Fiúk szexuális bántalmazása és kizsákmányolása Magyarországon – Kutatási beszámoló
Kik bántalmaznak fiúkat és miért? Beszélnek-e a fiúk az őket ért szexuális visszaélésekről vagy titkolják azokat? Ha segítséget kérnek, akkor jellemzően mi történik? Felkészült-e a magyar gyermekvédelem és az igazságszolgáltatási rendszer, hogy a szexuálisan bántalmazott fiúk megfelelő segítséget és támogatást kapjanak?
A Hintalovon Alapítvány, a gyermekek szexuális kizsákmányolása ellen küzdő világszervezet, az ECPAT International magyarországi partnerszervezeteként, velük együttműködve, 2021-ben úttörő kutatást végzett a magyarországi fiú gyermekek szexuális bántalmazásáról és kizsákmányolásáról.
Magyarországon is uralkodó az a meggyőződés, hogy a szexuális bántalmazás és erőszak szinte kizárólag csak nőket és lányokat érint. A kutatás ezzel szemben felhívja a figyelmet arra, hogy fiúk is érintettek lehetnek, ők azonban nehezebben beszélnek a történtekről vagy kérnek segítséget, így ezek az ügyek kisebb valószínűséggel kerülnek napvilágra. A szakemberek és gyermekkorukban szexuális bántalmazást átélt fiatal felnőtt férfiak részvételével zajló kutatás bemutatja, hogy milyen társadalmi elvárások teszik kiszolgáltatottá a fiú gyerekeket a szexuális bántalmazással és kizsákmányolással szemben és hogyan nehezítik – vagy sok esetben akadályozzák meg – a segítségkérésüket, amikor a bántalmazás már megtörtént.
“Óvodás, kisiskolás korban gyakoriak a “fiúk nem sírnak” és a “fiúk nem félnek” és az ehhez hasonló kommentek. Később megjelennek a “férfiaknak nincsenek érzéseik” és az “egy férfi megoldja egyedül” jellegű üzenetek, amelyeket a társadalom, illetve a szűkebb környezete is közvetít. Ezek azt erősítik a fiúkban, hogy minden helyzetben önállónak és ellenállónak kell lenniük, nem szabad kifejezni az érzéseiket, vagy gyengének látszani. Bántalmazás vagy kizsákmányolás esetén így sokkal nehezebb segítséget kérni.”
A kutatás arra is rámutat, hogy ezek elvárások nem csak az érintett fiúk érzéseit és gondolatait befolyásolják, de a segítő szolgáltatásokat nyújtó gyermekvédelmi és szociális szakemberek viszonyulását is. Számukra is nehezebb fiúk esetében a szexuális bántalmazás, a kizsákmányoló, kihasználó helyzetek felismerése és az abban való segítségnyújtás.
A kutatás további tényezőket is kiemel és elemez, így többek között azt, hogy a szexuális bántalmazásban, kizsákmányolásban érintett fiúk különösen nehezen számolnak be a velük történtekről ha az érintett elkövető férfi, mert tartanak attól, hogy melegnek tartja majd őket a környezetük. De gyakran megjelenik az azért való aggodalom is, hogy az átélt bántalmazás miatt meleggé váltak. A félelem és a szégyenérzet pedig tovább nehezíti a segítségkérést.
“A bántalmazást átélt gyerekek esetén általánosságban ritka az, hogy közvetlenül segítségért folyamodnak a körülöttük lévő felnőttek valamelyikéhez, így óriási jelentősége van annak, hogy a gyerekekkel foglalkozó szakemberek és az őket körülvevő más felnőttek hogyan értelmezik a gyerekek magatartását, felfigyelnek-e bizonyos tünetekre, amelyek azt mutathatják, hogy valami nincs rendben. A kutatás során azt találtuk, hogy a szexuális bántalmazást vagy kizsákmányolást átélt fiúk is számos aggodalomra okot adó jelet tanúsítottak amelyekre azonban a körülöttük jelen levő felnőttek nem, vagy csak nagyon későn figyeltek fel.” – emeli ki a kutatásban résztvevő Kiss Dóra, a Hintalovon Alapítvány munkatársa.
A kutatás további megállapításai:
- A lányokhoz hasonlóan a fiúk is 11-15 éves kor között vannak a legjobban kitéve a szexuális bántalmazás és kizsákmányolás veszélyének.
- Fiúk esetében gyakrabban fordul elő, hogy a szexuális visszaélést a szülő, vagy más közeli hozzátartozó követi el.
- A fiúkkal szemben elkövetett szexuális kizsákmányolás (emberkereskedelem, prostitúció, pornográfia) leggyakoribb kockázati tényezői a szegénység, a családon belüli erőszak, és az iskolából való kiesés.
- A fiúk kizsákmányolása során nyújtott “ellenérték” leggyakrabban különböző anyagi javak, tárgyak, a biztonság, a menedék és a pénz (sorrendben).
- A bántalmazást átélt fiúkra kevesebb figyelem jut, és az intézményrendszer hiányosságai miatt számukra kevesebb szolgáltatás elérhető, kevesebb a szakemberek tapasztalata, ami szintén hozzájárul ahhoz, hogy ritkábban kerülnek azonosításra a szexuális erőszak fiú érintettjei.
A kutatás során megkeresett szakemberek közül többen is jelezték, hogy szerintük a magyar társadalom és a gyermekvédelem jelenleg még nem áll készen arra, hogy ezzel a témával foglalkozzon. A kutatásban több mint 180 gyermekvédelmi és gyermekjóléti szervezetet kerestünk meg (gyermekotthonokat, gyermekjóléti szolgálatokat, az állami és egyházi áldozatsegítő közponokat, illetve az áldozatok segítésével foglalkozó civil szervezeteket) a potenciálisan érintett fiúkkal való kapcsolatfelvétel és annak érdekében, hogy töltsék ki azt a felmérést amellyel gyermekvédelmi és szociális szakemberek tapasztalatait és nézeteit szerettük volna felmérni. A kitöltést 140-en kezdték meg, viszont csak 36-an fejezték be. Rajtuk kívül négy érintett férfi egyezett bele a részvételbe, és segítette a munkánkat, amiért nagyon hálásak vagyunk.
Társadalomtudományi kutatásoknál különösen igaz, hogy a hiányzó adat legalább annyira fontos, mint a meglévő adat. A nehézségek, amikkel ebben a kutatásban szembetaláltuk magunkat, azt bizonyítják, hogy a szakma és a magyar társadalom is nehezen beszél a fiúkkal szemben elkövetett szexuális visszaélésekről. Ezzel nem vagyunk egyedül a világban. A magyar kutatással párhuzamosan, ugyanazzal a módszertannal dolgozó Dél-koreai kollégák például 56 gyermekvédelmi szakemberrel és két (2) érintett fiatal felnőttel tudták a kutatást megcsinálni. (Dél-Korea 51 milliós ország).
Ezzel együtt is, az érintett résztvevők visszajelzései azt mutatták, hogy akár készen áll a magyar társadalom (meg a világ többi országa), akár nem, a jelenség létezik, fiúk válnak szexuális erőszak és kizsákmányolás áldozatává, ezért szükség van arra, hogy a téma nagyobb figyelmet kapjon a szakmai körökben és a társadalom egészében is.
