Mit tehet a szülő ha edzésen bántalmazás éri a gyereket? – Esettanulmány
Egy család kereste fel Alapítványunkat egy iskolai problémával. A szülők arról számoltak be, hogy 15 éves kislányuk emelt óraszámban gyakorolja az aerobikot és egyéb torna típusokat egy vidéki 8 osztályos sportgimnázium tagjaként. Sajnos a gyerek és társai rendszeresen ki vannak téve az egyik aerobik edző megalázó és verbálisan bántalmazó magatartásának. Az edző nincs tekintettel a versenyekre való készüléskor arra, hogy a tanulóknak elegendő szabadidejük legyen az edzések mellett. Egy alkalommal a kislányt az oktató azzal fenyegette, hogy méltatlan viselkedésének legközelebb az lesz a következménye, hogy elbocsátják az iskolából, ugyanis a gyerek saját privát közösségi oldalán posztolt arról, hogy a sportiskolákban általánosságban magasak az elvárások és ez nehéz a tanulóknak. A szülők több alkalommal is próbálták jelezni a problémás oktató felé, hogy a gyerekekkel nem lehet így bánni, de az edző válasza mindig ugyanaz volt: a sport egy olyan terület, ahol szigorú szabályok és keretek uralkodnak, amit jobb, ha egy gyerek minél hamarabb megtanul.
A szülőket először is arról tájékoztattuk, hogy mint minden esetben, Alapítványunk ezúttal is gyermekjogi megközelítést alkalmazva tudja megközelíteni az esetet és ennek megfelelően tanácsot adni.
Az alábbi gyermekjogok sérelme merülhet fel az ügyben:
- a gyerek erőszaktól való védelme;
- a gyerek emberi méltóságának tiszteletben tartása;
- a gyerek joga a benne rejlő készségek és képességek kibontakoztatásához;
- a gyerek szabad- és pihenőidőhöz való joga;
- a gyerek oktatáshoz való joga;
- a gyerek magánéletének védelméhez való joga;
- a gyerek joga a véleménynyilvánításhoz.
Zéró tolerancia alapelve: a gyerek joga az erőszaktól való védelemhez és a gyerek emberi méltóságának tiszteletben tartása
Magyarországon több jogszabály is rendelkezik arról, hogy a gyerekekkel szembeni erőszak tekintetében zéró tolerancia az irányadó: a Gyermekjogi Egyezményt kihirdető 1991. évi LXIV. tv., a gyermekek védelméről szóló 1997. évi XXXI. tv. (Gytv.), ill. a köznevelésről szóló 2011. évi CXC. tv. (Köznev. tv.). A gyerekekkel szembeni bántalmazásnak négy alapvető formáját különböztetjük meg, amelyek között nincs hierarchia. Azaz egyenrangú védelem illeti meg valamennyi gyereket a fizikai, az érzelmi (lelki), a szexuális erőszakkal (továbbá az elhanyagolással) szemben. A fent említett jogszabályok kétirányú kötelezettséget rónak a gyermekek nevelésére, felügyeletére jogosult és kötelezett felnőttek számára:
- a gyerekek biztonságának, és erőszaktól való védelmének biztosítása,
- a lehetséges erőszak-események kialakulásának megelőzése.
Az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének 19. cikke is rögzíti, hogy az államok megtesznek minden arra alkalmas, törvényhozási, szociális és nevelési intézkedést, hogy megvédjék a gyereket az erőszak, a támadás, a fizikai és lelki durvaság bármilyen formájától. A testi és lelki egészséghez, az emberi méltósághoz való jog az oktatás valamennyi szereplőjét, így a diákokat is megilleti. A leírt jogok tiszteletben tartása nem lehet pedagógiai mérlegelés függvénye, egy intézményben való érvényesülésük alól akkor sem lehet kivétel, amikor a régmúltból hozott iskolai tradíciókra, nevelési, tanítási szokások alkalmazására kerülne sor.
Az ugyanis, hogy valami széles körben elfogadott, vagy évtizedek óta bevett szokás, egyedi tanítási módszer, még nem jelenti azt, hogy erkölcsi vagy jogi értelemben is elfogadható, ha annak bármilyen mértékben is része egy gyerek megalázása vagy bántalmazása.
