükséges lépéseket.
Stáhly Katalin
A szerző gyermekpszichológus, a Hintalovon Alapítvány Nemecsek Programjának vezetője