A digitális oktatásra való átálláshoz kapcsolódó megnövekedett munkamennyiség, a bizonytalanság, a teljesen más tanítási felület sok feszültséget eredményezhet az amúgy is szorongással teli légkörben. Ami most történik, az egy életmódváltás az oktatásban részt vevő mindhárom szereplőnek: diáknak, tanárnak, szülőnek egyaránt.

Nem fogjuk tudni azt folytatni, amit eddig csináltunk. Nem csak az osztályterem változott meg ezekben a napokban. A reális cél most nem az, hogy digitálisan leképezzük az iskolai viszonyokat, hanem hogy új alapokra helyezzük azokat. Az interaktív felületek többségét partneri viszonyokon és bizalmon alapuló kommunikációra tervezték – a tanítás mellett –  most a közösségélmény biztosítása, a források megosztása, a tanulás és a tudás áramlásának a rendszerezése, átcsoportosítása, priorizálása, az értékeléseknek pedig a számonkérés helyett a fejlesztő, megerősítő funkciója lehet kiemelt feladat.

A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány  összeállított  egy segítő anyagot a tanároknak, melyben az aktuális helyzettől a digitális gyerekeken át a konkrét praktikákig, technikákig, valamint a magunkról való gondoskodásig számos, hasznos információt gyűjtöttek össze.