Diákok az erőszakról a suliban vagy Instán

Hogyan gondolkoznak a diákok az erőszakról, ha a suliban a társaik előtt kérdezzük meg őket vagy ha Instán titkosan tudnak válaszolni? Botos Viktória és Sarang Nikoletta Gyermekjogi Követeink kíváncsiak voltak, van-e különbség a válaszaikban abban, hogy milyen válaszokat kapnak a bántalmazásról, úgyhogy iskolákban és az Instagramon is megkérdezték a diákokat, mit gondolnak, kinek a dolga segítséget kérni, ha egy osztálytársuk bajban van? Mekkora büntetést érdemel az, aki bánt valakit? Végezetül pedig, mit gondolnak, tehet-e az áldozat arról, ha őt bántják? Diák önkénteseink mindkét oldalról megtapasztalták, hogy mik voltak az előnyök és a hátrányok...

Nemrég öt különböző gimiben jártunk, és előadtunk egy vitaszínháznak nevezett előadást az ott tanuló gyerek számára. De mi is az a vitaszínház? Ha érdekel, itt megtekinthetitek két gyerekjogi követ vlogját róla, de itt is leírom pár szóban. A vitaszínház úgy működött, hogy a teremben egymással szemben felállítottunk két sor széket, az egyikre azok ülnek, akik a vitában az egyik oldalt, a másikra azok, akik a másik oldalt képviselik majd. A vita előtt a gyerekek megnéztek egy előadást, és ahhoz passzolóan kaptak egy mondatot. A koncepció az volt, hogy mindenki felállt, felolvasták a mondatot, és arra az oldalra kellett ülniük, amit ők a sajátjuknak éreztek. A csavar az volt benne, hogy ha elhangzott egy jó érv, akkor átülhettél a másik oldalra, ha az téged megfogott. A vitaszínházban mi, Gyerekjogi Követek is szerepeltünk, és teljesen beolvadtunk az ott tanulók közé. Az instás vitaszínházzal a célunk pedig az volt, hogy azok is részt vehessenek az ‘előadásban’, akik nem az iskolában tanulnak. A továbbiakban arról fogunk beszélni, hogy milyen volt a vitaszínház a Gyermekjogi Követek Instáján és a valóságban.

Maga az ötlet nagyon remek volt: különböző helyzeteket más-más szempontból, kívülállóként is átélhettünk. Lehettünk az áldozat, az elkövető és a szemtanú is. A véleményünket egy olyan környezetben kellett megformálni, ahol ezek a történetek mind mindennaposak. Láthattuk, hogy a mi osztályunk különböző szerepeit betöltő tagjai hogyan is vélekednek. Ez hol segített, hol csak rontott a helyzeten. 
A virtuális platformon végzett felmérés már teljesen más volt. Itt mindenki egyedül vélekedhetett, senki nem tudhatta, mit gondol a másik, sőt azt se, hogy ki is az a másik. Ennek megvolt az az előnye is, hogy még azok is, akik talán nem mernének élőben felszólalni, nyugodtan leírhatták, szépen megfogalmazhatták, amit gondolnak. Nem kellett félniük attól, hogy ki hallja és ki hogyan hallja, amit mondanak. Biztonságosabb környezet, gyorsabb és egyszerűbb hozzáférés. Semmi plusz nyomás. Viszont így nem láthatta az előadásokat, nem halhatott más véleményeket, ezért nem is volt esélye ,,helycserére”, vagyis a véleménye megváltoztatására. Sőt, a gondolatait nem is kellett felvállalnia a társai előtt, akik közelében lehet, hogy máshogy válaszolt volna. Hisz velük együtt történnek ezek az esetek. 
Ezek alapján hol sok, hol kevés, hol semekkora különbséget nem vettünk észre.

1. téma: „Ha egy osztálytársam bajban van, nem az én dolgom segítséget kérni.” 

