„Az iskolai zaklatások mindenhol jelen vannak, az állami intézmények falai közé ugyanúgy beszivárognak, mint az egyházi, alternatív iskolákba vagy a tanítás utáni szakkörök és sportfoglalkozások világába” – írja MTI-nek küldött közleményében a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány, amely október 15-re közös konferenciát szervez a Pannonhalmi Főapátsággal. Az esemény fővédnöke Áder János köztársasági elnök, az előadók között magas rangú egyházi és gyermekvédelmi szakemberek egyaránt lesznek.
Miért van szükség a problémák hangos kimondására? Mert a bántalmazást mindig a hallgatás teszi lehetővé – írják a szervezők. A Pannonhalmi Gyermekjogi Szimpózium címe ezért Csendtől a szóig, részletes programja itt érhető el.
A rossz csendek
„Vannak jó csöndek és rossz csöndek. A rossz csöndek az emberek közé telepszenek, tabukat rejtenek, elfojtást, titkot, érdektelenséget, elfordulást. Ha egy gyereket rossz csönd vesz körül, akkor nem mer beszélni arról, ha bántják, ha visszaélnek vele, ha áldozattá vált. A tapasztalatok szerint az intézményeknek ezen kihívások kezelésére jelenleg nincsenek megfelelő eszközeik. Magukra maradnak a pedagógusok, valamint a szülők és az áldozatok is: a megoldások eseti jellegűek, elszigeteltek, és nem adnak valódi választ sem a problémára, sem a megelőzésre” – írja közleményében az alapítvány, amely 2017 óta működtet speciális gyermekjogi jogsegélyt. Az ide beérkezett 700 ügy 30 százaléka iskolai bántalmazásról szólt, ami újabb érv a közös fellépés mellett:
Hiszünk abban, hogy egy jól felépített iskolai gyermekvédelmi rendszer egyaránt védi a pedagógusokat, iskolai dolgozókat, a szülőket és a gyerekeket.
A nagy hagyományokkal rendelkező intézményeknek is változniuk kell
Dr. Dejcsics Konrád bencés szerzetes, a Pannonhalmi Gyermekjogi Szimpózium szervezője azt mondta: „A világ változásával, a kultúra alakulásával az olyan nagy hagyományokkal rendelkező intézményeknek is változniuk kell, mint az egyház vagy egy ezeréves szerzetesközösség. Az elmúlt idők egyik legnagyobb felismerése közösségeinkben, hogy iskoláinknak »gyermekközpontúnak« kell lenniük, s hogy ez ma egészen mást jelent, mint húsz vagy ötven éve. Ennek az emberközpontúságnak egyik legfontosabb eleme, hogy a tisztelet, a szeretet, a remény és a méltóság mindenkit megillet, különösen a gyengéket és a védelemre szorulókat. Az ő védelmük mindennél előbbre való: hagyományoknál, presztízsnél, tekintélynél. Sőt, a biztonságos keretek mellett való elköteleződés, az értük való tevékenység teremthet az iskolákban és intézményekben új hagyományokat, újfajta bevonódást. A konferencián azt szeretnék megmutatni és átélhetővé tenni, hogy a védelemre szorulók melletti elköteleződés összeköt minket felekezettől, világnézettől és fenntartótól függetlenül, sőt, bizalommal számíthatunk egymás tudására és segítségére. És ha egy iskolában a gyermekvédelemért tevékenyen cselekszünk, akkor a jövőért cselekszünk”. A konferenciára várják mindazokat, akik maguk is tenni szeretnének a témát körülvevő csend megtörésében, az iskolai bántalmazás ellen.
A Pannonhalmi Szimpóziummal igaz mérföldkőhöz értünk a hazai gyermekvédelem területén – mondta dr. Lippai Vera, a konferencia főszervezője, a Hintalovon Alapítvány Gyermekvédelmi Irányelv programjának vezetője.
„A változtatáshoz először őszinte szembenézésre van szükség. Példaértékűnek tartom, ahogy ebben a Pannonhalmi Főapátsággal partnerre találtunk, az egész magyar társadalom erőt meríthet ebből az összefogásból. Az első lépést megtesszük október 15-én, utána viszont országosan minden iskolavezető, gyerekvédelmi szakember elhivatottságára szükség lesz ahhoz, hogy valódi változást érjünk el. Ahol a gyerekek biztonságban vannak, ott mindenki biztonságban lehet, hiszen a gyerekekkel való bánásmódnál semmi sem mutatja jobban a társadalom állapotát.”
Májusban tudósítottunk a Katolikus Pedagógiai Intézet és a jezsuita rend Ignáci Pedagógiai Műhelye gyerekvédelmi konferenciájáról, illetve a főapát ott tett, emlékezetes nyilatkozatáról. Tavaly pedig írtunk a pannonhalmi közösség múltfeldolgozó kiállításáról.