A gyerekekkel szembeni erőszak egyetlen formája sem elfogadható, és minden formája megelőzhető. Minden 18 éven aluli sportoló elsősorban gyerek, és csak másodsorban sportoló. Ez azt jelenti, hogy jogainak, szükségleteinek és a védelmében hozott speciális szabályoknak minden esetben érvényesülniük kell. A bántalmazás nem természetes része a sportnak, ill. a jobb teljesítményre, sikerekre és eredményekre való motivációnak. Ez nem lehet az az ár, amit elfogadottnak és magától értetődőnek tekintünk. Egy oktató, edző magatartása – verbális bántalmazás, kegyetlen, megalázó megszólalások, megszégyenítő megjegyzések és kiabálás – felvethetik az érintett gyerekek emberi méltósága tiszteletben tartásának, ill. a zéró tolerancia elvének sérelmét, melyeket a fent említett jogszabályok egyértelműen rögzítenek. A gyermekjogok minden 18 éven aluli személyt megilletnek. A tanulókat megillető alapvető emberi jogok nem állíthatók szembe a kötelességeik teljesítésével.
A gyerek joga az oktatáshoz, a benne rejlő készségek és képességek kibontakoztatásához, ill. a szabad- és pihenőidőhöz
A gyerekek és a sport kapcsolatát mindössze néhány jogi norma érinti. Az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye lefekteti a legfontosabb alapelveket, és így iránymutatást ad a gyerekek sportolásával, szabadidős, művészeti tevékenységeivel kapcsolatban is (31.cikk). Így a sport gyermekjogi megközelítése azt jelenti, hogy egyaránt biztosítani kell a gyerekeknek (életkoruknak megfelelően) a szabadidőhöz és a szabadidős tevékenységekhez – sport, tánc, művészetek, játék – való jog érvényesülését, akárcsak az erőszakmentes gyermekkorhoz való jogot (19. cikk). Az Egyezmény e két alapelve nincs és nem lehet egymással versengő helyzetben, ezeknek egymással párhuzamosan kell érvényesülniük.
Egy hagyományos iskolarendszerhez képest a sportgimnáziumokban és sportegyesületekben igencsak feszített tempó és rendkívül magas elvárások között folyik a sportoló gyerekek oktatása. A sporthoz természetesen fegyelem és alázat is kell, mindezt azonban a gyerekek jogainak tiszteletben tartása mellett kell elérni. Az adott intézménynek és az oktatóknak is figyelemmel kell arra lenniük, hogy egy sport rendszeres, magas fokon űzése, gyakorlása egyszerre kíván meg intenzív fizikai erőfeszítést, mentális erőt és valódi odaadást a sportoló gyerektől. Az sem titok, hogy hatalmas a verseny ebben a tevékenységben, nem könnyű elhelyezkedni a fizetett sportolói szférában, ahol ráadásul egy esetleges sérülés hosszú időre – vagy akár végleg – megfoszthatja a sportolót még a kereseti lehetőségtől is. A sport egyébként is sok tekintetben a diákok határainak elérését, a komfortzónájuk elhagyását jelenti, és ez természetesen gyerekkorban is igaz. A jobb teljesítményre, sikerekre való motivációnak ezért egyáltalán nem lehet része a gyerek emberi méltóságának megsértésével járó minősítés és megjegyzések.
Hangsúlyozni szeretnénk, hogy semmi olyat nem követhet el egy kiskorú – legyen szó bármilyen jellegű képzési formáról, tevékenységről –, amiért megszégyenítés, bántalmazás lenne a büntetése. Ugyanakkor viszont nagymértékű szorongást, gátlásokat válthatnak ki a gyerekből az ilyen szituációk, melyekre az oktatóknak fokozott figyelemmel kell lenniük. A Gyermekjogi Egyezmény a gyerek megfelelő színvonalú oktatásához való jogát érintően azt is előírja, hogy oktatása során elő kell segíteni személyiségének kibontakozását, szellemi és fizikai tehetségének és képességeinek kibontakoztatását, melyre kizárólag egy erőszakmentes, a gyerekek szabad- és pihenőidejét is tiszteletben tartó környezetben kerülhet sor. A gyermekjogi megközelítés szerint a sport elsősorban örömforrást kell, hogy jelentsen, és a gyerek életkori/fejlődési szükségleteire kell reflektálnia. Nem versenghet más gyermekjogi értékekkel, így például a gyerek pihenőidőhöz való jogával – különösen ha olyan nagymértékű fizikai és érzelmi erőt, igénybevételt jelent a gyakorlása, mint amilyenben egy sportoló gyereknek része van.
A gyerek magánéletének védelméhez és a véleménynyilvánításhoz való joga
Mindenkinek, így a gyerekeknek is van magánélete, és ezt szükséges elválasztani az iskolai életüktől. A Gyermekjogi Egyezmény szintén rögzíti, hogy a gyereket nem szabad alávetni magánéletével, családjával kapcsolatban önkényes vagy törvénytelen beavatkozásnak. A gyerek magánélethez való jogának részét képezi egyúttal a közösségi médiában való jelenléte, mely szintén az ő magánügye. Az iskolán kívül történő, magánélet körébe tartozó eseményekről nem kell beszámolnia egy diáknak és a legtöbb esetben ezek miatt nem is számonkérhető. Természetesen nevelési célzatú intelmeket, javaslatokat bármely diáktárs vagy oktató megfogalmazhat a gyerek felé, ez azonban csak javaslat vagy vélemény formájában történhet, amíg a gyerek a magánélethez való jogát figyelembe véve élnek ezzel.
