Örökölhető az önbizalomhiány

Gyerekünk örökölheti szemünket, orrunkat, esetleg ó-lábunkat vagy hajlamot az érrendszeri megbetegedésekre. De örökölheti-e önbizalomhiányunkat, maximalizmusunkat vagy bizonytalanságunkat? Min múlik, hogy önálló, magabiztos fiatalt nevelünk belőle, vagy sérülékenyt, bizonytalant? Nézzünk magunkba, mert a válasz bennünk van.

A témakörben Drescher Barbara, a Yelon-chat ügyeletvezetője látott el bennünket hasznos tanácsokkal. A Yelon a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány programja, amely a www.yelon.hu/szu-loknek oldalon szülőknek nyújt segítséget a gyereknevelés kényes kérdéseiben.

A gyerekek mint a szivacs szívnak magukba mindent, ami körülveszi őket, legyen az jó vagy rossz, és szülőként bizony hatással vagyunk rájuk minden percben. Ha egy gyerek „rosszat tesz” és a viselkedése helyett őt magát kezdjük el minősíteni, nemcsak azt fogja megtanulni, hogy a vázát eltörni nem szabad, hanem azt is, hogy ő rossz, nem tud nekünk megfelelni, értéktelen - ezek az érzések pedig egy életen át vele maradnak. Ám a helyzet nem ilyen egyszerű. BÉKÉBEN ÖNMAGUNKKAL Ha a gyerek azt látja, hogy szülőként csak azon jár az eszünk, hogy le kellene fogyni vagy még több pénzt kellene keresni, azt fogja gondolni, hogy diétázni és végkimerülésig dolgozni normális. A nagy kérdés az, hogy milyen üzenetet szeretnénk továbbadni. Azzal tudunk gyerekünknek a legtöbbet adni, ha megbékélünk magunkkal. Egy szülő, aki elfogadja magát, nem állít irreális elvárásokat a gyereke elé, nem kevesli teljesítményét.

NINCS TÖKÉLETES SZÜLŐ SEM

Egy szülő, aki elfogadja magát, könnyebben tudja elfogadni és szeretni a gyerekét is, meg tudja engedni neki, hogy döntéseket hozzon és adott esetben hibázzon. Ahogy nincs problémamentes gyerek, úgy nincs tökéletes szülő sem. Legyünk inkább elég jó szülők, legyünk követendő példák, biztos háttérország, ahová a gyerek fordulhat kérdéseivel, kételyeivel.

Természetesen fontos, hogy adjunk pozitív visszajelzést és megerősítést, dicsérjünk, de mindez akkor lesz hiteles és őszinte egy gyerek számára, ha néha megállunk és magunkat is megdicsérjük.