Általánosságban elmondható, hogy nehéz az ilyen ügyekben a bizonyítás. Ennek fő oka, hogy általában nincsenek tanúk. Adott az elkövető, aki megfélemlíti vagy manipulálja az áldozatot, és az áldozat, aki rendszerint szégyelli, ami történt, vagy magát hibáztatja. Ezt súlyosbítja, hogy az esetek kilencven százalékában a gyerek számára ismert személy (családtag, barát, hozzátartozó, más ismerős) követi el a szexuális erőszakot. A gyereknek egy pillanat alatt nagyon nehéz helyzetben találja magát, mert fél, hogy ha elmondja, mire kényszerítette őt a család barátja, nem hinnének neki.

Ezeket a lelki, érzelmi tényezőket érdemes szem előtt tartani, amikor a büntetőeljárást megindítjuk. Javasoljuk a feljelentést ismeretlen tettes ellen tenni, abban az esetben is, ha tudjuk ki az elkövető – a vallomásunkban meg tudjuk nevezni. Ez azért fontos, mert a gyanúsítottak gyakran megpróbálják megfenyegetni a tanúkat és az áldozatot, hogy ha „nem lesz sikeres” a büntetőeljárás, akkor bepereli őket hamis vád miatt vagy hamis tanúzásért. Az alapvető és nyilvánvaló, hogy mindenkinek a legjobb tudása szerint a valóságról kell számot adnia ezekben az eljárásokban. Az „ismeretlen tettes” ellen tett feljelentés azonban adhat egyfajta védettséget az áldozatnak, hogy később akkor sem vonható eljárás alá, ha bizonyítékok vagy bűncselekmény hiányában zárul le az eljárás. Az új Büntetőeljárási törvény számos eljárásjogi garanciát vezetett be, amik a gyerekeket védik az eljárás során – függetlenül attól, hogy milyen szereplői az eljárásnak.