Vannak iskolai hagyományok, amik nem az összetartozás érzését erősítik… mit tehet a felnőtt, ha olyan beavatási szertartásról szerez tudomást, ami ártalmas lehet?
Alapítványunkat egy szülő kereste meg az alábbi probléma kapcsán. Idén lett ötödikes, azaz felső tagozatos a fia. Már hosszú évtizedek óta hagyomány az általános iskolában, hogy az alsó tagozatos gyerekek, amikor felső tagozatba lépnek, a tanév elején ún. iskolai beavatási szertartáson kell átesniük. Mindez azt jelenti, hogy az új ötödikes tanulókat a felsőbb évfolyamosok minden szünetben felkeresik, és különböző (számukra vicces) feladatokat adnak nekik. Ezek közé tartozik, hogy a szünetben egy-egy ötödikest többen megállítanak, és ott helyben felszedetik velük a szemetet, vagy női fehérneműt kell viselni , és hordani az egész iskola előtt. A szülő szerint fiát is ilyen feladatok elvégzésére kötelezték, és a gyerek nem is mert az idősebb tanulóknak nemet mondani. Miközben a tanárok sem léptek közbe, csupán fel-alá sétáltak, mintha nem is vennének észre semmit ezekből a “szertartásokból”. A szülő kérdése az volt, hogy a gyerekével szemben megvalósuló fenti magatartás tekintetében milyen jogi lehetőségei vannak.
Először is tájékoztattuk a szülőt, hogy Alapítványunk gyermekjogi megközelítést alkalmaz, mely szerint függetlenül attól, ki keres fel minket, mi mindig az ügyben érintett gyerek(ek) érdekeit képviseljük. Az esettel érintett gyerekek jogait, szükségleteit a leírt helyzetben az alábbiak szerint tudtuk értékelni.
Jogszabályi háttér
Magyarországon több jogszabály is rendelkezik arról, hogy a gyermekekkel szembeni erőszak tekintetében zéró tolerancia az irányadó: a Gyermekjogi Egyezményt kihirdető 1991. évi LXIV. tv., a gyermekek védelméről szóló 1997. évi XXXI. tv. (Gytv.), ill. a köznevelésről szóló 2011. évi CXC. tv. (Köznev. tv.). A gyermekekkel szembeni erőszaknak 4 alapvető formáját különböztetjük meg, amelyek között nincs hierarchia. Azaz egyenrangú védelem illeti meg valamennyi gyereket a fizikai, az érzelmi (lelki), és a szexuális erőszak és az elhanyagolás esetén. Ezek a jogi dokumentumok két irányú kötelezettséget rónak a gyerekek nevelésére, gondozására és felügyeletére jogosult és kötelezett felnőttek számára:
- a gyerekek biztonságának, és erőszaktól való védelmének biztosítása,
- a lehetséges erőszak események kialakulásának megelőzése.
Az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének 19. cikke is biztosítja, hogy az államok megtesznek minden arra alkalmas, törvényhozási, szociális és nevelési intézkedést, hogy megvédjék a gyermeket az erőszak, a támadás, a fizikai és lelki durvaság bármilyen formájától. Az Alaptörvény XX. cikk (1) bekezdése alapján továbbá mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez. Az emberi méltósághoz való jog az oktatási szereplőket (tanárokat, diákokat) életkorukra való tekintet nélkül megilleti. A Gyvt. szintén garanciális szabályt rögzít, miszerint a gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához, a bántalmazással szembeni védelemhez. A Köznev. tv. szerint pedig a tanuló személyiségét, emberi méltóságát és jogait tiszteletben kell tartani, és védelmet kell számára biztosítani a fizikai és lelki erőszakkal szemben. Egyetlen tanuló sem vethető alá testi és lelki fenyítésnek.
A gyermekjogok minden gyereket megilletnek
A fent leírt jogok tiszteletben tartása nem lehet pedagógiai vagy egyéb mérlegelés függvénye, egy oktatási intézményben érvényesülésük alól akkor sem lehet kivétel, amikor a régmúltból hozott iskolai “tradíciókra”, szokásokra, beavatási szertartásokra kerül sor. Az ugyanis, hogy valami széles körben elfogadott, vagy évtizedek óta bevett szokás, még nem jelenti azt, hogy az erkölcsi vagy jogi értelemben is jó vagy elfogadható, ha annak bármilyen mértékben is része egy gyerek megalázása, zaklatása, veszélyeztetése vagy bántalmazása.
A tapasztalat szerint sok intézményben abszolút tisztában vannak a jelenséggel az iskola polgárai, de nem foglalkoznak vele. Már csak azért sem, mert a felnőttek (szülők, pedagógusok, stb.) többsége is úgy áll a dologhoz, hogy ő maga is átesett hasonló rituálékon, mégis túlélte azokat és ezek minden iskola velejárói. Egy beavatási szertartás ráadásul a közvélekedés szerint nem is feltétlenül negatív dolog. Az emberek többsége szerint a rítusok minél extrémebbek, annál viccesebbek, és segítenek a csoportépítésben, összetartják a közösséget, éppen ezért minden iskola vagy éppen nagyvállalat hagyományai között megtalálhatóak. Ez a hozzáállás pedig rettenetesen káros és tovább nehezíti ennek a veszélyes tradíciókövetésnek a felszámolását.
[woo_product_slider id=”4796″]
Az iskolák vezetése általában kétféleképpen kezeli az ilyen szertartásokat. Az iskolák egyik csoportja maga áll a szecskáztató szertartás szervezésének élére, és deklarálja, hogy kizárólag ezen az egy eseményen elfogadott, hogy a felsőbb évfolyamosok bármiféle feladatokat adjanak a kisebbeknek. Ezzel párhuzamosan pedig nagy szigorral bünteti az óraközi további “szívatást”, és sokszor sajnos jogilag kifogásolható úton reagál a problémára. A szigorú büntetés pedig nem tesz mást, mint kihangsúlyozza a kisebbek, a szertartásoknak alávetettek kiszolgáltatottságát, ez pedig öngerjesztő módon ismét csak a szecskáztatást segít életben tartani. Ráadásul az ilyesfajta rítusok egyik jellemzője éppen az, hogy a résztvevők – az elkövetők és az áldozatok – különböző okokból, de közös akarattal igyekeznek az effajta eseményeket titokban is tartani.
Az iskolák másik csoportjának “megoldása” pedig a konfliktus elkerülése, a probléma elhallgatása: amikor is a tanárok, az iskolaigazgató is úgy tesznek, mintha ez a jelenség nem létezne az intézményben, vagy mintha olyannyira bagatell, vicces és veszélytelen lenne, hogy nem érdemes erre – az amúgy is szűkösen rendelkezésre álló – erőforrást, időt és energiát fordítani. Jelen gyermekjogi esetünkben sajnos az utóbbiról volt szó. Ez pedig már csak azért is aggályos, mert ha felnőtt – ráadásul pedagógus – is tanúja volt egy olyan beavatási szertartásnak, ami erőszakos, bántalmazó elemeket is tartalmazott, annak következménye kellett, hogy legyen. És ez itt ebben az esetben egyértelműen elmaradt. Ezzel pedig az intézmény megsértette a saját házirendjében foglalt előírását, ahogy a pedagógusok is a jogszabályban előírt kötelezettségüket többek között a zéró tolerancia elvének megsértését.
Zéró tolerancia elve alól nincs kivétel
A zéró tolerancia elve alól nem tehető kivétel. Az oktatási jogok biztosának következetesen képviselt álláspontja szerint a legsúlyosabb jogsértés, amely nevelési-oktatási intézményben előfordulhat, a tanulók testi fenyítése, fizikai bántalmazása. Az emberi, állampolgári, gyermeki és tanulói jogokat a pedagógus nem vonhatja el. A gyermekekkel szembeni erőszak egyetlen formája sem elfogadható, és minden formája megelőzhető.
Egy pofon az fizikai bántalmazás marad – akár otthon kapja a gyerek a szülőjétől, akár az iskolában a tanárától, osztálytársától, akár az utcán egy idegentől. Ugyanígy bárki, aki hatalmi helyzetéből adódóan előírja a másiknak, hogy akarata ellenére vegyen fel női fehérneműt, akár szecskáztatásból, akár iskolai hagyományból, akár csak “poénból” teszi ezt egy gyerekkel, vagy engedi meg az ilyen típusú viselkedést az iskolában, az attól még ugyanúgy súlyosan sérti a gyerek emberi méltóságát. Nem lehet tehát az erőszakmentes gyerekkor, a gyerekek védelemhez való joga, az emberi méltóságuk tiszteletben tartása alól kivételt tenni sem térben, sem időben. Sem az iskolában, sem egy napra vagy egy órára. Nem megengedhetőek tehát a fenti jogok sérelmével járó helyzetek akkor sem, ha az csak viccnek vagy hagyománynak van beállítva és “legitimizálva” a pedagógusok vagy maga az intézmény által.
Javasoltuk a minket megkereső szülőnek, hogy hívja fel az iskola figyelmét ezekre az aggályokra és akár több érintett szülővel együtt kérjék e jogsértő gyakorlat mielőbbi megváltoztatását. Az ilyen beavatási szertartások ellen egy iskolában fel kell lépni a megfelelő pedagógiai eszközökkel, de amennyiben az szükségessé válhat, érdemes megkeresni azokat a külső szakembereket is, akiknek további eszközeik vannak az ilyen helyzetek kezelésére.
Amennyiben az iskolával való konzultáció eredménytelennek bizonyul, az intézmény fenntartóján túl többek között az alábbi hatóságokhoz lehet fordulni a gyerekek jogainak érvényesítése érdekében: Oktatási Hivatal, Oktatási Jogok Biztosa, Alapvető Jogok Országgyűlési Biztosa.
E jogsértések egy intézményben bárkire nézve számonkérhetők, és mindenkit megilletnek – így a gyerekeket is.
A gyerekek fokozottan kiszolgáltatottak, az érdekeik védelme pedig a mi (felnőtt) felelősségünk. Ezért is kell ezekben a helyzetekben jelezni az iskolának, hogy tartsa tiszteletben a gyerekek emberi méltóságát.
Az esettanulmányaink valódi történeten alapszanak, de a felismerhetőség elkerülése miatt, az érintett gyerek(ek) védelme érdekében minden egyedi körülményt és jellemzőt megváltoztattunk, így bármilyen egyezés csak a véletlen műve lehet.
Kiemelt kép innen.
