A problémák, amelyeket az új NAT sem old meg

A gyermekjogi követeink is véleményezték az új Nemzeti Alaptanterv (NAT) tervezetét, amelyet a szeptember 1-jén bocsátottak társadalmi vitára. Egyik gyermekjogi követünk az alábbi pontokban foglalta össze véleményét.

Üdvözlöm a Tisztelt Kerettanterv-készítőket, -olvasókat!

Az alábbi véleményezésemben, mint az a címből is kiderül, a magyar oktatási rendszerben szereplő kivetnivalókról, hiányelemekről szeretnék írni, amelyek bevezetése, kijavítása fontos lenne az Önök által leírt „diák” sikeres képzéséhez. Szeretném már az elején közölni Önökkel, hogy én is diák vagyok, ezért az általam leírtak az én véleményemet, látásmódomat reprezentálják. A könnyebb átláthatóság érdekében nem egybefüggő fogalmazást írtam, hanem egy több pontból álló, akár cikkekként is kiemelhető állásfoglalás készítése volt a célom.

1. A sikeres kooperáció kialakításának a hiánya

Az aktuális oktatási rendszerben túl nagy a hangsúly az egyéni munkán, az így elérhető sikereken, ezzel csökkentve a kooperáció mennyiségét. Mindez az énközpontú gondolkodás kialakulását eredményezheti, amely a későbbiekben problémát okozhat az egyén életében. Vagyis nem lesz képes együttműködni, meghallgatni mások véleményét, nehéz lesz eredményesen beilleszkednie a társadalomba. A mostani elenyésző számú projektmunkák sem jelentenek megoldást, hiszen általában ugyanazon csoportok dolgoznak együtt, így a diákok folyamatosan a komfort zónájukban maradnak, és ez később nem feltétlenül marad így. Az említettek megoldására szerintem a legjobb egy teljesen átdolgozott módszertan lenne, amelyben a tanulók között folyamatosan változó összetételű csoportokat kellene létrehozni. Ezeknek a csoportoknak olyan feladatokat kellene kidolgozniuk, amelyek különböző módszereket, eljárásmódokat igényelnek , ami nyitottabb megoldási készség kialakulását segítené elő.

2. A tantárgyak tematika szerinti csoportosításának hiánya és az ebből adódó nehézségek

Nekünk, diákoknak sokszor nehézséget okoz a napi felkészülésben az órák indokolatlan keveredése, amely az eredmények romlásában mutatkozik meg, hiszen a  hiszen kevésbé vagyunk hatékonyak, ha több- vagy sokféle órára kell készülnünk, vagyis minél többfelé kell a figyelmünket megosztani, annál jobban csökken a produktív munka mennyisége. Például ha egy nap van kémia, matematika, angol, akkor ezekre az egymástól a fentiek szerint távol álló tantárgyakra külön módszerrel kell tanulni: kémiára lexikális tudással, matematikára képességfejlesztéssel (ez gyakorlást, az anyag megértését jelenti), angolra pedig szókincs, valamint nyelvtan megértése és elsajátítása szükséges. Már ezekből az egyszerű példákból is látszik a fentebb említettek érvényessége. A megoldáshoz a hetenként változó tematika bevezetése lenne célravezető. Valamely napokra jutnának azok a tantárgyi csoportok, amelyek közel állnak egymáshoz, így a diákok  fókuszáltabban tudnának készülni az órákra. Néhány csoport: matematika-fizika, biológia-kémia, nyelvtan-angol-második idegen nyelv, történelem-irodalom, készségtantárgyak (rajz, etika, média).

