Nevelés vagy büntetés?

Hát, hogy milyen neveletlen ez a gyerek?! Jól meg kellene büntetni!
És ha megbüntetem, akkor meg is nevelem? Attól fog “megnevelt” módjára viselkedni, mert ideje korán megtanulja és látja az ok-okozati összefüggéseket és előre tudja vetíteni a büntetést?
Hát…egyszer valamikor innen indultunk. S ha azt gondolnánk, hogy a fenti régi, “jó, bölcs” tanács ma már nem hangzik el, akkor bizony nagyon tévedünk. És abban is, hogy a tanácsra adott választ valódi érvként fogadják el, hiszen nincs annál egyszerűbb eszköz, mint megfélemlíteni és ezzel engedelmességre “nevelni”.

De nézzük meg a másik oldalt, amikor a szülő úgy dönt, hogy nevelés semmi mást nem jelent, mint együttélést. “Szabadon” hagyva a gyereket mindenben, aki ebben a “szabadságban” képtelen megtalálni a határokat és megtanulni, hogy mi a jó és mi a rossz.

Polarizált világban élünk – ahogyan van nappal és éjszaka, fény és sötétség, stb.- és a két szélsőség között folyton az egyensúlyra törekszünk. Pusztán azért, mert az EGÉSZ-ség csak az egyensúlyban található meg. Nem beszélve arról, hogy a külső, elvárt és félelemből fakadó motiváció után és nem a belső, az emberben saját elhatározásból megszületett és támogatott motivációból cselekvő gyermek soha nem lesz EGÉSZ-séges.

Szakmai anyagunkkal ennek az egyensúlynak a megtalálásához nyújtunk segítséget. Mert bár a mérleg néha ki-ki billen, de ha felelős szülőként felismerjük, hogy melyik serpenyőbe tettünk többet, akkor tudjuk, hogy mit és mennyit kell elvenni, vagy éppen a másik serpenyőben hozzáadni, hogy az egyensúly visszaálljon.