Esetünkben a gyerek privát, tehát magánprofil formában való jelenléte a közösségi média felületen az ő magánélethez való jogának része. Így ha ő ezen a felületen posztol tartalmakat, az elsősorban az önkifejezéshez, illetve a véleménynyilvánításhoz való jogának a részét képezi. A Gyermekjogi Egyezmény szerint a gyereknek joga van a véleménynyilvánítás szabadságára, mely jog magában foglalja mindenfajta tájékoztatás és eszme határokra tekintet nélküli kérésének, megismerésének és terjesztésének szabadságát, nyilvánuljon meg az szóban, írásban, nyomtatásban, művészi vagy bármilyen más, a gyerek választásának megfelelő formában. Az Egyezmény akként fogalmaz, hogy ennek a jognak a gyakorlása csak a törvényben kifejezetten megállapított korlátozásoknak vethető alá.
A szülők elmondása szerint az edző azt közölte gyerekükkel, hogy posztjával méltatlanul bírálta nem csak a sportágat, amit gyakorol, de a fölötte álló tanárát és iskoláját is, ezért megfenyegette a kislányt, hogy többet ne csináljon hasonlót, különben következményei lesznek. Az oktató ezen hozzáállása pedig több okból sem helyes és helytálló. A közösségi – különösen privát profil formában – jelenléte egy gyereknek a vonatkozó jogszabályokban rögzített magánélethez való jogának védelme körébe tartozik. Megvizsgálva a gyerek privát profilja részeként megosztott általános mémet, vagy illusztrációt, megállapítható, hogy azt neki teljes mértékben jogában állt megosztani ismerősei körében, hiszen a poszt nem tartalmazott konkrétumot – pl. iskola vagy oktató nevét, helyszínt stb. –, ami az intézménnyel, annak oktatóival kifejezetten összefüggésbe hozható lett volna. Minderre tekintettel legalábbis erősen megkérdőjelezhető, hogy a gyerek posztja alkalmas-e bármilyen szempontból az iskola jogainak, jó hírnevének csorbítására. Azzal, hogy az edző erre vonatkozó megjegyzéseket tett és fenyegette is a tanulót az iskolából való elbocsátással felmerül több már fent említett gyermeki jog sérelme is.
Alapítványunk javaslatai
A gyerekek fokozottan kiszolgáltatottak, az érdekeik védelme pedig a mi felnőtt felelősségünk. Ezért is érdemes ezekben a helyzetekben jelezni az adott intézmény felé, hogy a gyermeki jogok körültekintőbb intézkedéseikkel tudjanak megfelelően érvényesülni. Ezekre tekintettel az alábbi lépések megtétele javasolható a család felé.
Amennyiben az említett edző eddigi viselkedésének nincs következménye az iskolában, ill. az tovább folytatódik, mindenképp érdemes a szülőknek (akár több szülőnek összefogva) az intézmény vezetőjéhez fordulni, hogy az ügyet vizsgálják ki és járjanak el annak megfelelően intézményen belül. Amennyiben az intézményvezető nem áll nyitottan a kérdéshez, érdemes az iskola fenntartóját megkeresni a problémával. A másik hely, ahová panasszal fordulhatnak az érintettek, az Oktatási Jogok Biztosának Hivatala. Itt befogadnak egyedi eseteket, amiket megvizsgálva általános megállapítások is születnek, és az adott intézmény figyelmét is felhívhatják arra, hogy milyen változtatások kellenek ahhoz, hogy ne forduljon elő többé hasonló eset.
Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalához (ombudsman) pedig akkor lehet panasszal fordulni, amennyiben az adott intézmény bármely dolgozója bántja, megsérti, megalázza a gyermeke(ke)t és ezáltal megsérti az ő alapvető jogai(ka)t (pl.: a panasztételt megalapozhatja az emberi méltósághoz való jog sérelme). Ami a fentiekben is említett, gyerekeket érintő érzelmi bántalmazásos helyzeteket érinti, minden ilyen ügyben az javasolható, hogy a szülők alakítsanak ki egy közös álláspontot az ügyről, és közösen tegyék meg jelzésüket annak érdekében, hogy az “ne csak egy gyerek ügye” legyen.
Az esettanulmányaink valódi történeten alapszanak, de a felismerhetőség elkerülése miatt, az érintett gyerek(ek) védelme érdekében minden egyedi körülményt és jellemzőt megváltoztattunk, így bármilyen egyezés csak a véletlen műve lehet.