A jelenetben egy diákot láthattunk, aki óra előtt közli a tanárral, hogy egy másik tanulót többször bántottak. A tanár ezután az egész osztály előtt az áldozat segítségére sietett, közölve vele, hogy a tanári ajtaja számára mindig nyitva áll, és mennyire szégyelli, hogy ilyen osztálya van. 
Az osztályban elég érdekesen vált szét a társaság: a pro oldalon a fiúk, míg a kontrán a lányok ültek. De  azért többségben volt az a csapat, amelyik azt vallotta, hogy „igenis az én dolgom a segítségkérés”. 
Virtuálisan is lehengerlő többséggel nyert a kontra oldal (85%).
Instázók véleménye:
Azért gondolom, hogy az én dolgom segíteni, mert...
...ha jóban vagyok vele, ha nem azért segítek, mert belegondolok, hogy nekem is jól esne.
...lehet, hogy az illető nem tud vagy mer segítséget kérni. Ilyenkor mégfontosabb, hogy segítsünk.
...mint osztálytársnak segítenem kéne a társamon, hisz nem is egy idegenről van szó, akit alapból nem ismerek.
...egy közösség vagyunk, ki kell állni a másikért.
...mindenkinek dolga lenne a segítségnyújtás, tehát az én dolgom is.

2. téma: „ Az is tehet róla, akit bántanak.”  

Ebben az előadásban barátnőket láthattunk, akik közül az egyik elég kihívóan öltözködik és viselkedik. Mikor ez a lány közli, hogy valamelyik másik a volt barátjával kezdett el randizni, a legjobb barátnői neki esnek, a viselkedése és a kinézete miatt. ,,Mit vártál? Te is tudod, mit beszélnek rólad, hogy mekkora kurva vagy. Hiába védelek és mondom, hogy nem, ha mégis így viselkedsz!"
Ebben az esetben volt a legnagyobb eltérés a vélemények között. Az Insta szavazásban fele-fele arányban, míg az osztályban teljesen egyértelműen, eleinte 100%-osan álltak egy bizonyos oldalra. Az egész osztály szerint igenis tehetünk róla, ha bántanak minket.
Instázók véleménye:
Azért gondolom így, mert...
...a sebezhető embereket bántják általában, akik másoknak nem szoktak ártani, nem bántanak mást.
...lehet, hogy tett előtte valami olyat, ami miatt a többiek visszavágnak.
...az esetek mérvadó részében nem tudjuk, mi a háttere annak az embernek, akit bántunk, vagy miért olyan, amilyen.
...aki bánt, annak elsősorban magával van baja.
...általában nem azért bántanak valakit, mert őt hiszik bűnösnek, hanem mert őt találják gyengének.
...igazából attól függ, miért bántanak. Ha a kinézet miatt, akkor nem tehetsz róla, de ha olyat tettél, akkor igen.

3. téma: „Aki bánt valakit, legalább ugyanolyan büntetést érdemel.” 

Itt egy Amerikában is használt büntetési mód végrehajtását adták elő. Egy lány kitett szándékosan egy szörnyű képet egy (volt) barátjáról, majd a tanár úgy büntette meg, hogy magáról kellett egy hasonló képet feltartania az egész iskola előtt. 
Érdekes vagy sem, de az iskolákban és az Instán is ugyanolyan eredmények születtek. Körülbelül 75% gondolta úgy, hogy a büntetés legalább ugyanakkora, és csak 25% nem találta a nagyobb mennyiségű és minőségű büntetést megoldásnak.
Instázók véleménye:
Azért gondolom így, mert...
...mindenkinek úgy kell bánnia másokkal, ahogy azt szeretné, hogy vele is bánjanak.
...nem gondolom, hogy ugyanannyit érdemel. Valóban nem szép dolog, de ha ,,amit kapsz, azt adsz" módszerrel nézzük, akkor sosem lenne vége, már pedig egyszer vége kell, hogy legyen. Inkább elbeszélgetni kell az illetővel, és már kisebb korban arra nevelni a gyereket, hogy a bántalmazás nem állja meg a helyét.
...a büntetéstől nem biztos, hogy rájönne a tetteinek a súlyosságára, az erőteljes szembesítés lehet, hogy hatásosabb lenne.
...attól még, hogy valaki szenya, nem kell nekem is annak lenni.
Mi nagyon élveztük a programot, köszönjük, hogy részt vehettünk benne, és ilyen szuper iskolákba tudtunk ellátogatni. Fontos tapasztalatokat gyűjtöttünk, ezért a jövőben is szeretnénk ilyet csinálni élőben az Insta oldalunkon is!

Botos Viktória és Sarang Nikoletta, Gyermekjogi Követek
 

**

A vitaszínház projektünket a Nyílt Társadalom Alapítványok támogatta.

Tartalom kategória: