Mit tegyek, ha bántalmazást tapasztalok? Hiánypótló gyakorlati információk egy helyen- wmn.hu

Mit tegyek, ha bántalmazást tapasztalok? Hiánypótló gyakorlati információk egy helyen- wmn.hu

Sokat írunk bántalmazásról, pörög a téma a közbeszédben, diskurzust és vitákat generál, legyen szó gyerek vagy felnőtt ellen elkövetett erőszakról. Kevés téma vált ki annyi indulatot (a WMN olvasóiból is), mint az abúzus bármely formája, a különböző áldozati utak, és a környezet erős szórást mutató reakciói. Az ilyen ügyek általában rendkívül rétegzettek és minden eset más. De vannak bizonyos alapszabályok, elvárható körülmények, nem is beszélve a törvényi környezetről és a segítőrendszerekről, amelyekről mindenkinek érdemes tudnia – és alkalmaznia, ha tudomást szerez erőszakról, vagy (ne adj' isten) maga is áldozattá válik. Dr. Gyurkó Szilvia ezeket az információkat gyűjtötte össze egy helyre. Használjátok!

Az alábbi cikkben sokféle információ van arról, hogy mit lehet tenni, és hogyan lehet segítséget kérni egy bántalmazás áldozatának, ha gyerekről van szó, és ha felnőttről. Különbség van a lehetőségekben, ha a bántalmazás most is zajlik, és ha évekkel korábban történt, ezért erre külön is kitértem.

Fontos rögtön az elején rögzíteni, hogy a törvényi lehetőségek és előírások, valamint a valóságban működő segítési lehetőségek között időnként és helyenként nagyon nagy eltérések lehetnek.

Sajnos a rendszer minden pontján előfordulhat olyan személy vagy olyan intézmény, aki/ami megakasztja a sikeres segítségkérést, ezért tapasztalataim alapján mindig több, alternatív utat kell használni (inkább több jelzést adni, és más-más csatornákat használni), minthogy azt kockáztassuk, hogy nem történik semmi. 

1. Ha gyerek az áldozat, és most zajlik a bántalmazás

Ez a klasszikus „gyermekvédelmi jelzőrendszeres” helyzet, ami azt jelenti, hogy országosan kiépített szakemberhálózat működik annak érdekében, hogy a legtöbb ilyen ügy megelőzhető és kezelhető legyen. Tehát (elviekben) ilyen ügyekben kellene a leghatékonyabbak működnie a segítségnyújtásnak.

A gyermekvédelmi jelzőrendszernek vannak hivatalos tagjai (akiknek kötelező jelezni, ha gyerek bántalmazása, veszélyeztetése jut a tudomásukra, ilyen például a gyerekorvos, a védőnő, az óvoda, iskola), de rajtuk kívül bárki más is jelezhet (egy szomszéd, vagy akár osztálytárs gyerek szülője).

A jelzés lényege, hogy a gyermekvédelmi rendszer bármelyik szereplője felé egy laikus is eljuttathatja az információt, ha az a gyanúja, hogy egy gyereket bántanak vagy veszélyeztetve van.

Utána ez az adat továbbkerül a megfelelő szakmai szereplő felé, aki a gyerek érdekében be tud avatkozni.

A jelzést névtelenül is meg lehet tenni laikusként az alábbi intézmények bármelyike felé:

  • gyermekjóléti szolgálat
  • gyermekjóléti központ
  • gyámhatóság
  • gyámhivatal (minden településen az interneten megtalálható, hogy hol van, és milyen központi elérhetőségei vannak)
  • iskolában és óvodában szociális segítőnek (az intézményben ki kell, hogy legyen függesztve a neve, elérhetősége, de ha nincs, a vezetőségnek tudnia kell)

Súlyos veszélyeztetés esetén, a gyermekvédelmi intézményeknek hetvenkét órán belül meg kell tenniük a következő lépést, de előfordul, hogy ez is túl sok idő, ha az a gyanúnk, hogy a gyerek közvetlen veszélyben van, vagy amit elkövetnek ellene, az súlyos bántalmazás, bűncselekmény. Ilyen esetekben a legjobb, ha a rendőrségnek jelzünk (ők utána értesítik a gyermekvédelmi intézményeket is).

Vannak helyzetek, amikor ezek az utak nem működnek, mert a gyerekek bántalmazásáról tudomással bíró vagy azt gyanító felnőttek nem akarnak/nem tudnak jelezni. Ennek hátterében állhat gyávaság, kényelem („jobb nem tudni arról, hogy mi történik”), bizonytalanság („talán nem is úgy van, ahogy gondolom”), lemondás („úgysem történik semmi”), félelem („talán azzal még rosszabb helyzetet idézek elő, ha jelzek”), vagy rossz tapasztalat („múltkor is jeleztem, és nem történt semmi, a végén még nekem lett bajom az egészből”).

Bármi is áll a háttérben, az ilyen esetekben a gyerekek magukra maradnak, és nekik kell segítséget kérniük, vagy találniuk egy olyan felnőttet, aki tanácsot tud adni nekik.

Erre csatorna lehet a Kék Vonal Alapítvány által működtetett egységes európai gyerek segélyvonalak felhívása: 116-000 és 116-111.

Internetes bántalmazás (online zaklatás, netes pedofil tevékenységek) esetén a Média Hatóság által működtetett hotline (nmhh.hu/internethotline). Szexuális bántalmazás, visszaélés, zaklatás vagy kényszerítés esetén a yelon.hu oldalon működő helpchat.

2. Ha gyerekként történt a bántalmazás, de azóta már felnőtt az áldozat

Abszolút természetes, és maximálisan érthető, ha valaki évekkel (vagy akár évtizedekkel) később ér csak oda, hogy tud, mer vagy akar beszélni az ellene elkövetett bántalmazásról.

Ilyen esetekben a jelzéseknek és a jogi eljárásoknak korlátot szab az elévülés. Ez alól egyetlen kivétel van.

A 2012 után, gyerekkel szemben elkövetett szexuális bűncselekmények miatt bármikor lehet eljárást indítani. Azok nem évülnek el. A kiskorú veszélyeztetésénél azonban legfeljebb öt év áll rendelkezésre az eljárás indításához.

Ha olyan személlyel kapcsolatban merül fel a gyerekbántalmazás, aki jelenleg is kapcsolatba kerül kiskorúakkal, illetve nevel, gondoz kiskorú gyereket, akkor, ha el is évült már a cselekmény, a jelzést vagy feljelentést érdemes megtenni, hogy az újabb gyerekek áldozattá válását meg lehessen előzni.

Tanácsot kérni ilyen esetekben a jelzés, feljelentés módjáról, lehetőségeiről az Áldozatsegítő Szolgálat ingyenes segélyvonalán (06 80 225 225), vagy a Patent jogsegély szolgálatánál lehet (jog@patent.org.hu, illetve telefonon: 06 70 220 2505).

Ha a büntetőeljárás megindítására már nincs lehetőség, és a gyermekvédelmi jelzés sem releváns (mert a bántalmazó nem áll kapcsolatban gyerekekkel), még van egy lehetősége az áldozatnak, hogy elégtételt kapjon. Ez az új Polgári Törvénykönyv szerinti sérelemdíj, aminek megfizetését a gyermekként bántalmazott személy kérheti. 

Így polgári eljárás keretében, a testi épség, egészség, személyes szabadság, magánélet megsértése esetén indítható eljárás, aminek végén az áldozat vagyoni „kompenzációban” részesülhet.

Azért tettem idézőjelbe a kompenzációt, mert bántalmazás esetén nyilván nem beszélhetünk arról, hogy a pénz bármit is jóvá tudna tenni, de a sérelemdíj megítélése akkor is szimbolikus és fontos jogi lehetőség.

3. Ha felnőtt az áldozat, és a jelenben zajlik a bántalmazás

Jelzés tehető, és információ, illetve segítség kérhető ilyen esetekben a családsegítő szolgálatnál (az adott település weboldalán meg kell lennie az elérhetőségüknek), a rendőrségen vagy az általános segélyhívó telefonszámon (112).

Némiképp „kedvezőbb” helyzetben vannak azok, akiknek gyerekük van, mert több segítség és átmeneti megoldás érhető el számukra, mint azoknak, akiknek nincs gyerekük.

Tanácsadással és segítségnyújtással a bántalmazott nők a NANE segélyvonalát is hívhatják: 06 80 505 101, de anonim tanácsadást lehet kérni az Ökumenikus Segélyszervezet oldalán is: https://www.segelyszervezet.hu/hu/anonimtanacsadas.

Közvetlen veszélyhelyzet esetén, ha nincs hova menekülnie a bántalmazottnak, vagy rejtett, titkos helyen kell elrejtőznie a bántalmazó elől, akkor az Országos Krízisvonalat érdemes felhívni: 06 80 20 55 20.

Az országban hét helyen működik krízisambulancia is, ahol a bántalmazás áldozatai szakemberek segítségét vehetik igénybe (jogász, pszichológus, szociális szakember). Ezek elérhetőségei: https://www.segelyszervezet.hu/hu/szemelyestanacsadas

Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy Magyarországon zéró tolerancia van a gyerekekkel és felnőttekkel szembeni erőszak valamennyi formájára. A bántalmazás minden esetben következménnyel kell, hogy járjon.

Ha ez nem történik meg, akkor a rendszer valamely pontja nem működik megfelelően – és tudjuk, hogy sokszor így van. De akkor is. Újra és újra hangsúlyozni kell, hogy ez így nem normális, nem megengedhető, és abszolút tolerálhatatlan kellene, hogy legyen.

4. Ha felnőtt az áldozat, és évekkel korábban történt a bántalmazás, de később jut oda, hogy ebben lépéseket akar tenni

Felnőttek esetén is teljesen normális, abszolút természetes és érthető, ha valakinek időre van szüksége ahhoz, hogy lépéseket tegyen az ellene elkövetett bántalmazás ügyében. Ilyen esetekben is az elévülés szab határt a jogi eljárásoknak. Kapcsolati erőszak esetén öt év az elévülés maximális ideje – de fontosak az adott ügy egyedi körülményei, ezért mindenképpen érdemes jogásszal konzultálni egy esetleges büntető feljelentés esélyeiről, illetve a korábban már említett sérelemdíj alkalmazhatóságáról is.

A legnagyobb tapasztalattal a NANE és a Patent munkatársai rendelkeznek ebben a kérdésben, de az Ökumenikus Segélyszervezet krízisambulanciáin dolgozó jogászoktól is hatékony segítség kapható. 

Végezetül csak azt szeretném megerősíteni, hogy minden áldozat esetében, akár gyerekről, akár felnőttről van szó, az egyik legfontosabb és legerősebb segítség a támogató környezet.

Ha azt gyanítod, hogy valaki erőszak áldozata, ne ítélkezz, ne kezdj tanácsokat adni, csak légy jelen, légy elérhető, és erősítsd meg az áldozatot abban, hogy nincs egyedül. Minden segítségkérésnek a bizalom az alapja, és sajnos csak annak lehet segíteni, aki képes azt elfogadni.

A segítség elfogadásához pedig tartalmas, valódi, odafigyelő emberi kapcsolatokon keresztül vezet az út. Ebben viszont bárki szerepet vállalhat. Te is.

Dr. Gyurkó Szilvia 

forrás: wmn.hu

Tartalom kategória: