Új chatügyelők a Yelonon!

A Yelonon nem csak cikkeket lehet olvasni, de heti három alkalommal kérdezni, beszélgetni is. Itt nincs tabutéma, nem kérdezzük meg, hogy ki van a túloldalon, nincs rossz kérdés, és nincs olyan téma, amit cikinek kellene érezni. S hogy kik azok, akik válaszolnak? A Yelon chatügyelői önkéntesek, akik hosszú kiválasztási folyamaton mennek keresztül, és képzések sorozata után állhatnak csak „munkába”.

Májusban kezdtük el keresni legújabb chatügyelőinket, akik először egy kérdőív kitöltésével jelentkeztek a programba. Már rögtön a kérdőívben chattémákkal és chatszituációkkal találkoztak. A következő állomás egy személyes találkozó, egy interjú volt, ezután pedig egy igen terjedelmes e-learning anyagot tanulmányoztak át a jelentkezők, amelyből szeptemberben vizsgát is tettek, végül egy háromnapos képzésen vettek részt.

Október folyamán kezdik meg a gyakorlati munkát, egyelőre még csak hospitálóként, korábbi ügyelőink és az ügyeletvezetők mentorálásával. Novembertől pedig már önállóan is beszélgetnek majd a chaten jelentkező gyerekekkel és fiatalokkal.

Az egyik résztvevő így mesélt erről:

„Rátalálni s megszeretni… - ilyen volt kapcsolatba kerülni a Yelonnal és a chatügyelő képzéssel. Már maga a kiválasztási folyamat is érzékelteti az emberrel, hogy itt valami nagy és fontos dologról van szó, amit nem lehet félvállról venni. De ugyan ki is akarná félvállról venni, aki azzal a szándékkal és céllal érkezik, hogy a gyerekek és kamaszok nyelvén beszélve, az ő lelki- és gondolatvilágukba visszatérve elmélkedjen a lélek, a test és a szexualitás kérdésein és válaszokat keresve segítse a fiatalokat a fejlődés útján. (…) A hab a tortán a három napos tréning volt, ahol gyakran nevetve, néha sírva, olykor pedig eltűnődve, de töretlen figyelemmel ültünk, játszottunk és sajátítottuk el azt a gyakorlati tudást, amellyel közelebb kerültünk a fiatalokhoz és önmagunkhoz. Önmagunkhoz, a bennünk lakó, egykori kamaszhoz, akinek ugyanúgy voltak kérdései a világról és önmagáról, aki bizalmatlan és bizonytalan volt, aki cikinek érezte a testi változásait, és akinek esetleg jól jött volna, ha ő is felteheti valakinek a kérdéseit tét nélkül. Azt hiszem, a képzési folyamat tényleg azt nyújtotta, ami a célja volt: empatikusan, a gyerekek és kamaszok szintjén gondolkozni tudó, de a felnőtt támogatásával és tudásával rendelkező, megértő, elfogadó segítőket képezni.”

A fotó a háromnapos tréningen készült közös tornyot ábrázolja.

Tartalom kategória: