A Gyermekjogi Követekkel és a Pandia Műhely drámainstruktoraival öt vitaszínházi előadást tartottunk a bántalmazásról gimnáziumi osztályoknak. Az előadások során a diákoknak lehetősége volt három provokatív állítás mellett és ellen érvelni, amelyek a segítségkérés, a büntetés és az áldozathibáztatás kérdéseit járták körbe. A műhely tagjai Fodor Fanni, Szepes Anna és Zewde Eszter a színházi nevelési programról és a közös vitaszínházi programról mesélnek.
Kinek szól a program?
A színházi nevelési programok elsősorban diákoknak szólnak, színházi és pedagógiai eszközöket egyaránt alkalmaznak. Céljuk, hogy egy adott probléma megértésével kapcsolatban változást idézzenek elő, egy központi téma kapcsán közös gondolkodásra, véleménycserére és önkifejezésre buzdítsák a résztvevőiket. Fontos bennük, hogy a résztvevők nyílt interakciókban vehetnek részt, amellyel a program menetét érdemben befolyásolják vagy a történésekre érdemben reflektálnak.
A vitaszínházi eseményeknél színházi jelenetek által felvetett fontos társadalmi kérdéseket (ebben az esetben a bullying/zaklatás kérdéskörét) a résztvevők a moderátorok által provokált vita keretében vitathatják meg egymással. Egy-egy rövid színházi jelenet megtekintése után elhangzik egy azzal kapcsolatos provokatív állítás, mely után a résztvevők aszerint ülnek a tér egyik vagy másik oldalára, hogy egyetértenek-e az adott gondolattal. Innentől kezdve érvekkel győzhetik meg egymást, és megváltoztathatják véleményüket, ezáltal a helyüket is. Az öt esemény végén a téma szakértői, a Hintalovon Alapítvány munkatársai összegezték az elhangzó érvek alapján a fontos idevágó gyerekjogi ismereteket és segítségkérési lehetőségeket.
Véleményünk szerint ez a forma különösen alkalmas volt a zaklatás témájának körbejárására, ugyanis a vita lehetőséget adott a diákoknak, hogy érvelésükben kívülállóként, általánosan beszéljenek a jelenségről, ahhoz kapcsolódó dilemmákról és példaként említett esetekről. A vitaszínház segít abban, hogy a gyerekek kellő távolságból tudjanak rátekinteni a kérdéskörre, úgy, hogy esetleges érintettség mellet se sérülhessenek. Ráadásul könnyebb megoldási lehetőségeken gondolkozni úgy, hogy közösen vállalunk fel egy jelenlévő problémát. A vita alatt mindenkinek a véleménye egyformán számít, mindkét oldal igazsága helyet kap, így valódi párbeszéd tudott kialakulni a zaklatásról.
A foglalkozás célja
A foglalkozásnak célja volt, hogy a zaklatásban résztvevő mindhárom fontos szereplő – az áldozat, a zaklató és a szemlélő – nézőpontját fókuszba helyezze, így a három rövid jelenet és a három állítás ezek mentén alakult ki. Olyan állításokat választottunk, amelyek számunkra is nehezen eldönthető kérdéseket vetnek fel,és lehetőséget adnak arra, hogy a résztvevők belehelyezkedhessenek a bántalmazás három szereplőjének helyzetébe. Nagy segítséget nyújtott, hogy az alapítvány Gyerekjogi Követei az adott csoport tagjaival egyenrangú partnerként vettek részt a vitában és személyes véleményüket gyerekjogi ismereteikkel is alá tudták támasztani.
A forma egyik legnagyobb erénye, hogy segít fókuszáltan a témához kapcsolódó érveket és ellenérveket gyűjteni, az elhangzottak alapján személyes viszonyt kialakítani, több oldalról megközelíteni azt, és felülbírálni saját álláspontunkat. A vitának előre lefektetett szabályai vannak, így könnyű moderálni, jelentősen fejleszti az egymásra való odafigyelést és a kommunikációs készséget. Mivel mindenki az általa választott oldal igazát igyekszik bizonyítani, könnyen biztosított az összes diák bevonódása, hiszen egymás érveire reflektálva és azokat továbbépítve tudnak csatlakozni az eseményhez.
Tapasztalataink a programról
Érdekes volt megtapasztalni a résztvevő csoportok közötti különbségeket. Az alternatív iskolák diákjai a viták során könnyebben, gyakorlottabban fejezték ki véleményüket, míg egy átlagos állami iskola osztályaiban kis időt és segítő kérdéseket igényelt, mire rátaláltak az odaillő érvekre, pontosan ki tudták fejezni véleményüket (ami természetesen a korkülönbségnek is betudható).
A vita mindenhol élénk volt, látszott, hogy a színházi jeleneteket hitelesnek, megosztónak és magukhoz közelinek érezték. A jelenetek segítettek beindítani a közös gondolkodást, így sehol nem laposodott el a beszélgetés.
Minden osztályban hangzott el konkrét példa bullying helyzetekről, amelyekhez megoldási javaslatokat is említettek. Mindez példázza, hogy a probléma nagyon is létező és mindenki által tapasztalt. Ez a forma biztonságos teret adott, és lehetőséget biztosított arra, hogy maguk értékeljék és keretezzék át az ismerős helyzeteket.
A legnagyobb nehézséget az jelentette, mikor egyes diákok féltek vagy cikinek tartottak hozzászólni a beszélgetéshez. Az esemény végére azonban legtöbbször feloldódtak. A Hintalovon Alapítvány munkatársai által vezetett záróbeszélgetések közül véleményünk szerint azok sikerültek a legjobban, amikor a résztvevők által említett példákból és hasonlatokból kiindulva közösen tudtuk összegyűjteni a gyerekjogokat, a program során felhalmozódott kérdésekre és kételyekre reflektálva partnerként taníthattunk újat.
Összességében hiánypótlónak tartjuk a program megszületését, és úgy véljük, még nagy szükség lenne rá olyan iskolákban is, ahol a gyerekjogok és a színházi nevelési formák is ismeretlenebbek, hiszen könnyen lehet hozzá kapcsolódni, élvezhető, mégis segíti a véleménycserét, a demokratikus gondolkodást, új ismereteket ad és az iskolában gyakran háttérbe szoruló készségeket fejleszti.
A vitaszínház projektünket a Nyílt Társadalom Alapítványok támogatta.
