Amikor egy gyermek a világra érkezik, az első és legelemibb szükséglete az érintés. Az édesanyjával összekapcsolódva a védőburokban, mint egy kényelmes, meleg ruhában körülöleli őt a biztonság. Bár sokszor sokféle pszichológiai elmélet szerint próbálunk a szeretet nevében vigyázni rá, mégis a legősibb ösztön, az ölelés az, ami megadja neki az egészséges fejlődést és biztonságot. Így alakul ki a kötődés. Később azonban, ahogy egyre nő, megtanulja és a saját temperamentuma alapján is rangsorolja a jó és a rossz érintéseket. Azokat, amik jól esnek neki és szüksége van rá és azokat is, amiktől rossz érzése támad, amiktől szorong és fél.

Hogy miről szól az ajánlás?

Azokról az alapvető szabályokról, amelyek ismerete segít a felelős felnőtteknek abban, hogy a gyerekek ne csupán érzés szintjén, önmagukban értelmezhetetlenül elfojtva küzdjenek, hanem megkaphassák azt a biztonságot, amit egykor a védőburok, majd az ölelés adott nekik. Az ajánlásból megtanulható, hogy mik is pontosan ezek a szabályok, hogyan működnek s, hogy miként tudja megvédeni a gyerekeket. A bugyiszabályok elsősorban 3-7 éves gyerekeknek szólnak, ezért fontos, hogy szülőként és felelős felnőttként tudjuk, hogy hogyan jó foglalkozni ezzel a témával, valamint, hogy miként beszélgessünk ezekről a gyerekekkel.

És ne feledjük itt is igaz, hogy amit egy szülő mond, az másodlagos ahhoz képest, amit csinál. Éppen ezért az ajánlás és a benne olvasható Minden gyerek kicsi kincs című könyv rövid bemutatása arról is szól, hogy hogyan tudjuk úgy jól csinálni, hogy az figyelembe veszi minden kicsi kincsnek a sajátos és senki mással össze nem téveszthető egyediségét és ragyogását.