Nevelés vagy büntetés?

Hát, hogy milyen neveletlen ez a gyerek?! Jól meg kellene büntetni!
De vajon: ha megbüntetem, attól valóban „megnevelt” lesz? Attól fog másképp viselkedni, mert idejekorán megtanulja az ok-okozati összefüggéseket, és előre számol a büntetéssel?

Valójában sokáig így gondolkodtunk. És ha azt hinnénk, hogy a fenti „régi, bevált tanács” ma már eltűnt, nagyon tévedünk. Sokszor még mindig ez hangzik el – és sokan még mindig érvként fogadják el. Hiszen gyors és egyszerű eszköznek tűnik: megfélemlítéssel engedelmességet elérni.

Nézzük meg a másik oldalt is: amikor a szülő úgy gondolja, hogy a nevelés annyit jelent, hogy együtt élünk a gyerekkel, és mindenben szabadon hagyjuk. Ebben a helyzetben a gyerek gyakran nem találja meg a szükséges határokat, és nem tudja megtanulni, mi helyes és mi nem.

Polarizált világban élünk – gyakran két véglet között próbálunk tájékozódni. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a gyerekek fejlődése szempontjából egyik szélsőség sem működik. A félelemből való engedelmesség nem alakít ki belső motivációt, a korlátok teljes hiánya pedig nem tanítja meg a gyereknek, hogyan igazodjon el a helyzetekben.

Szakmai anyagunk abban segít, hogy megtaláljuk az egészséges középutat. Mert a nevelés során a mérleg néha kibillen – ez természetes. A lényeg az, hogy szülőként felismerjük, melyik irányba mozdult el, és hogyan lehet visszahozni a kiegyensúlyozott, következetes működést: hol van szükség több határra, és hol több támogatásra.