3. A tanulmányi eredmények átlagának következményei

A jelenlegi értékelési rendszerben a legjobb tanulónak az számít, aki az összes tantárgyból jeles osztályzatot szerez. A tapasztalataim szerint ez a legtöbb gyerek számára elérhetetlen, hiszen mindenki másból tehetséges. Viszont ha egy diák csak arra a tantárgyra fókuszál, amiben kiemelkedőt tud nyújtani, akkor a többire nem lesz ideje felkészülni, vagyis összességében rossz értékelést kap, az átlaga gyengébb lesz, ez pedig a továbbtanulásra való esélyeit csökkentheti. Ha az előzőekben említett szempont szerint fog tanulni (vagyis fókuszáltan), akkor is ugyanolyan jegyeket fog kapni, mint az, aki csak a minimális követelményeket tanulja meg, ezért a számára fontos tantárgyból kapott jegyén sem fog látszani az a plusz, amit az adott területen végez. Ellenben ha mindenre sokat tanul, hogy elérje a kívánt ötöst, akkor sem lesz semmiből sem kiemelkedő a teljesítménye, legfeljebb a lexikális tudása nő, amelyet viszont a későbbiekben nem fog tudni alkalmazni. Valószínűleg  a lelkesedése is csökken, valamint a karrierválasztás is nehezebbé válik a számára, hiszen nem fog tudni olyan úton haladni, amiről tudja, hogy tehetséges benne. Megoldásként egy kiszélesített értékelési rendszer létrehozását javaslom, amelyben a jelesek közt lenne különbség. 

Ez azt jelenti, hogy a versenyeredményekkel rendelkezők a bizonyítványban szereplő jegyük mellé egy V betűt kapnának a plusz munkát végzők – akik esetleg még szakkörre is járnak vagy tanórákon kívüli tevékenység során is foglalkoznak az adott tantárggyal – + jelet, azok a tanulók pedig, akik mind a két feltételt teljesítették, D betűt kapnának, mint a mostani rendszerben, csak ez sokkal többet jelentene. Ugyanis ezek a jelek nem jelentéktelen jelölések lennének, hanem a továbbtanulásban plusz pontokat érnének, ezzel kompenzálva a többi tantárgyból kapott gyengébb jegyeket. Szerintem az előbbiekben leírt rendszer nagyban fokozná a diákok lelkesedését, érdeklődését az iránt a tantárgy iránt, amiben tehetségesek, a kíváncsiság, a tudásvágy pedig megelőzhetné a lexikális központú tanulási készség kialakulását.

4. A kritikai gondolkodás és a fogalmazási készség kialakításának szükségessége

A mostani magyar oktatási rendszer központjában a lexikális tudás áll, amely alapjában véve szükséges is, de akkora a fókusz ezen, hogy az alkalmazhatóságra, illetve a többi képességre, kompetenciára nem jut elegendő figyelem, így ez a fajta tudás önmagában nem válik hasznunkra az életünk során. Fontos lenne az előbb említett tudásfajtát kiegészíteni a kritikus gondolkodást, valamint a fogalmazási készséget fejlesztő gyakorlatokkal. Több tanórába, valamint tesztbe is bele lehetne építeni ezeket a kompetenciákat: például a természettudományos tantárgyakon esszéket, kisebb fogalmazásokat kellene íratni, történelemórán pedig nem csak évszámokról, de összefüggésekről és nemzetközi kapcsolatokról lenne érdemes beszélni. Ezeken felül több óra is alkalmas lenne vitázásra: például az angolt, az etikát, az erkölcstant tartom a legmegfelelőbbeknek erre, de természetesen bármelyik órán található különféle vitatéma. Ezek a tevékenységek lennének a legalkalmasabbak a fentebb említett képességek fejlesztéséhez, amelyek – mint azt már megjegyeztem – szükségesek lesznek akár már az érettségi folyamán is (mindig vannak esszék, amelyekre sok helyen nem készülnek fel megfelelően), a későbbiekben pedig a munkahelyen, hiszen csak lexikális tudással senki sem lesz képes ismeretlen problémák megoldására, illetve másokkal megfelelő módon kommunikálni.

Köszönöm, hogy elolvasta a koncepcióimat! ​Remélem, sikerült gondolatokat ébresztenem, és megismertetnem olyan problémákkal, amelyek még megoldásra várnak a NAT-ban.
 

Tartalom kategória: